Hangnem: nosztalgikus. ugyanakkor hűvös és távolságtartó is.
Cím: műfajjelölő (vallomás), témajelölő (polgárság bemutatása), birtokos szerkezet.
Idő: első kötet: 1900-1914, második kötet: 1919-1923.
Időtartam: az író a születésétől az első világháború kitöréséig, majd a háború utáni európai bolyongása kezdetétől a Budapestre való visszatérés időpontjáig beszéli el az életét.
Helyszín: az első kötetben Kassa (az író szülővárosa), majd a végén Pest (itt kerül intézetbe), a második kötetben nyugat-európai országokban él: Németország (Lipcse, Weimar, Frankfurt, Berlin), Franciaország (Párizs), Olaszország (Firenze), utazgatás (Szudán, Libanon stb.), Nagy-Britannia (London), végül újra Magyarország (Budapest).
Szerkezet: a történet nem hézagtalan folyamatrajz, hanem nagy, laza tömbökből áll össze. A kisebb-nagyobb részeket a fontosabb szereplők fűzik egybe, és gyakori előre és visszautalások segítik a tájékozódást.
Az Egy polgár vallomásai két kötetből áll, és ezt a két nagy, terjedelmes és arányos könyvet éles cezúra választja el egymástól: az első világháború.
A mű különféle témákat megrajzoló tablót tár az olvasó elé.
Az első kötetben a Ferenc József-kori békeidők utolsó szakasza elevenedik meg (azok az évek, amikor a polgárság mint társadalmi osztály megerősödött). Ez egy biztonságos, idilli és tartósnak látszó világ volt.
Az első kötet témái a szülőváros, az otthon (a ház és a lakás), a család mindennapi élete, epizódok a gyermekkorból, a környezet (szomszédok, rokonok stb.):
- az író szülővárosa, Kassa, a vidéki polgárváros élete (a század eleji Kassa jellegzetesen polgári magyar kisváros volt) – az első kötetben nem említi Kassát név szerint, a másodikban annál többet
- az író családja és környezete (bérház, lakásuk, ősök, rokonok) – a mű első harmada érzékletesen, aprólékosan, ironikus bensőségességgel idézi fel egy polgárcsalád életformáját, szokásait, gesztusait
- az író fiatalkori eszmélkedése (gyermekévek, az életút fontosabb állomásai) – a család történetének felvázolása után a hangsúly egyre jobban átkerül az „utolsó nemzedékre”, az elbeszélőre
- a polgári miliő elleni lázadás kezdetei, a függetlenség keresése (a történetmondó egy pártütő, művésszé finomodó polgárrá válik)
- útja az íróvá válás felé
Az első kötetben a visszaemlékezést az első világháború kitörésének híre zárja.
Amilyen észrevétlen gyűlik fel a narrátorban a lázadás indulata, amely kiszakítja a családból, olyan észrevétlen tart a világ is a háború felé. Kiderül, hogy mindkét idill csak látszat volt: a családi idill is, és a rendezett, békés polgári Európa idillje is.
A második kötet időkihagyással folytatja a visszaemlékezést (az elbeszélő itt már felnőtt, 19 éves korától 23 éves koráig idézi fel élete eseményeit). A második kötet a vándorévekről, az útkeresés zűrzavarairól és a küldetés megtalálásáról szól.
A lassú föleszmélés éve, az elbeszélő életének egyik határpontja az 1923-as év volt, itt veszi fel a fonalat Márai. Épp Németországból tartott Franciaországba fiatal feleségével, Lolával, és nemcsak egyik kultúrából lépett át a másikba, hanem eszmélésében is új szakasz kezdődött. A kötet ennek a határszituációnak előzményeit és következményeit mutatja be. (A nyitó helyzet fontosságát az is jelzi, hogy főbb elemeit Márai a könyv felezőpontján megismétli.)
A második kötet témái:
- a Nyugat-Európában töltött évek (bolyongás) – érzékletes képet ad az első világháború utáni Nyugat-Európáról. Kétféle Európát ismerünk meg: az egyik, Németország még nem az igazi Európa, ezért is olyan „ismerős” egy magyar számára (mintha az otthon kiegészítése, meghosszabbítása volna). Az igazi, a régóta polgárosult Európát Franciaország jelenti.
- az íróvá érés folyamata (szellemi fejlődés) – Márai Németországban éli át az ifjúság nagy kalandját, a vándorlét zűrzavarát és mámorát, és döbben rá az írás felelősségére. (Németország volt a legalkalmasabb színtér Márai lázas önkeresése számára.)
Felelőtlen ifjúként hirtelen köt házasságot, férj és feleség egyaránt éretlen és alkalmatlan még a házasságra. Megsebzik egymást és sebeket kapnak egymástól, elszakadnak egymástól és visszatalálnak egymáshoz, de végül vállalják a házasságot és elfogadják a másikat olyannak, amilyen.
Franciaországban hőseink részesülnek a nem is mindig diszkrét francia lenézésből, és hasztalanul próbálják megfejteni a „franciaság” titkát. A párizsi hat év (melybe itáliai, angliai és közel-keleti kóborlások is beékelődnek) zárja le a bódult ifjúság korszakát.
- hazatérés – egy magyar sosem válhat egészen németté, franciává vagy angollá. Idegenben és idegenként csupán önnön „más” voltát ismerheti meg igazán. Az elbeszélő rájön, hogy szeretni és írni „minden következménnyel” kizárólag az anyanyelven lehet, és hogy Európában ő mindenestől vidéki maradt. Nincs más hátra: vissza kell térnie gazdag szellemi zsákmányával.
Franciaország (és egy kicsit Itália és Anglia is) érlelte meg Máraiban azt az embert, aki bár örökké lázadozva, de mégiscsak vállalja a neki rendelt sorsot. Publicistából író lesz, a kóborlással pedig felhagy és hazatér a megcsonkított Magyarországra.
A beilleszkedés nem könnyű, hiszen kíméletlen verseny várja, és Budapesten (immár mindörökre) vidéki marad. Itthon folyvást az európai áramlatoktól való elszakadás, a provincializmus veszélye fenyegeti. De akkor is a hazatérés a sorsa, miként az is, hogy író legyen, és ne publicista.
Azt is lehet mondani, hogy az első kötet a kitörésről, a második kötet pedig az elszakadás lehetetlenségéről szól.
A két kötet között négy év telik el, a háború évei (1914-1918), erről az időszakról a vallomástevőnek alig van mondanivalója. A háború négy évének eseményei csak utalások, elejtett megjegyzések formájában épülnek be a szövegbe.
A kihagyás azt nyomatékosítja, hogy a háborúval megszakadt a kultúra folytonossága, hiszen a háború kettéosztotta a világot egy előtte és egy utána időszakra. A háború előtti időszak volt a „boldog békeidők”, a háború utáni időszak pedig a végérvényes hanyatlás kora.
Az első világháború gyökeresen átalakította a világot, és jóvátehetetlenül a múltba veszett a polgári rend régi biztonsága. „Egy kultúra, vagy amit általában annak neveznek…, szemem előtt bomlott fel alkatrészeire; nem szűnt meg, dehogyis, csak éppen átalakult, de olyan ijesztő ütemmel, mintha megváltozott volna a földbolygó fölött a légköri nyomás, amelyhez hozzászoktunk s amelyben addig éltünk.”
A háború utáni időszakból visszatekintve szépnek tűnik a háború előtti polgárság világa, amely ellen gyermekként az író fellázadt. Ezt a világot, a gyermekkor, a tegnap világát idézi fel az első kötet.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
