Előadásmód: anekdotázó, szubjektív. Jókai előadásmódjában lírai személyesség uralkodik.
Elbeszélői nézőpont: E/3. személyű mindentudó elbeszélő meséli el a történetet, aki ismeri a szereplők gondolatait és rejtett motivációit.
A szerzői nézőpont nem tárgyilagos, objektív, hanem egy szubjektív írói hang, amely véleményt mond a szereplőkről, és jellemzéseivel, rokonszenvével vagy ellenszenvével az olvasót is befolyásolja, emellett előrejelzéseket tesz (anticipáció), adomázik, magyarázatokat fűz a jelenségekhez, elidőzik a leírásoknál stb.
Hangnem: kevert. Alaphangja kedélyes, anekdotázó, de a regény hangneme az elbeszélt eseményeknek megfelelően változik:
- olykor humoros, komikus (pl. Abellino bemutatásakor)
- máskor ironikus (pl. Kárpáthy János bemutatásakor)
- patetikus (pl. a Rousseau sírjánál játszódó jelenetben)
- lírai (pl. Mayer Fanny szerelmének leírásakor)
- elégikus (Fanny és Rudolf találkozásakor)
- tragikus (Fanny halálakor)
Írói eszközök: gyakoriak Jókainál az életképek, meditációk mint betétek.
- életkép – kompozícióteremtő elem
- anekdota – sokrétű szerepet kap
- mondai-népmesei mozzanatok
- ellentétek (Jókai gyakran alkalmazza, pl. hedonizmus-családi érték, hazafiság-hazafiatlanság, tékozló élet-mintagazdaság), ehhez kapcsolódnak nehéz döntéshelyzetek
- színes leírások (Jókai a részletek művésze, ez leírásaiban mutatkozik meg leginkább) – a tárgyi környezet leírásakor is remekel, de a környezetrajz, a jellemrajz terén is a legjobbat ebben a regényben alkotja.
(Az 1840-es évek divatos műfaja, az életkép nagy segítséget jelentett neki ebben. A zsánerkép, az életből kiemelt egyszerű epizód a lírában jelent meg, de Jókai sikeresen alkalmazza a prózában.)
Motívumok: fontos alapmotívum a koporsó, amely már a regény elején felbukkan (Abellino dölyfösen, hányavetien szemébe vágja Kárpáthy Jánosnak: „Hisz amije van, az előbb-utóbb úgyis az enyém lesz, csak nem akarja magával vinni a koporsóba.”)
Elbeszélői stílus: könnyed, eleven, természetes. A párbeszédek gördülékenyek, a leírások kicsit lassítják a regény tempóját, de érzékletesek.
Esztétikai minőség: humor, komikum, irónia.
Komikus jelenet pl. az, amikor az öreg Kárpáthy János kedvenc agarával, cigánybohócával, tányérnyaló költőjével, cifra hajdúival és két pirospozsgás parasztlánnyal mulatozva felveri éjszaka a Törikszakad csárdát, a cigánnyal lenyeleti a sült egeret, aztán temetési paródiát rendez.
Ironikus például a narrátornak az agarászegylet létrehozásával kapcsolatos kommentárja: „Az agár okvetlenül egyike a legfontosabb és figyelemre méltóbb tüneményeknek a hazai természetben, de legkivált azon sokoldalú hivatásánál fogva, mellyel a közélet rugóiba vág, kénytelenek vagyunk azt mint a társadalom világának egyik pozitív tényezőjét tárgyalni.”
Hangulat: derűs, optimista (néha túlzottan is idilli). Jókai kerüli a sötét, tragikus színeket, hangulatokat (a cselekményt is úgy alakítja, hogy ne váljon a regény lehangolóvá, pl. Mayer Fanny nem lesz öngyilkos). Ugyanakkor előfordulnak mélyebb hangulatok, pl. érzelmes szomorúság és megható, lírai hangulati elemek.
Nyelvezet: gazdag szókincs, ami különösen a leírásokban érzékelhető. Jókai kiválóan ismerte a magyar nyelvet, írói szókincse kb. 20 ezer szóból állt.
Jól vissza tudta adni az élőbeszéd ízeit. Az egyes társadalmi csoportokat nyelvileg (a beszédükkel) is jellemzi, példák:
- népi figurák ábrázolásakor pl. tájszavakat, népies fordulatokat használ
- idegenmajmoló magyar nemesek beszédét kevert nyelven adja vissza, pl. Abellino francia szavakat kever a magyar beszédbe
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!
