Relling doktor: orvos, Ekdalékkal egy házban lakik, egy emelettel lejjebb. Magányos és boldogtalan ember, akiről kiderül, hogy gyöngéd érzelmeket táplált Sörbyné iránt.
Sok kritikus őt tartja Ibsen szócsövének, a darab rezonőrjének. Ez azonban csak részben igaz, hiszen a darabban a maga szempontjából mindenkinek igaza van. De az kétségtelen, hogy Relling az a szereplő, aki a legtisztábban látja a helyzetet. Előre sejti például, hogy Gregers világboldogításának tragikus következményei lesznek.
Relling orvosként életre szóló hazugságokkal kezeli „betegeit”: mindenkit azzal kúrál, hogy segít neki becsapni önmagát. Azaz mindenkinek kitalálja a maga élethazugságát, hogy tartsa benne a lelket. Ez kipróbált módszer, amit mindenkinél alkalmaz a környezetében. Rájött ugyanis, hogy az élethazugság nélkül ezek az emberek már rég belepusztultak volna az önutálatba.
Molvikkal, az alkoholista teológussal elhiteti, hogy démon szállta meg, a nagyravágyó Hjalmarnak pedig bemagyarázza, hogy tehetséges feltaláló, és majd korszakos találmánnyal fogja gazdagítani a fényképészetet.
Hjalmarnak az apját ért szerencsétlenség után kellett valami, ami reményt ad, hogy egyszer visszaszerzi az Ekdal név megbecsültségét. Relling azt szokta neki mondogatni: „alapjában véve te boldog ember vagy Hjalmar, van ez a nemes feladatod, amiért érdemes élni.”
Ehhez hozzá szokta tenni: „És van egy derék feleséged, egy ringó csípőjű asszony, aki puha papucsában hangtalanul ki-be surran, kiszolgál téged, és gondoskodik a kényelmedről.” Valójában Hjalmar élete erről a kényelemről szól, de ezzel senki nem szembesíti.
Relling minden tekintetben Gregers ellenfele a darabban. Ő nem megváltoztatni akarja az emberek életét, hanem segíteni nekik, hogy életben maradjanak. Ő nem az eszményekben, hanem a valóságban hisz.
Relling szerint az a fontos, hogy az Ekdal család boldog legyen, nem pedig az, hogy az igazság kiderüljön és őszinteségre épüljön a házastársak kapcsolata. Gregers azonban ezt a fajta boldogságot mocsárnak tartja.
Relling figyelmezteti Gregerst, hogy ne próbálja behajtani Ekdalékon az „eszmény” követeléseit, de Gregers nem hallgat rá. A mű utolsó mondata Relling doktoré, aki Hedvig halála után keserűen vádolja Gregerst, rajta kéri számon az eseményeket. Ő figyelmeztette Gregerst, hogy ez a tolakodó világboldogítás tragédiához és boldogtalansághoz vezet.
Gina: egyszerű, műveletlen asszony, de jószívű és természeténél fogva intelligens is. Egykor Werle nagykereskedő házvezetőnője volt, és – talán kénytelenségből – a szeretője is lett. Gazdája, miután teherbe ejtette, úgy oldotta meg a problémát, hogy sikeresen összeboronálta tönkrement üzlettársa, Ekdal hadnagy fiával, Hjalmarral, később pedig támogatta a családot anyagilag.
Sohasem derült ki, hogy Gina megesett nőként ment férjhez. Jó feleség és jó anya, vezeti a háztartást, könyvel, fényképez, retusál, ellátja férjét és apósát, neveli a lányát. Kiszolgálja Hjalmart, tűri szeszélyeit, kényezteti és elhalmozza apró figyelmességekkel.
