A címbeli sirató a halottsiratást jelenti. A halott siratása a parasztasszonyok világában élő népszokás, minden halotti szertartásnak része. Ha meghal valaki, akkor öregasszonyokat hívnak, lehetőleg családtagot. Ők virrasztottak a halott koporsójánál a temetős előtti éjszakán.
A cím másik eleme („kései”) magyarázata: azért kései, mert a 14 éves gyermek nem siratta meg az édesanyját, de 30 évesen eljut a költő oda, hogy el kéne siratni az anyját, le kéne számolni az emlékkel, fel kéne dolgozni.
Ám ez nem sikerült neki, még utolsó verseiben is ott a mama-motívum (Mama, Kései sirató, Karóval jöttél). A mama-motívumhoz pedig gyakran hozzákapcsolódik a gyermek-motívum is, és szinte mindig a gyermekélet és a felnőtt élet szembesítése történik.
A Kései sirató szövegén is végighúzódik az anya-motívum. Az anya az élet igazi értékeit képviseli, így hiánya egy érték nélküli állapotot jelent.
Személyes élményeket is tartalmaz a mű: például a tehervonat tetején utazó gyerek képe egy életrajzi motívum: József Attila gyerekkorában Szabadszállásról, a mama rokonaitól hozott ételt.
A versben megátkozza, számon kéri a mamát, ezzel a bűn motívuma jelenik meg. Valójában annak is örülne, ha a mama megszidja vagy megveri, csak élne. Ezért „provokálja” a mamát a vers beszélője, szinte könyörög, hogy „szólj rám”, egyrészt mert csúnyán beszélek, másrészt azért, hogy halljam még egyszer a hangodat.
A végén hideg, racionális önvizsgálatot tart. A zárlat összegző kijelentéssora emlékeztet a Reménytelenül létállapotára. A lírai én rájön, hogy mindenki csalódik, akit anya szült, mert egyszer el kell veszítenie a mamát, és ha az édesanya meghal, akkor nincs többé óvó anyai kéz, akkor onnantól kezdve az embernek egyedül kell botorkálnia a világban.
