Egy polgár vallomásai: ezzel a művel került Márai a magyar próza élvonalába. A mű a két világháború közti időszakban keletkezett, amikor Európa-szerte fölerősödött a visszatekintő irányzatok népszerűsége. Ez is visszatekintő mű.
Keletkezése: Márait hosszabb ideje izgatta a gondolat, hogy könyvet írjon a szülővárosáról, gyermekkoráról, első élményeiről. A téma 7 éven át érlelődött benne.
Társadalmi háttér: Márai a létező valóságos és az elképzelt ideális polgárság legkövetkezetesebb képviselője a magyar irodalomban. Kritikusan szemlélte a polgárságot, ugyanakkor eszményítette is.
Az Egy polgár vallomásai szemléletes korrajzot ad. Márai nemcsak saját életútját, saját családját mutatja be, hanem megrajzolja egy társadalmi réteg, a polgárság helyzetét, kultúráját, magatartását, ill. annak változásait. Ezt úgy teszi, ahogy a családregények, szociálpszichológiai ábrázolások, művelődéstörténeti korrajzok is tennék.
Elszántan szembenéz azzal a világgal, amelyben nem találta meg a helyét, de egyben tárgyilagosan, méltányosan igyekszik bemutatni azt.
A 20. század történelmének éles váltásaival szembesülve Márai arra a meggyőződésre jutott, hogy a klasszikus polgárság eszményeinél tökéletesebbet nem lehet találni, ezért tragikus, hogy a polgárság eszményeinek el kell pusztulniuk.
Műfaj: kevert; vallomás, emlékirat, önéletírás és önéletrajzi regény is, továbbá nevelődési regény és szociográfiai regény. A szerző műfaji megjelölése szerint: „vallomás” és „regényes életrajz”.
Vallomás főleg az első kötet. A kötet címe joggal foglalja magában a vallomás szót, mivel az első kötetben tényleg a vallomásos jelleg a meghatározó. (A második kötet már más műfajilag, sokkal elmélkedőbb és esszéisztikusabb.) A vallomás a legszubjektívebb önéletrajzi műfaj, leplezetlen őszinteséggel ábrázolja a szerző lelkivilágát, törekvéseit, világfelfogását.
Emlékirat is, hiszen az író azt mondja el, mi történt vele, mit élt át élete nagy fordulópontjain. De mivel ezt a történetet kitágítja a fikció felé, a mű az önéletrajzi regény néhány jellegzetes műfaji jegyét is magán viseli.
Az önéletírás műfaji követelményeinek azzal felel meg, hogy a személyiség kiformálódását arányos szerkezetben, visszatekintő formában, távolságtartóan, önreflektíven és tényszerűen mutatja be.
Ezzel együtt az önéletírás szubjektív műfaj: valójában nem lehetséges teljesen tárgyilagos, jegyzőkönyvi hitelességű önéletrajzot létrehozni, mert az ember emlékezete óhatatlanul véges és szelektív. (Ezzel a szerző is tisztában van: már a mű elején jelzi a memóriája bizonytalanságát az „azt hiszem”, „én ugyan nem is tudom” fordulatokkal.)
Ráadásul a műben vannak szándékoltan fiktív (kitalált) részek is, és nehéz lenne elkülöníteni egymástól az önéletrajzi elemeket és a fikciót. Miközben megtartja a vallomás és az emlékirat műfaji jellemzőit, Márai kitágítja ezeket a műfajokat a regény irányába. A művészi megformálással mintegy elmossa a határokat a vallomás, az önéletírás és a regény között.
Emellett nevelődési regény is, tekintve, hogy Márai saját eszmélését is megfogalmazza, és szociográfiai jellege is van, hiszen nemcsak saját családját jeleníti meg, hanem a környezetén keresztül a kassai polgárságot is bemutatja. Ugyanakkor ez értelemszerűen nem dokumentumirodalom (nem lehet objektivitást számon kérni rajta.
Előzmények, források: a mű előképei, lehetséges mintái között Szent Ágoston Vallomások c. műve a legfontosabb.
A vallomás műfaját Szent Ágoston teremtette meg az irodalomban, akinek a műve nagy hatással volt pl. II. Rákóczi Ferenc Vallomások c. művére, amely a barokk korban íródott. A felvilágosodás vallomásirodalmából Rousseau Vallomások c. műve emelkedik ki.
A fiktív (képzeletbeli) vallomás mint műfaj a szentimentalizmus irodalmában jelent meg először, pl. Kármán József: Fanni hagyományai. A modern lélektani regény belső monológjaiban is fontos szerephez jut (pl. Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai).
Téma: a regény tágan értelmezve egy író-polgár vallomása arról, hogy mit jelent a 20. század elején polgárként élni és gondolkodni.
