Filozófiai hatások: keleti bölcselet. Szindbádot a buddhista eszme vezérelte életútján. Ebben a Krúdy-életmű gondolati rétege jelenik meg (Krúdy költői bölcselete keleti gyökerű).
A Krúdy-életműből kiolvasott buddhista vonásokat jeleníti meg Márai („békélt lélekkel adhatja át magát a hajós a nirvána hullámainak”, „Szindbád szíve mélyén hitt a keleti bölcsességben s legszívesebben pap lett volna Buddha valamelyik kolostorában”).
Miben jelenik meg a keleti bölcselet? Szindbád az első pillanattól kezdve szertartásosan cselekszik, szertartás számára az étkezés, főleg a bor elfogyasztása stb.
A kezdet és a vég egymást kiegészítő harmóniája Szindbád egész gondolkodását áthatja, és misztikus távlatba emeli a hazatérést („mintha most látná életében először és ugyanakkor utoljára mindazt, amit szeretett”).
Élete utolsó napján eljön a megvilágosodás: „mikor a hajós nekikészült a hallgatásnak, mint egy keleti szerzetes az elmélkedésnek, már nyugtalanabbul dobogott Szindbád és Budapest szíve”. Ez egy kontemplatív, bölcs életformát jelent.
„Szindbád hallgatott, mert tudta, hogy a boldogság más vidékre költözött s csak könnyű lábnyoma maradt a szigeti sétautak vörös agyagjában. Ezt a lábnyomot látta most élesen Szindbád, indián pillantással; s hallgatott.” A hallgatás kontemplációt, tevékeny szemlélődést jelez.
A hazatérés pillanatában Szindbád csukott szemű bölccsé válik, mint a buddhista szerzetesek. Életszemlélete és a Kelet misztériuma összegződik a regény záró mondatában: „Csak Keleten tudnak ilyen közömbösen és méltóságteljesen nézni az urak, mikor vége van valaminek.” (A vége van valaminek arra utal, hogy lezárult egy korszak.)
Esztétikai minőség: Márai fontosnak tartotta, hogy a humor is megjelenjen, mint Krúdynál (pl. „Elemér úgy ivott, ahogy Liszt Ferenc zongorázott”). Másik fontos esztétikai minősége az irónia.
Nyelvezet: vibráló, sziporkázó, tökéletesen imitálja Krúdy nyelvezetét. Krúdy káprázatos nyelvi fantáziája, hangulatteremtő művészete és zeneisége Márai művében is visszaköszön. Mindketten nyelvmágusi adottságú szerzők.
Nyelvi eszközök: a Krúdy-stílus nyelvi eszközeit alkalmazza Márai, pl. sokszorosan összetett „Krúdy-mondatok”, közbeékelésekkel, váratlan elágazásokkal stb.
Szereplők, jellemek:
Szindbád: a mű főhőse a már öregedő Szindbád, neve utalás a kelet világára (eredetileg az Ezeregyéjszaka meséiben szerepelt, de a Krúdy-novellák hőse is).
Márai egyértelművé teszi, hogy Szindbád alakjában Krúdyt ábrázolja: ugyanaz a lakcím, termet, életkor, szokások, kedvtelések; a regénybeli Szindbádnak még a fejtartása is olyan, mint Krúdynak. Emellett az életrajzi adatok is stimmelnek, pl. a 60 pengő, amit Szindbádnak szereznie kell, utal az öreg Krúdy közismert anyagi gondjaira. Vagyis Márai Krúdyt annak legkedvesebb regényhőse képében jeleníti meg.
Mivel Krúdy nem volt intellektuális típus, se emberként, se íróként, Szindbád sem az. Szindbád nem egy szisztematikusan gondolkozó, hanem egy ösztönös regényhős, aki inkább csak megsejti a lét titkait és saját közelgő halálát. A fogalmak helyett a képek, az érzések, a mágikus képzettársítások világában otthonos, ezért az érzéki benyomások, a látványok, a hangok, az ízek, a szagok bűvölik el.
