Bovaryné: először folytatásokban adták ki (1856), de egy évvel később könyv alakban is megjelent „Vidéki erkölcsök” alcímmel (1857).
Keletkezése: Flaubert 1851-ben fogott hozzá a regény megírásához és öt évig dolgozott rajta. A regény tervét aprólékos gonddal készítette el, a szereplőkről feljegyzéseket készített magának (tömegével gyártotta ezeket a cédulákat). A történet helyszíneiről pontos tereprajzokat készített.
Történelmi-társadalmi háttér: a Bovaryné a Lajos Fülöp-féle polgárkirályság idején játszódik.
Ekkor a francia vidék társadalma még alapvetően mezőgazdasági jellegű volt, a földtulajdonra épült, de egyre erőteljesebb az iparosodás is. Ennek következtében a társadalmi élet súlypontja fokozatosan a jómódú kispolgárság rétegébe helyeződik át (a regény legfontosabb szereplői ebbe a társadalmi rétegbe tartoznak).
Ez a korszak a polgárság diadalát tűzte a zászlajára: a polgárság meg akart gazdagodni, mohón igyekezett nagy vagyonokat összeharácsolni. Nem véletlen, hogy a pénz, a vagyon nagy szerepet játszik a regényben. (A hősnő bukását elsősorban nem lelki tényezők, hanem kifizetetlen adósságok okozzák.)
A regény olyan társadalmi környezetben játszódik, ahol mindenkit a meggazdagodás szenvedélye hajt, és mindenki elvágyódik a vidéki kisvárosból, mindenki felfelé tör. (Nemcsak Emma és Léon ábrándozik Párizsról, hanem még a falusi borbély is nagyvárosi fodrászműhelyt akar.)
A felvilágosodás korát jellemző illúziók, a lelkesedés már szétfoszlott. Már nem voltak forradalmárok, se heroizmus – ez a nyárspolgárok és a hétköznapi józanság kora. Flaubert ennek a világnak a krónikása: a polgárság erkölcsi és szellemi hanyatlását ábrázolja realista eszközökkel. Kiábrándultan mutatja be ezt a világot, mert megvetette a kispolgár öntelt nyugalmát.
Műfaj: regény
Téma: egy falusi orvos felesége, a „meg nem értett asszony” sivár élete, kitörési próbálkozásai és bukása (öngyilkosság).
Emma szabadságra vágyik, ezért szabadulni akar férjétől, Bovarytól és annak kisszerű közegétől. Az alábbi módszerekkel próbál kitörni a korlátokkal teli, beszűkült életből és a hétköznapi szürkeségből:
- álomvilágba menekül a valóság elől
- megcsalja Bovaryt (két házasságtörés)
- szökést tervez szeretőivel, de azok csak hitegetik
Egyetlen célja a boldogság elérése, de mindig kudarcot vall, egyre mélyebbre süllyed, és amikor ráeszmél, hogy soha nem lesz más az élete, véget vet az életének.
Korstílus: realizmus. A regény a valószerűség látszatát kelti.
A kor követelményei alapján a realista művek története, helyszíne valószerű kell legyen, az eseményeknek térben és időben pontosan kell elhelyezkedniük, a korrajznak hitelesnek kell lennie.
A Bovaryné nagyjából megfelel ezeknek a követelményeknek, bár a helyszínek nem találhatók meg a térképen, és a főszereplő se éppen tipikus vagy átlagos figura.
A korrajz se olyan széleskörű tabló, mint Balzacnál, de azért felvillantja az egész kort (megismerjük Lajos Fülöp polgárkirályságának jellegzetes tényeit és a társadalmi mozgás főbb irányait). A korabeli francia valóság hiteles rajzát adja a regény, így megfelel az epikai hitelesség követelményeinek.
Hangnem: tárgyilagos, semleges (Flaubert művészi esztétikájának része volt, hogy került minden véleménynyilvánítást vagy érzelemkifejezést.)
Cím: személyt jelöl, a mű főhősét.
Valójában Emma Bovary a harmadik asszony, aki a Bovaryné nevet viseli, mert Bovary első felesége és az anyja is Bovaryné. Ez egy ironikus játék a nevekkel: a regény címe három szereplőt is jelöl.
Idő: 1830-as, 1840-es évek.
Időtartam: egy bő évtized: az események az 1830-as évek elejétől kb. 1846-1847-ig zajlanak.
Helyszínek: Tostes, Yonville, a francia vidék, Normandia két faluja (mezővárosa), ill. néhány napig Rouenban is játszódnak események.
Szemben Balzac és Stendhal nagyvárosi helyszíneivel, ez a helyszín földrajzilag egy nagyon leszűkített tér.
Két kicsi mezővárosban játszódik a regény, ahol alapvetően még a mezőgazdasági termelés jellemző, de már megjelenik az iparosodás is: Yonville közelében pl. lenszövő üzemet építenek.
Tostes és Yonville mint Párizstól távoli vidéki kisvárosok az unalom, a középszerűség és a reménytelenség világát jelképezik.
Szerkezet: nem nagy terjedelmű regény, és feszes szerkezetű. Belső arányosság jellemzi.
A szerkezet gyökeres újdonsága, hogy jól tagolható drámai jelenetekből építkezik, és vannak olyan csomópontok a történetben, ahol a cselekmény felsűrűsödik. Ilyenkor mindig valamilyen változás, fordulat történik a hősnő életében.
Ezek a fordulatok azonban – ismerve az előzményeket – előre kiszámíthatóak. Soha nem váratlanok, nem robbanásszerűek, nincsenek tele konfliktussal (a végkifejletet, Bovaryné öngyilkosságát leszámítva). Mint a realista regényekben általában, az előre látható, várható következmények itt is megjelennek. A történet világosan nyomon követhető, és ok-okozati viszonyok mentén halad előre.
Ezek a „sűrűsödési csomópontok” jól érzékelhető részekre tagolják a történetet. Az alábbi jelenetekről van szó:
- Emma Rouault férjhez megy Charles Bovaryhoz (I. 4.)
- a márkiék bálja Vaubyessard-ban, Emma találkozik a nagyvilággal (I. 8.)
- Bovaryék megérkeznek Yonville-be (II. 2.)
- a tenyészvásár napja, a szerelmi kapcsolat kezdete Rodolphe-fal (II. 8.)
- a Rodolphe-szerelem durva megszakítása, Emma súlyos betegsége (II. 13.)
- Emma és Léon egymásra talál Rouenban, a szállodában és a székesegyházban (III. 1.)
- Bovaryné öngyilkossága és halála (III. 8.)
Ezek a fordulatok azonban nem képeznek fokozatosan emelkedő cselekményívet (mint Balzacnál vagy Stendhalnál) és csak átmenetileg takarhatják el a változatlanságot, ami a regény alapvető jellegét adja.
Emma életútja körkörösen ismétlődő epizódokból áll össze: mindig ugyanúgy végződő nekibuzdulások és csalódások, önmagukba visszatérő helyzetek, amelyekből képtelenség kitörni. Ez más, mint Balzac vagy Stendhal regényeiben.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
