A 3. versszakban a közfelfogás szerint nagy embereket Kölcsey leminősíti:
Sándor csillogó pályája,
Nyúlvadászat, őzfutás;
Etele dúló csordája
Patkánycsoport, foltdarázs;
Mátyás dicső csatázási,
Napoleon hódítási,
S waterlooi diadal:
Mind csak kakasviadal.
Hol van ma már Nagy Sándor makedón király, Etele (más néven Attila, hun király), a Bécset meghódító Mátyás király vagy a zseniális francia hadvezér, Bonaparte Napóleon dicsősége? Hódításaik mind odavesztek, amit felépítettek, elpusztult, amiért küzdöttek, abból alig maradt valami az utókorra. Akkor hát érdemes volt? Mire való a hódítói dicsőség? Csak erőfitogtatás.
A 4. versszakban a nagy érzelmeket figurázza ki a költő:
A virtus nagy tűneményi
Gőz, mit hagymáz lehele;
A kebel lángérzeményi
Vértolúlás kínjele;
Akármiért is lángol az ember, az nem más, mint vértolulás, azaz testi rendellenességként határozza meg Kölcsey. Ezzel megfosztja a nagy érzéseket nemes, fennkölt jellegüktől, emberi mivoltuktól: valamilyen kórság, betegség tüneteivé alacsonyítja le őket.
A Himnuszban a háborúkat Isten irányítja, az ő tervei szerint zajlanak és van céljuk, értelmük (a vesztes népet Isten büntetni akarja). A Vanitatum vanitasban azonban a történelem nagy csatái csak kakasviadalok. Sőt, még a hazáért való önfeláldozás is hiábavalóság, a vértanúhalál is csak bohóság:
A vég, melyet Sokrat ére,
Catonak kihulló vére,
S Zrínyi Miklós szent pora
Egy bohóság láncsora.
A versben feltűnően sok a személynév, ezek mindegyike egy-egy értéket hordoz: akár Napóleonról, akár Zrínyiről vagy Attiláról van szó, mindegyik egyértelműen szimbolizál valamilyen magatartásmintát. Ezek leértékelése nagy keserűségről árulkodik, hiszen Kölcsey legszentebb eszményeiről van szó.
Szókratész, a híres görög filozófus, Cato római államférfi, Zrínyi Miklós, Szigetvár kapitánya, aki hősiesen helytállt a török támadáskor, és velük az egész történelem nem egyéb, mint egy tragikomédia. A történelem alakjai pedig csak bábuk ebben a komédiában, akiknek egész élete és munkássága értelmetlen és hiábavaló.
Az 5. versszakban a tudománynak, bölcseletnek mondja meg a magáét:
És ti bölcsek, mit hozátok
Ami volna szép s jeles?
Mámor bírta koponyátok,
Plato s Aristoteles.
Bölcselkedő oktalanság,
Rendbe fűzött tudatlanság,
Kártyavár s légállítvány
Mindenféle tudomány.
A bölcselet képviselőiként az ókor két jeles görög filozófusát, Platónt és Arisztotelészt szólítja meg, az ő munkásságukat bírálja.
A tudományt oktalanságnak nevezi, sőt, álcázott oktalanságnak, olyan butaságnak, ami bölcsességnek tünteti fel magát, de valójában csak „rendbe fűzött tudatlanság”.
Az egész tudományrendszer úgy mutatja fel magát, mintha tudna valamit, miközben valójában nem tudunk semmit, csak okoskodunk, ezért nevezi Kölcsey találó oximoronnal „bölcselkedő oktalanság”-nak a tudományokat.
Nem bölcs, hanem csak bölcselkedő, okoskodó mindenféle tudomány, emellett csak „kártyavár és légállítvány”: a kártyavárnak elég csak egy fuvallat és összedől, a légállítvány pedig nem is létezik. A tudomány állításai is ilyen labilisak, megdönthetőek a költő szerint.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!
Kölcsey Ferenc által megalkotott HIMNUSZT(mit más népek himnuszára VÁLASZKÉNT MEGALKOTOTT), csak és kizárólag magyarul, következetességgel lehet felismerni teljes mélységében..
A „Vanitatum vanitas” veritász lebontja mindazon nevetségességeket amit más közösségek öröknek, változatlannak képzelt cselekményeket, amit a HYMNUS FÉLRE TESZ..
Lásd itt a példa… Kölcsey nem volt magyar bambán megvezethető és megvezetett hülye: a hymnuszban az Y jelzés értékű, AZ AZ NEM RÉGIES ELÍRÁS.
/amennyiben az lett volna életében többször cserélgette volna az i betüt, a nem csupán betű értelmet képviselő Y írás jellel/
Üdv!
Szaniszló Attilànak hívnak.
Én ebben a műben semmilyen pesszimizmust nem véltem felfedezni, csupán életbölcseletet.
Szerintem az ember számára nem felismerhető az, ami hiányzik belőle.
Arra gondolok például, hogy mondjuk a harag számára a jóindulat létezése értelmetlennek, oktalannak tűnik, vagy fel sem tűnik neki.
De az ember számára vajon melyik a jobb?
Vagy melyik ártalmasabb?
Vegyünk egy egyszerű példát :
– ha haragszom, az stressz, ha stresszelek , akkor stressz-hormonok termelődnek a szervezetemben, ezek a hormonok manapság már köztudott, hogy megbetegítő hatásúak.
Amikor elborul az elmém, akkor én sem értem a józanész szavát.
Köszönöm!
Milyen a véletlen! A Vanitatum vanitas című versről szóló eszmecseréhez a Hadházi bolondozását záró, Bornaival közös énekszáma vezetett el. Bornai szövegének többször ismételt „tudományos kártyavár” kifejezése juttatta eszembe a Vanitatum vanitast. Bornai nemcsak dalszöveg író, hanem a Bornai sejtés című esszé szerzője is, tehát feltételezhető róla a Vanitatum vanitas pesszimizmusának mai tudományos alapokon történő költői újra élése egy bolondozás keretei között, ha jól tévedek. Párversként Kölcsey műve a Hymnussal együtt, -keletkezése körülményei szerint együtt átgondolt két műként-a hiten alapuló világ, és a világ materialista értelmezésének alternatíváját adhatja. A Hymnus hite: egy pusztuló kis ország lét igazságába vetett hitének, és az ateista okságnak a szembe állítása, a kor tudományos megismerhetőségének keretei között. A hit ellentéteként az élet realitásainak állati egykedvűséggel történő elfogadása logikai szükségszerűségét mutathatja meg az ellenpélda. Pascal, aki a kombinatorika matematikai alapjait lefektette, fél tréfásan a hit oksági-játékelméleti alapú elfogadását ajánlotta: Mit veszíthet az ember, ha istenhit alapú tévedésben hal meg? Halála után (az öröklétet illetően) semmit. Mit veszít, ha ateistaként téved és kárhozatra jut? Mindent. A matematikus hívő óta Gödel matematikusként bizonyította: Egy algoritmusokon alapuló axióma rendszer vagy teljes, vagy ellentmondás mentes lehet csak. A kettő együtt nem lehetséges a számelmélet törvényeinek betartásával. A materializmus eszerint adhat ellentmondásmentes válaszokat bármire, de ezek a következtetések szükségszerűen legalább egy logikus, elvárható tényezőt nem vesznek figyelembe. A két mű bármennyire is pesszimistának tűnik, végső soron illik hozzájuk az űrstoPPosok számára írt ajánlás: Ne ess kétségbe!