Az Ekdal családban ő az egyetlen, aki érett személyiség, aki tényleg felnőtt ember. Néhány évvel idősebb is a férjénél. Gyakorlatias, két lábbal a földön járó típus. Igaz, hogy ha szükségét érzi, akkor „retusálja” a valóságot (eltűnteti belőle a kellemetlen dolgokat), de ettől még az ő birodalma a valóság, és nem a képzelet. Az illúziók és a fantázia világa idegen tőle (nem véletlen, hogy a padlásra soha nem lép be).
Egyetlen komikus vonása van: az, hogy bizonyos szavakat (idegen szavakat) rosszul használ. A jelképes beszédhez, a szimbólumokhoz sincs érzéke. de amikor félreérti Gregers szavait a sötétségről és az állott levegőről, akkor inkább a férfi válik nevetségessé, nem ő.
Hedvig: Hjalmar és Gina gyermeke (de vér szerinti apja az idősebb Werle úr). Hedvig 14 éves, apját, Hjalmart rajongásig szereti. Ő a szülei legnagyobb öröme, de nagy bánatot okoz nekik az, hogy a kislánynak beteg a szeme, s idővel teljesen meg fog vakulni. (Az idősebb Werle is szemproblémával küzd, valószínűleg Hedvig tőle örökölte.)
A darab egyetlen olyan hőse, akiben nincs semmilyen komikus vonás. Szeretetre méltó gyermek, teli szeretettel apja és anyja iránt. Ő maga nem tudja, hogy meg fog vakulni, és nem érti, miért akarja az apja kosárfonásra tanítani, mikor őt inkább a művészet vonzza (olyan képeket szeretne rajzolni, amilyenek a padláson levő könyvekben vannak).
Hedvig az élet dolgaiban tisztán lát. Az önámítók gyülekezetében ő az egyetlen, aki nem hazudik se önmagának, se másoknak. Így aztán Gregers jelképes beszéde pont Hedvig előtt lepleződik le: Hedvig veszi észre, hogy Gregers mást mond, mint amit gondol.
Hedvig lénye teljesen gyermeki. Romlatlan és őszinte, hiányzik belőle mindenfajta tettetés vagy öncsalás. Ártatlansága, tisztasága okozza végül tragikus halálát is.
Mindent halálosan komolyan vesz. Amikor Hjalmar dühében azt mondja, hogy legszívesebben kitekerné a vadkacsa nyakát, Hedvig ezt szó szerint érti. Nem tudhatja, hogy Hjalmar kijelentése valójában az idősebb Werle elleni kifakadás („Annak az átkozott vadkacsának pedig legszívesebben kitekerném a nyakát! (…) Nem visz rá a lélek… nem visz rá a lélek, miattad, Hedvig. De közben érzem, hogy meg kellene tennem. Nem volna szabad megtűrnöm a házamban semmit, amihez az a kéz hozzáért.”)
Amikor Hjalmar elmegy, Hedvig azt hiszi, soha többé nem fogja látni, holott mindenki más tudja, hogy nem eszik ezt olyan forrón. Gina például biztos benne, hogy Hjalmar csak duzzog, de előbb-utóbb visszajön. (Túl kényelmes élete van ahhoz, hogy tényleg felrúgja a házasságát – amikor el akar menni, csak a sértett önérzet beszél belőle.)
Gregers ráveszi Hedviget, hogy ölje meg a vadkacsát, és ezzel bizonyítsa be apjának, Hjalmarnak a szeretetét. Gregers szerint a vadkacsa megölése azt mutatná, hogy Hedvig a számára legkedvesebb dolgot is kész volna feláldozni apja kedvéért. Hedvig még erre is hajlandó, s a cél érdekében ellopja a nagyapja fegyverét.
Ám amikor meghallja, hogy Hjalmar idegennek nevezi őt, a padláson nem a vadkacsát öli meg, hanem saját magát. Ez azt mutatja, hogy Hedvig nem gyáva. Azzal a pisztollyal lövi szíven magát, amellyel se nagyapja, se apja nem mert öngyilkos lenni.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
