Rodolphe Boulanger: jómódú földbirtokos, szoknyavadász dendi. Emma első szeretője.
Amikor megismeri Emmát, fölfedezi benne a leendő szeretőt, de a következő gondolata már az, hogy a viszony után hogy szabaduljon majd meg az asszonytól. Már ez jelzi, hogy az ő számára Bovaryné csak egy kaland. Míg Emma beleszeret, a férfi nem veszi komolyan.
Kapcsolatukban Emma gyengéd, odaadó és naivul őszinte, míg Rodolphe összevissza hazudozik. Vallomásai, fogadkozásai ámítások (valójában nem szereti az asszonyt, csak egy kellemes testi kapcsolatra vágyik), ígéretei üresek (a szöktetési terveket nem gondolja komolyan).
Egyetlen célja az, hogy egy ideig magához láncoljon egy gyönyörű fiatal nőt és egy kicsit elszórakozzon vele.
Emma azonban, akinek túl színes és aktív a fantáziája, elhisz mindent, amit a férfi mond, és beleéli magát abba az álomba, hogy majd kettesben elutaznak messzi tájakra, és soha többé nem jönnek vissza.
Ezekre az egzotikus tájakra azonban soha nem jut el, mert Rodolphe-fal legfeljebb csak a La Huchette-i uradalom kastélyáig juthat.
Ráadásul a férfi egyre nehezebben viseli Bovaryné túláradó érzelmeit, és amikor Emma arra kéri, szöktesse meg, levélben közli vele, hogy erre nem hajlandó.
Rodolphe jól elvan a hétköznapi életével, így nem tud és nem is akar az izgalmas életre vágyó asszony méltó párja lenni.
Léon: húszéves segédjegyző, Emma második szeretője.
Yonville-ben ismerkednek meg, és kezdetben (az első yonville-i évben) Léon ugyanolyan romantikus álmodozónak tűnik, mint az asszony.
Emma és ő rokonlelkek abból a szempontból, hogy mindketten szeretnek olvasni. Első találkozásukkor Léon mondja ki Emma titkos gondolatait: „… az olvasás messzi tájakra viszi az embert, elvegyül a regényalakokkal, gyönyörködik egy-egy nemes jellemben, egy-egy tiszta érzelemben és a boldogság képeiben.”
Léon ekkor még tapasztalatlan a nők terén, és az első pillanattól teljesen elbűvöli őt Bovaryné. Emma ekkor még nem szerelmes belé, az ő érzései lassan kezdenek ébredezni, és nem engedi közel magához a fiatalembert.
Léon elutazik, elmenekül a reménytelennek tűnő szerelem elől, de később Rouenban újra találkoznak. Léon vezeti be a fiatalasszonyt a roueni „nagyvilág” rejtelmeibe,
Emma, aki akkor már túl van egy házasságtörésen, könnyebben megadja magát Léonnak, aki mostanra férfivá érett.
Csakhogy most már Léon is más, mint amikor megismerkedtek. Miután megjárta Párizst, megváltozik – ő se jobb, mint Rodolphe. Ő se lát Emmában többet, mint szeretőt. Tökéletes a számára, mert szép, finom hölgy és férjes asszony – olyan szerető, amilyenre egy fiatalember büszke lehet.
Bovaryné persze a Léon-kapcsolattól is többet akar ennél, ezért hamarosan teherré válik Léon számára, aki egyre nehezebben tudja elviselni az asszony szeszélyességét és anyáskodását.
Amikor Emma, aki súlyos anyagi gondokkal szembesül, sikkasztásra akarja rávenni, a fiatalember elhagyja őt.
Homais: gyógyszerész, az egyik legjellegzetesebb figura a yonville-i lakosok között. Önelégült, beképzelt, hiú és öntelt alak, tipikus nyárspolgár. Szabadgondolkodó, Voltaire híve, az egyház és a papok ádáz ellenfele.
Lheureux: a helybeli divatárukereskedő, aki agyafúrtságával és gonoszságával a teljes anyagi romlásba sodorja Bovarynét. Megvetésre méltó, harácsoló és zsaroló, uzsorás, aljas ember.
Bournisien abbé: plébános, az egyház képviselője a regényben. Robosztus termetű (Homais „vaderős bikához” hasonlítja), földhözragadt gondolkodású ember. Csak névleg lelkipásztor, a valóságban vajmi keveset törődik a hívek lelki életével.
Binet: adószedő, korlátolt kispolgár, aki esztergapadján örökösen szalvétagyűrűket gyárt (monomániás).
Justin: patikusinas, sokat szidják és megalázzák. Egyedül neki van lelke a yonville-i polgárok között. Néma, áhítatos rajongással szereti Bovarynét (ezt az asszony észre se veszi). Mégis közvetve, akaratlanul Justin okozza Emma halálát. A temetés éjszakáján térdre borulva zokog az asszony sírjánál, aki az ideálja volt.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
