A 4. vers elemzése
A 4. vers teljesen filozófiai jellegű, a determinációról szól.
Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.
A vers a determináció gondolatát szemlélteti: tömény definíció képi nyelven, metaforikus.
Minden determinált, meghatározott egymás által és kapcsolatai által. Ezt a költő a fa-bokor-virág és a fa-hasított fa képzetekkel szemlélteti. Az élő fa és a holt fa kettőssége nem egyéb, mint az egész és a széttört egész szembeállítása.
A teljesség elveszett, és a hasítottság, a töredezettség miatt szorítják, nyomják, fogják egymást a dolgok, egyiket meghatározza a másik.
A jelennél (ami van) normálisabbnak látszó állapot az álom világa (ami nincs) és a jövő (ami lesz). De a remény mellett ott a kétely, a bizonytalanság is ezt a jövőt illetően.
Az 5. vers elemzése
Az 5. vers egy nagyon személyes emléket idéz fel a költő gyerekkorából.
A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.
A vers egy életkép, emlékkép József Attila gyermekkorából, amikor a tüzelőt neki kellett beszereznie. A vas világ kemény, kérlelhetetlen, riasztó voltát érzékelteti.
A teherpályaudvar jelenik meg benne, ahol a költő gyerekkorában gyakran keresett pénzt: forgót árult a jobb módú gyerekeknek, vizet árult. Édesanyja két moziban takarított, József Attila szenet, fát lopott a pályaudvaron. Ez a rész felfogható a determináció-elv illusztrációjának is.
Gyönyörű költői kép a „lapul, mint egy darab csönd”. A gyermek József Attila holtra váltan leste az őrt. Visszafojtva lélegzetét, megalázva lesi, az őr mit érez.
A szegény gyerek és az őr ellentéte azonban nemcsak szembeállító kapcsolat, hanem mellérendelő is. Nemcsak a fogoly rab, hanem a rabtartó, a fegyőr, a felvigyázó, a rendőr éppúgy a társadalom foglya, éppúgy kalodában él.
Villanásszerűen megjelenik az anyag, a külvárosi élet vonzása, a harmatos szén, a konokság, makacsság, rátartiság, ahogy ez a kisgyerek leszegett állal, dühösen néz szembe az ellenséges világgal, amely őt ebbe a helyzetbe kényszerítette.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