Nem talál ki csavaros létfilozófiákat, számára az élet értelme a hallgatás, és amikor megszólal, ironikusan banális kijelentéseket tesz, közhellyé egyszerűsödő igazságokat mond. Alkotásra se racionális megfontolások késztetik, hanem egy belső szükséglet, a belsejében megszólaló hang („csak olyankor írt, amikor hallotta ezt a hangot”).
Csak egy komponens hiányzik a Márai-féle Szindbádból, ami Krúdynál megvolt: az érzékiség, a bujaság, ami viszont a főhős élethelyzetéből következik, hiszen egy megfáradt, halálosan beteg emberről van szó. Már túl van a könnyű kalandokon, a nők és az ösztönök csábítása többé nem hat rá. Márai finoman utal arra, hogy Szindbád már a hitvesi ágyat is elhagyta, felesége nem vele, hanem a kislányukkal, Zsókával alszik.
Tehát Szindbád alakjában tökéletesen megidézi a köztudatban élő Krúdy-portrét Márai. Így aztán felmerül egy fontos kérdés: kiről szól a mű? Krúdyról, Szindbádról vagy Márairól? Szindbád azonos-e azzal a Szindbáddal, akit Krúdy megírt? Azonos-e Krúdyval? Azonos-e Máraival?
Az elemzőknek többféle véleménye volt, hogy ki jelenik meg a Márai-féle Szindbád alakjában, a három fő irány:
- Szindbád azonos Krúdyval (Fried István véleménye)
- Szindbád Márai alteregója (Sőtér István véleménye)
- Szindbád kitalált figura (Szegedy-Maszák Mihály véleménye)
Márai rendkívül hitelesen és plasztikusan ábrázolja Krúdyt, és azt az illúziót kelti, mintha Krúdy lenne a címszereplő. Ugyanakkor nem hétköznapi valójában, hanem regényhőssé átlényegítve jeleníti meg Krúdyt, vagyis az író a hősén keresztül jelenik meg. Márai Szindbád karaktere tehát nem más, mint egy stílusimitációval megelevenített író.
Vagyis a Szindbád hazamegy nem életrajzi jellegű alkotás. Életrajzilag persze Krúdyról van szó (városi szegénység, írói foglalkozás stb.), de nem a valóságos Krúdyról (a valóságos Krúdy bemutatása nem egy regényíró dolga, hanem egy tanulmányszerzőé, márpedig ez nem értekezés, hanem regény).
Tehát kiről szól a mű? Valójában nem is Krúdyról, hanem Szindbádról, aki bár hasonlít Krúdyra, mégiscsak egy képzeletbeli személy. A Krúdy-Szindbád viszony egy átvetítéses játék, mindkettőről szó van, a kettő egymásra montírozódik. Ráadásul Szindbád alakjába nemegyszer a narrátor is belemosódik.
Tehát a Márai-féle Szindbád karakterben több karakter egyesül: a mesék Szindbádja, a Krúdy-novellák Szindbádja és a Márai-alteregó Szindbád is benne van. Szól Krúdyról, Szindbádról, Márairól, és egyikükről sem, hanem egy fiktív figuráról, aki mindannyiukhoz hasonló, és mindannyiuktól különbözik.
A Szindbád hazamegy ilyenformán a „szemfényvesztés regénye”, főhőse nem valóságos, beazonosítható személy.
Mindkét író, mester és tanítvány, Krúdy és Márai személyisége is megjelenik a karakterben, így különböző világok, különböző nézőpontok, különböző korok és helyszínek kerülnek egymás mellé. Ezek metszéspontjában a valóság hol párhuzamos, hol kontrasztos helyzetben érzékelhető.
Krúdy-regényvilág más alakjai: Szindbád mellett Krúdy más alakjai is feltűnnek, pl. pincérek, szakácsok, kocsisok.
A vörös postakocsi szereplői is feltűnnek más néven (pl. Felvéghy neve kifordítása az Alvinczinak), Szemere Miklós neve is felbukkan, Szindbád alakja egybeolvad Rezeda Kázmérral.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!
