A cím értelmezése
A cím barokkos, elmélkedő verstípusra utal: első ránézésre vallásos világképű versre számít az olvasó, amelynek témája a világiasság és az istenfélő vallásosság ellentéte (persze aztán rájövünk, hogy a vers egyáltalán nem vallásos világképű: nem az evilági hívságokat állítja szembe a túlvilági boldogsággal).
A „Vanitatum vanitas” latin kifejezés azt jelenti: hiúságok hiúsága (fokozás és figura etymologica segítségével fejezi ki a költő a fogalom felsőfokát, teljességét) vagy hiábavalóságok hiábavalósága, esetleg hívságok hívsága. A „hiúságok hiúsága” pedig nagyjából azt jelenti: igen nagy hiábavalóság, ennél nagyobb hiúság már nincs.
Ez egy bibliai idézet, ezzel kezdődik az ószövetségi Prédikátor könyve, melynek szerzőjét Salamon (ur. kb. Kr. e. 970-931) zsidó királlyal azonosítják.
A cím is és a költemény első néhány sora azonban csak álca. Kölcsey szeretett különböző maszkok mögé rejtőzni (a Himnuszban is ezt a technikát alkalmazta): itt a bibliai Salamon király szájába adja mondanivalóját. Az ő bölcsességét veszi álarcként maga elé, s nem a saját nevében beszél. Ennek több oka is lehet: talán úgy érezte, így meggyőzőbb tud lenni, vagy talán így nagyobb biztonságban érezte magát, jobban ki tudott tárulkozni. A Vanitatum vanitas ennyiben tehát szerepvers is.
A mű formai jellemzői (verselése, szerkezete, költői eszközei, stílusa)
A költemény szimultán verselésű, nyolc versszakból áll, szótagszáma: 8-7-8-7-8-8-7-7. A versszakok nyolcsorosak, egy négysoros keresztrímes, valamint egy négysoros páros rímes egységből állnak (a b a b c c d d).
Kis Himfy-strófának nevezzük ezt a strófaszerkezetet, mely azért kitűnő választás, mert ez a strófa epigrammai csattanót, szentenciaszerű megfogalmazást sugall (olyan a mű, mintha a 2-8. versszakban 14 négysoros epigrammát olvasnánk: három sor bevezetés, egy sor „csattanó”). A bölcseleti, tanító jelleget is erősíti.
Akárcsak a Himnusz, ez a vers is trochaikus lejtésű, és ütemhangsúlyosan is értelmezhető.
Három fő egységből áll: van egy bevezetés, egy tárgyalás (kifejtő rész) és egy befejezés. Szerkezetét a tanulság előrevetítése határozza meg, amely az első strófában történik. Itt a költő röviden felveti a témát, mintegy ismerteti a salamoni tanítás lényegét, a két utolsó strófában (9-10.) pedig levonja a következtetéseket.
A nyitó és a záró strófa tartalmi hasonlósága ellenére a vers nem keretes szerkezetű. Az utolsó versszak sem szó szerint, sem részlegesen nem egyezik meg az elsővel, csak annak gondolati mondanivalója tér vissza nyomatékosítva.
A közbezárt 2-8. versszak azoknak a dolgoknak a hiábavalóságát, jelentéktelenségét mutatja be, amelyeket az emberek általában nagynak és fontosnak tartanak. E hét strófa közül három foglalkozik a léttel (2, 7-8.), négy a történelmi erőkkel és a kiemelkedő személyiségekkel (3-6.). A léttel és a történelemmel foglalkozó szakaszok aránya (3:4=4:7) megfelel az aranymetszés szabályainak.
A fő szerkesztő elv az ellentétpárok (paradoxonok) halmozása. A költő szentenciaszerű állításokat fogalmaz meg, melyekben a nagynak tartott dolgokat rendszerint egy-egy metaforával lealacsonyítja. Olyan metaforákat használ, amelyek alany és állítmány viszonyban állnak, tehát van egy azonosított és egy azonosító (pl. „Földünk egy kis hangyafészek”).
