Kölcsey Ferenc (Anton Einsle olajfestménye), versei: Himnusz, Zrínyi dala, Zrínyi második éneke

A Vanitatum vanitas jelentősége és utóélete

A Vanitatum vanitas nagy hatást gyakorolt az utókor költőire, Arany János művészetfilozófiájában például többször felbukkan. 1859 májusában elkeseredett barátjának, Tompa Mihálynak a következő testi-lelki nyavalyák ellen való „orvosságot” ajánlja: „(…) a napokban igen jó kedélyflastromra találtam bukkanni, s ez Kölcsey »Vanitatum vanitas«-a, melyet máskor csak tréfára vettem, de most betű szerint hiszem, vallom és követem (…).”

Hatvan évvel később Reviczky Gyula (1855-1889) megidézi Kölcsey szellemét Magamról című versében, amely nem olyan energikus költemény ugyan, mint a Vanitatum vanitas, de érezhetően Kölcsey versére játszik rá. Szerkezete, verselése is hasonló, és szövegszerű utalás is van benne a Vanitatum vanitasra: „Felpanaszlod lázban égve: / Bölcs elméje, jók erénye / S fényt sugárzó lángod, ég, / Csak hiúság, búborék.”

A mű utóéletéről érdemes azt is tudni, hogy a 20. században Orbán Ottó (1936-2002) is írt egy Vanitatum vanitas című verset, amelyben név szerint is megemlíti Kölcseyt („Itt a vers, a versed mása, / dúlt idegzet, Kölcsey / itt a vers, hogy haldoklása / közben nyelvét öltse ki”). A költő a nagy előd művészi eszközeit alkalmazva fejez ki modern stílusban, saját korának szóló mondanivalót („mert hiába új a század, / ha a régi a gyalázat / s fölöttünk a komor ég, / a nagy szappanbuborék”). Ez a reminiszcencia (egy korábban keletkezett mű tematikus, motivikus elemeinek kölcsönvétele) jól jelzi, hogy hiába telt el száz év, a helyzet még mindig ugyanaz, Kölcsey verse az utókor számára is aktuális.