Értelmezés
A regényt indító fejezetnek sajátosan magyar, kelet-európai színezete van. Jókai a reformkor előtti pusztuló, hűbéri Magyarországot ábrázolja – a termést áradás pusztítja, járhatatlanok az utak, mindent sár borít, ami akadályozza a közlekedést. Ez az egész országot sivárnak, elmaradottnak mutatja – szívszorító, bár humorral színezett képet kapunk.
Az emberek is elmaradottak, parlagiasak, műveletlenek. Nemcsak a nábobot kísérő pojácák és bohócok azok, hanem a földbirtokosok, a mágnások is. Hiszen az öreg báró, Kárpáthy János ostoba tréfákra fecsérli a vagyonát, az unokaöccse, a hazájától elidegenült, kozmopolita Kárpáthy Abellino pedig mindenféle hitványságra képes.
Konfliktus
A két Kárpáthy, Kárpáthy János és Kárpáthy Abellino már a történet elején végzetesen szembekerül egymással. Abellino egyenesen Párizsból érkezik Magyarországra, mert azt a hírt kapta, hogy nagybátyja, Kárpáthy János meghalt, és át akarja venni az örökségét. Ezt el is mondja Kárpáthy Jánosnak, akivel még sosem találkozott, így nem tudja, kivel ismerkedett össze.
Mivel nem tudja, hogy a nagybátyjával beszél, a következőképpen jellemzi Kárpáthy Jánost Kárpáthy Jánosnak: „és annyira különc a magaviseletében, hogy semmit sem tűrhet, ami külföldi, még csak borsot sem enged tenni az asztalára, mert nem idehaza termett, hanem paprikát, s kávét nem szabad a házához vinni, cukor helyett pedig mézet használ. Nem bolond ez?”
Ebből kiviláglik, hogy Abellino a külföldit többre becsüli a magyarnál, és nevetségesnek tartja, hogy nagybátyja a magyar terméket részesíti előnyben.
Amikor kiderül, hogy akivel beszél, az maga Kárpáthy János, Abellinónak a szeme se rebben. Nem kér bocsánatot a sértésekért, hanem rögtön elkezdi pénzért zaklatni a nagybátyját, hogy adjon neki kölcsön. Ez jól mutatja szemtelenségét és gátlástalanságát. Nincs benne semmi jóérzés.
Hazafiság és hazafiatlanság
Mindkét Kárpáthy, János és Abellino is tékozló, üres életet élő, műveletlen magyar főúr, ezáltal mindketten a maradiság képviselői. De míg az egyik külföldön veri el a vagyonát, addig a másik itthon, és ez fontos különbség. Jókai szemében Kárpáthy Abellino már csak emiatt is a hazafiatlanság megtestesítője, míg Kárpáthy János a lelke mélyén öntudatlanul is hazafi.
A szabados életmód és a maradiság bocsánatos bűn Jókai szemében, ám a hazafiatlanság mindennél súlyosabb vétek. Márpedig Abellino szabados életmódja hazafiatlansággal párosul, minthogy nem érdeklik a hagyományok és a nemzeti eszmények.
Mindkét Kárpáthy romlott erkölcsű (Abellino számára nem szent a magánélet sem), mindketten haszontalan életet élnek, de míg Abellino vétkeire nincs mentség, addig Kárpáthy János gyarlósága megbocsátható.
Jellemváltozások
- Kárpáthy János
Az országgyűlésre hazaérkeznek a külföldön élő mágnások és eljönnek a hazai nemesek is. Itt kezdődik el egyfajta átalakulás Kárpáthy János jellemében. A történet előrehaladtával hatalmas változáson megy keresztül, ami tökéletesen érzékelhető a regényben.
Érdekelni kezdik a közügyek, a Széchenyi-féle reformpolitika hívévé szegődik, ismeretsége Szemtirmay Rudolffal barátsággá mélyül. Azaz a konzervatív oldalról a polgárosulást segítő reformpolitika irányába mozdul el. A gazdasági élet fejlesztésére létrehozott egyletek alakításában is részt vesz (igaz, a karakteréhez illő kisszerű módon, az agártenyésztés elősegítésével, amiről a narrátor ironikus hangon számol be).
Átváltozása egyfajta felnőtté válás, ámbár hetven éves már. Felnőtté válását jelzi a névcsere: az, hogy „Jancsi úr”-ból „János” lesz.
Átalakulása nemcsak a hasznos és felelősségteljes életmódot foglalja magában, hanem a vallásos hit felé fordulást és a szerelmet is. A fordulatot egy transzcendens mozzanat készíti elő: félholtan álmot lát és ennek hatására indul el benne valami („égből jött tünemény adta nekem e biztatást”).
A változás iránya a nábob esetében pozitív. A történet elején „Jancsi úr” az agarával mulatozik és durva csínyeket eszel ki, a cselekmény végpontján viszont már tekintélyes és nagy tiszteletnek örvendő aggastyánként távozik az élők sorából. Fia, Zoltán számára is kijelöli az emberhez egyedül méltó hazafiúi pályát.
- Kárpáthy Abellino
A nábob unokaöccse, Kárpáthy Béla, azaz Abellino is megváltozik, de az ellentétes irányba. Már a történet elején is egyértelműen negatív figura, a végén pedig hitványsága mellett még szánalmassá is válik. Mégsem tudjuk sajnálni, hiszen minden baját, szerencsétlenségét saját gonoszságának, cselszövéseinek, fondorkodásainak köszönheti.
- Szentirmay Rudolf
A harmadik nagy változás Szentirmay Rudolfé, aki leveti byroni pózait és higgadt, megfontolt, haladó szellemű reformpolitikus lesz.
Eszékiné azzal magyarázza Rudolf teljes átalakulását, hogy a magyar főurak harminc éves korukban komolyodnak meg és kezdenek a magánszórakozások helyett a közügyekkel foglalkozni. István gróf szerint azonban Rudolf a Flóra iránt ébredező szerelem hatására változott meg.
A narrátor egy harmadik magyarázatot ad erre a hirtelen, gyors lelki fordulatra, amelynek van valami megtérés jellege, transzcendens jellege: Rudolf „Saulusból Paulus” lesz (az elbeszélő ezt a szakrális analógiát használja). Azaz isteni beavatkozás történik.
Rudolf lelki fordulata sok mindent foglal magában: egyszerre hazatérés, vallási megtérés, a gyermekkori értékekhez való visszatérés és szerelem egy honleány iránt. Mivel a változás egy pillanat alatt történik, olyan, mintha a Gondviselés akaratából történne, és nincs kézzelfogható racionális magyarázata. Így Szentirmay Rudolf megváltozása nem realista jellemfejlődés, hanem romantikus jellemfordulat.
Életmód
Jókai a magánélet terén élesen szembeállítja a regényben a hedonista, élvhajhászó főnemesség és a családias, bensőséges életet élő polgárság erkölcseit.
Ugyanakkor, bár általánosságban hozzákapcsolható egy adott életforma egy társadalmi réteghez, kivételek is találhatók a regényben. Vannak erkölcstelen polgári szereplők, pl. Mayer Fanny anyja, nővérei, és vannak tevékeny életet élő főnemesek, pl. Szentirmay és barátai, István és Miklós.
Epizódfigurák szerepe
A főszereplők mellett az epizódfigurák is fontosak, mivel Jókai rajtuk keresztül rajzolja meg a regény pontos társadalomtérképét. Kis Miska, Mayer Fanni prostituálódott nővérei, az iparos Boltay és nevelt fia, Barna Sándor olyan zsánerfigurák, akik gazdagítják az Egy magyar nábob társadalomképét.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!