A vers hangvételét a hasonlító szavak határozzák meg, melyekkel a költő minősíti a számba vett eseményeket, személyeket és jelenségeket, és amelyek két csoportra oszthatók:
- fényjelenségekre utaló szavak (tünemény, villám, fény)
- bizonytalan légmozgást kifejező szavak (bolygó, sóhajtás, lengés, pára)
A stílust nyelvi eszköztelenség, a képek átmeneti halmazállapota jellemzi. Feltűnő az igék hiánya is: főleg névszókkal dolgozik a költő. Rövid, tömör, megfellebbezhetetlen igazságot sugalló kijelentő mondatok sorakoznak egymás után. Többségükben névszói állítmány van. Ez a nominális jelleg teszi, hogy időn kívülinek, minden korra érvényesnek érezzük az állításokat.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
Kölcsey Ferenc által megalkotott HIMNUSZT(mit más népek himnuszára VÁLASZKÉNT MEGALKOTOTT), csak és kizárólag magyarul, következetességgel lehet felismerni teljes mélységében..
A „Vanitatum vanitas” veritász lebontja mindazon nevetségességeket amit más közösségek öröknek, változatlannak képzelt cselekményeket, amit a HYMNUS FÉLRE TESZ..
Lásd itt a példa… Kölcsey nem volt magyar bambán megvezethető és megvezetett hülye: a hymnuszban az Y jelzés értékű, AZ AZ NEM RÉGIES ELÍRÁS.
/amennyiben az lett volna életében többször cserélgette volna az i betüt, a nem csupán betű értelmet képviselő Y írás jellel/
Üdv!
Szaniszló Attilànak hívnak.
Én ebben a műben semmilyen pesszimizmust nem véltem felfedezni, csupán életbölcseletet.
Szerintem az ember számára nem felismerhető az, ami hiányzik belőle.
Arra gondolok például, hogy mondjuk a harag számára a jóindulat létezése értelmetlennek, oktalannak tűnik, vagy fel sem tűnik neki.
De az ember számára vajon melyik a jobb?
Vagy melyik ártalmasabb?
Vegyünk egy egyszerű példát :
– ha haragszom, az stressz, ha stresszelek , akkor stressz-hormonok termelődnek a szervezetemben, ezek a hormonok manapság már köztudott, hogy megbetegítő hatásúak.
Amikor elborul az elmém, akkor én sem értem a józanész szavát.
Köszönöm!
Milyen a véletlen! A Vanitatum vanitas című versről szóló eszmecseréhez a Hadházi bolondozását záró, Bornaival közös énekszáma vezetett el. Bornai szövegének többször ismételt „tudományos kártyavár” kifejezése juttatta eszembe a Vanitatum vanitast. Bornai nemcsak dalszöveg író, hanem a Bornai sejtés című esszé szerzője is, tehát feltételezhető róla a Vanitatum vanitas pesszimizmusának mai tudományos alapokon történő költői újra élése egy bolondozás keretei között, ha jól tévedek. Párversként Kölcsey műve a Hymnussal együtt, -keletkezése körülményei szerint együtt átgondolt két műként-a hiten alapuló világ, és a világ materialista értelmezésének alternatíváját adhatja. A Hymnus hite: egy pusztuló kis ország lét igazságába vetett hitének, és az ateista okságnak a szembe állítása, a kor tudományos megismerhetőségének keretei között. A hit ellentéteként az élet realitásainak állati egykedvűséggel történő elfogadása logikai szükségszerűségét mutathatja meg az ellenpélda. Pascal, aki a kombinatorika matematikai alapjait lefektette, fél tréfásan a hit oksági-játékelméleti alapú elfogadását ajánlotta: Mit veszíthet az ember, ha istenhit alapú tévedésben hal meg? Halála után (az öröklétet illetően) semmit. Mit veszít, ha ateistaként téved és kárhozatra jut? Mindent. A matematikus hívő óta Gödel matematikusként bizonyította: Egy algoritmusokon alapuló axióma rendszer vagy teljes, vagy ellentmondás mentes lehet csak. A kettő együtt nem lehetséges a számelmélet törvényeinek betartásával. A materializmus eszerint adhat ellentmondásmentes válaszokat bármire, de ezek a következtetések szükségszerűen legalább egy logikus, elvárható tényezőt nem vesznek figyelembe. A két mű bármennyire is pesszimistának tűnik, végső soron illik hozzájuk az űrstoPPosok számára írt ajánlás: Ne ess kétségbe!