A vallomástevő bemutatja családjának tagjait, de saját gyermek-és kamaszkora, valamint felnőttkori személyiségének kialakulása, addigi élettörténete, életének sorsfordulói állnak a középpontban.
Emellett a művészi érlelődés folyamatát is leírja, és gyakran értekezik a művészetről, a művészlétről, a művészet és az élet viszonyáról.
Hasonló művek, intertextuális kapcsolat: a mű tele van áthallásokkal, párhuzamokkal, Márai bátran rájátszik más művekre. Egy olyan saját világot teremt, amely egyben játékos variációja is ismert epikai alkotásoknak, nagy mintáknak.
Minták:
- Szent Ágoston
A művet mély, bensőséges rokonság fűzi mindenekelőtt Szent Ágoston Vallomásaihoz, bár az Egy polgár vallomásai nem teljes egészében vallomás, hanem a vallomáshoz közel álló önéletírás.
A rokonságot jelzi például az az epizód, amikor Márai elemi erejű megvilágosodást él át „egy damaszkuszi reggelen”. Hirtelen rádöbben, mi a végzete, milyen küldetés vár rá. (A sorsfordító látomás jelenete Pál apostol történetére is visszautal, és bibliai távlatot nyit a műben.)
Szent Ágoston életének is egy hirtelen megvilágosodás szabott új irányt, és, akárcsak Márai, ő is kérlelhetetlenül bírálta saját fiatalkori tévelygéseit, személyiségéből adódó gyarlóságait.
- Goethe
Az eszmélkedő, fiatal Máraira Goethe elementáris nagy hatást tett. Amikor Weimarban járt, Az ifjú Werther szenvedései volt rá nagy hatással. Később, férfikora küszöbén pedig Goethe nagyszabású autobiográfiája, a Költészet és valóság, amely költészetté párolja a valóságot, az ifjúság emlékeit és tényeit.
Goethe fikciós fejlődésregénye, a Wilhelm Meister tanulóévei, és folytatása, a Wilhelm Meister vándorévei is fontosak Márai számára. A Wilhelm Meister-regények is egy polgárfiú nevelődését, tévelygéseit, lassú eszmélését és a küldetésére való rátalálását mutatják be. Az Egy polgár vallomásai olyan, mintha ezek 20. századi változata lenne.
Akárcsak a Wilhelm Meister, az Egy polgár vallomásai is két nagy részre oszlik: tanulóévekre (első kötet) és vándorévekre (második kötet). Az elbeszélő pedig afféle modern Wilhelm Meister, aki már a kései polgári idők gyermeke.
Fejlődésük: Wilhelm Meister a művészet (színház) szerelmeseként kezdi, és hosszas kalandozás után elérkezik a seborvosi hivatáshoz. Márai a tisztes polgári életformából érkezik el a művészsorshoz.
- Thomas Mann
Márai többször is emlegeti a műben Thomas Mannt, akinek főleg két műve fontos az Egy polgár vallomásai szempontjából: a Buddenbrook ház c. családregény (amelyet Márai cím szerint is említ) és a Tonio Kröger (amely csak inspirációként él a műben).
Márai egy kicsit Thomas Mann-hősnek is érezte magát, mert sok irodalmi párhuzamot ismert fel osztálya, a polgárság színeváltozásában, családja történetében és saját sorsában is.
Az Egy polgár vallomásai sok szempontból a Buddenbrook ház kicsinyített magyar megfelelője. Felvonulnak benne egymást követő generációk, anyai és apai ágon is a család legérdekesebb alakjai, és kirajzolódik a szász, ill. morva eredetű család elmagyarosodásának és polgárosodásának folyamata. Nyomon követhetjük a család történetét a gyarapodástól és emelkedéstől a virágzáson át a hanyatlásig. A látásmód persze Máraié, de a motívumok Thomas Mann regényéből ismerősek.
A fiatal Márai sorsát és életének több epizódját tekintve is olyan, mintha Tonio Kröger reinkarnációja lenne. Az ő gyermekkorában is volt egy Hans Hansen, méghozzá Elemér személyében, aki őt ugyanúgy elutasítja, mint Hans Toniót, és helyette valaki mással barátkozik.
- Herman Hesse
Némely alkotását tipológiai kapcsolat tűzi az Egy polgár vallomásaihoz. Márai is, Hesse is lázadóként tört ki a családjából, mindketten megírták zendülésüket, és mindketten furcsa, ambivalens viszonyban voltak a polgári életformával és értékrenddel (a két véglet, a tagadás és az igenlés között hányódtak). Mindketten a személyiség fontosságát hirdették, és megvetették a technikai civilizációt.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!
