Szindbád hazamegy: 1940-ben jelent meg, amikor Márai már az egyik legsikeresebb magyar írónak számított.
Keletkezése: sokáig érlelődött a kisregény. Márai a nagy elődnek, Krúdy Gyulának állít benne emléket (akinek műveiben Szindbád az alteregója).
Márai négy írót szeretett a Nyugat nagy nemzedékéből: Babitsot, Kosztolányit, Móriczot és Krúdyt. Ő mondta Krúdy temetésén a gyászbeszédet, Krúdy egyfajta jelkép volt a számára.
Élete folyamán számtalanszor fordult a Krúdy-világhoz inspirációért, még az emigrációban is. A regényben egyfajta mítoszteremtéssel legendává nemesíti Krúdyt.
Történelmi háttér: a két világháború közti magyar irodalom terméke a regény.
A kor embere a trianoni országcsonkítást súlyos megrázkódtatásként élte át az első világháború után, Trianon hasonló történelmi kataklizma volt, mint a 19. században Világos, hasonló légkör jött létre.
A Szindbád hazamegy c. regényben Márai a Trianon előtti Magyarországnak állít emléket. A trianoni veszteség több helyen is megjelenik a szövegben (pl. „… az irigy ellenség már esztelen önkénnyel szétszabdalta ezt a teljességet”).
Előzmények, források: Krúdy Gyula kora a magyar irodalom fejlődésének egyik virágkora volt. Márai ennek a kornak a képével folytat termékeny, mozgalmas dialógust (pl. felsorol írókat a mű közepén egy körmondatban).
A regényben megemlékezik az irodalmi nagyságokról. Szindbád emlékezetében felvonulnak íróink Ambrus Zoltántól Kosztolányi Dezsőig, Osvát Ernőtől Karinthy Frigyesig, Török Gyulától Csáth Gézáig vagy Szini Gyuláig. A fiatal költők közül azonban csak József Attilára hívja fel Szindbád figyelmét a kocsis.
Hasonló művek, intertextuális kapcsolat: a Szindbád hazamegy az első mondattól az utolsóig szövegekre reagál, és egy irodalmi korszakkal, Krúdy Gyula korával folytat dialógust. (Márai regénytémaként és irodalmi korszakként is feldolgozza a Krúdy-életművet.)
A műben rengeteg a parafrázis, szakadatlanul rájátszik a Krúdy-művek alakjaira, helyszíneire, motívumaira. Lehetetlen volna megállapítani, hány Krúdy-novella és regény vegyüléke a Szindbád hazamegy.
Az intertextuális hivatkozások révén a különféle jelentésrétegek összeolvadnak a műben és kölcsönösen gazdagítják egymást.
Így a Szindbád hazamegy nem pusztán két író, Krúdy és Márai dialógusa, hanem irodalomból készült irodalom. Már-már esszé, irodalomtörténeti dokumentum, mivel kulturális, mentalitástörténeti és eszmetörténeti szempontból is jelentős szöveg.
Műfaj: kisregény.
Téma: a halálsejtelemmel teli Szindbád utoljára körbepillant a világban, azaz leéli élete utolsó napját, amely jobbára eseménytelen.
Korstílus: későmodern vagy utómodern.
Cím: személyjelölő, állítmányi szerkezet. Szindbád neve sok asszociációt hordoz (Ezeregyéjszaka Szindbádja, Krúdy Szindbádja), így összetett jelentésű. A „hazamegy” szó valószínűleg a halált jelenti, de egy utazás (a hazaút) nyomon követését is sugallja. Az olvasóban felvetődhet a kérdés: honnan megy haza Szindbád?
Idő: korszakhatáron játszódik, a Monarchia korának vége, a Trianon utáni új korszak kezdete (búcsú a Trianon előtti Magyarországtól).
Időtartam: egy nap alatt zajlik a történet (Márai a teljes Krúdy-világot megpróbálja egy napba belesűríteni). Egy májusi napon kora reggeltől másnap „pitymallatig” tart Szindbád útja hazafelé.
Az egy napos időkeret James Joyce Ulyssesét juttatja eszünkbe. Ez egy kozmikus nap, olyan 24 óra, amelybe az író egy egész életet sűrít bele.
A 20. századi regények egyetlen napja (a nagy világvándorok, Ulyssesek egyetlen napja) bolyongás a kozmikussá (vagy mitológiaivá) vált időben.
Időszerkezet: egyszerre konkrét és fiktív idő (érzékelteti a világ áttekinthetetlenségét, zavarosságát)
Helyszín: Budapesti helyszínek, pl. Óbuda (Szindbád itt lakik, Krúdy is itt élt öregkorában), Chicago kávéház (amely a valóságban a New York kávéház volt), London szálloda (amelyet a regény megjelenése előtt nem sokkal bontottak le) stb.
Az emlékekben megjelennek bécsi helyszínek, bécsi szállodák pl. a Magyar királyhoz címzett fogadó, és magyar vidéki udvarházak.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!
