A folytatás: A kétrészes regénysorozat (dilógia) folytatásában Kárpáthy János fia, Kárpáthy Zoltán és gyámja, Szentirmay Rudolf ellen Abellino nevében örökösödési pert indítanak, hogy kisemmizzék Zoltánt abból a nagy vagyonból, amit apjától, a nábobtól örökölt.
A második részben Jókai fantáziája már jobban csapong, és a jellemábrázolása is teljes mértékben romantikus: a jók nagyon jók, a rosszak nagyon rosszak. A pozitív férfi szereplők (Kárpáthy Zoltán, Szentirmay Rudolf, Wesselényi Miklós) szinte hibátlanok, valóságos félistenek, a pozitív női szereplők (Kőcserepy Vilma, Szentirmay Katinka) pedig Mayer Fannyhoz hasonlóan tiszták és angyaliak.
A dilógia értelmezése: A dilógia második részében egy másik nemzedéket ismerünk meg, az apákétól eltérő életfelfogással. Míg Kárpáthy János elmaradott, parlagi főnemes volt, fia, Kárpáthy Zoltán haladó gondolkodású értelmiségi. Ezt a különbséget a két regény szerkesztése is megmutatja: az első fejezetekben ugyanis más a magánélet és a közügyek hierarchiája.
Az Egy magyar nábob első két fejezetében magánéleti konfliktust ismerünk meg, és csak a 3. fejezet foglalkozik közüggyel. A Kárpáthy Zoltán első két fejezete közügyet tárgyal, és csak a 3. fejezet foglalkozik magánéleti konfliktussal. A két regénykezdet különbsége jelzi, hogy az Egy magyar nábob esetében a magánélet élvez elsőbbséget a közügyekkel szemben, míg a Kárpáthy Zoltán esetében a közügyeknek van prioritása.
Mindkét regény a közéleti szerepvállalás fontosságát hangsúlyozza. Az öreg nábob felméri és elfogadja a változás szükségességét, de ő maga már nem tud a jövőért sokat tenni, csak fiában gondolkodhat a jövőt illetően. Kárpáthy Zoltánnak pedig megváltoznia sem kell, ő már kezdettől fogva haladó szellemű ember, és mint ilyen a célhoz érkezettség megtestesítője.
Vagyis Kárpáthy Jánossal lezárul a magyar nemesség történetének egy korszaka, és Kárpáthy Zoltánnal új korszak kezdődik.
Üzenet: Jókai a regényben két korszak értékítéletét, életfelfogását ütközteti (hűbéri Magyarország és reformkor). Az eltunyult nábob sivár mindennapi élete azt a régi nemesi életmódot jelképezi, amit meg kell haladni.
Kárpáthy János jellemének átalakulása pedig azt a fordulatot jelzi, amelyet az ország az 1820-as és 1830-as években megtett. A nábob példája azt hirdeti, hogy van lehetőség a változásra, a gondok megoldására, és a magyar nemességben van készség és képesség a megújulásra.
Jókai ideálja a férfias tetterő és a nemzeti élni akarás, az Egy magyar nábob legfőbb mondanivalója pedig a nemzeti egység, amelyet Jókai ekkor még a nagybirtokos réteg vezetésével képzelt el. (A Kárpáthy Zoltán írásakor már kiábrándult a mágnásokból, ezért Kárpáthy Zoltán már nem rendelkezik főnemesi vonásokkal, alakja inkább az értelmiségivé váló nemesi réteget képviseli.)
Az Egy magyar nábob megírásával Jókai utat akart mutatni saját kora arisztokratáinak a Habsburg-elnyomás idején, ezért egyértelművé tette, hogy a nemességnek arra kell törekednie, hogy a közérdeket és az egyéni érdeket összekapcsolja. A jelen meghaladhatóságát akarta hangsúlyozni, ezért a reformkor magatartáseszményét mutatja fel példaként, amelyet mindenekelőtt Széchenyi alakja jelképez.
A cenzúra miatt a jövőről nem lehetett nyíltan beszélni, de a korabeli olvasó számára világos volt, hogy nem a reformkorról van szó, hanem a reformkorban is megtalálható magatartásformák közti választásról.
Emellett a reformkor felemelő eseményeinek felidézésével Jókai reményt akart adni az 1850-es évek elkeseredett magyar olvasóinak.
Fogadtatás: a regény nagy sikert aratott.
Jelentősége: vigaszt nyújtott, bátorítást és útmutatást kínált a korabeli közönségnek a szabadságharc bukása után; megerősítette a magyarság megrendült önértékelését, ugyanakkor kijelölte a nemzet számára a tennivalókat is (amelyek a köz javát szolgáló tevékenységek).
Utóélete: 1966-ban film készült belőle Várkonyi Zoltán rendezésében, neves színészek közreműködésével.
Kárpáthy János szerepét Bessenyei Ferenc alakította, míg Szentirmay Rudolfot Latinovits Zoltán, Kárpáthy Abellinót Darvas Iván, Eszéki Flórát pedig Ruttkai Éva játszotta. A mellékszerepekben is olyan kiváló művészek tűntek fel, mint Básti Lajos vagy Gobbi Hilda.
A filmet (és folytatását, a Kárpáthy Zoltánt) 2012-ben a Magyar Művészeti Akadémia a legjobb 53 magyar film közé választotta.
Felhasznált irodalom:
Tarjányi Eszter: Az irányregény és a családregény köztes terében – kísérlet a nemzeti narratíva megújítására
Takáts József: A regénytől az allegóriáig. Az Egy magyar nábob esete
Fábri Anna: Idő- és térviszonyok Jókai Mór társadalmi regényeiben
