Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban (elemzés)

S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.

Vörösmarty maró gúnnyal mutat rá arra, hogy a technikai fejlődés sem hozott jólétet, hiszen a gazdaságilag élen járó iparosodott társadalmakban is nyomorog a népesség nagy része.

Konkrétan Franciaországra céloz: a híres nemzet, a „hír nemzete” a francia, mely a nagy francia forradalomnak köszönhetően akkoriban a legelőrehaladottabb országok egyike volt. De mit ér a dicsőség, ha a nyomorgó néptömegek úgy érzik, a hazájuk mostohán bánik velük?

Akárcsak a Liszt Ferenchez című versben, itt is megjelenik a megvadult pórnép véres dühöngésétől, azaz a forradalomtól való félelem (a forradalmat Vörösmarty negatívan ítélte meg): a „rongyos ember bőszült kebele dögvészt sóhajt” a nemzetre, azaz a forradalom elveszejti az országot.

Itt, a keserűség mélypontján áll be a fordulat: a költő lassan kikapaszkodik a reménytelenség szakadékából, szembeszáll az elkeseredéssel, a pesszimizmussal. Eljutván a mélypontra megtorpan és egyszer csak az értelmet, a célt kezdi keresni, az összes hazugság és kiábrándító szörnyűség mellett a jót próbálja meglátni.

Széchenyi szavajárásával feltett kérdése és a rá adott válasz után kissé megnyugszik: a vers a következőkben meditáló jelleget vesz fel, itt kezdődik el a tulajdonképpeni töprengés.

Tehát tulajdonképpen a szenvedély apadásával kezd erősödni a mű gondolatisága. Persze, a költemény továbbra is tele van érzelemmel, indulattal, de többé nem emelkedik a szenvedélyességnek ilyen magas fokára.

A lírai én felteszi a kérdést: megsemmisítsük-e a könyveket, amiért nem vitték előre az emberiséget?

  De hát ledöntsük, amit ezredek
Ész napvilága mellett dolgozának?
A bölcsek és a költők műveit,
S mit a tapasztalás arany
Bányáiból kifejtett az idő?

Itt már fokról-fokra erőt vesz a beszélőn a józanság, lecsillapodik, és nemcsak megfontoltan, de bizakodva, sőt, lelkesedve folytatja.

A kérdésre – megsemmisítsük-e az összes könyvet? – a válasz: nem! Ha válogatás nélkül tűzre vetnénk minden könyvet, az éppen olyan igazságtalanság volna, mint a társadalmi egyenlőtlenség, amit a könyvek eddig nem tudtak megszűntetni.

Itt adja Vörösmarty az első pozitív választ, amely az értékkeresésből, a humanista reménység kereséséből fakad. Az ember által létrehozott maradandó szellemi értékekre hivatkozik.

A népboldogító eszmék vértanúit magasztalja, akiknek érdemét nem ismerte el a világ:

Hány fényes lélek tépte el magát,
Virrasztott a sziv égő romja mellett,
Hogy tévedt, sujtott embertársinak
Irányt adjon s erőt, vigasztalást.

A nagy emberek gondolatai irányt mutatnak, a könyvekben megörökített eszmék vezetik az embert. Ezek a „fényes lelkek”, ezek a nagy emberek virrasztottak „a sziv égő romja mellett”, azaz feláldozták boldogságukat az emberiség üdvéért.

De mi, a hálátlan világ nem becsüljük őket méltóképpen:

Az el nem ismert érdem hősei,
Kiket – midőn már elhunytak s midőn
Ingyen tehette – csúfos háladattal
Kezdett imádni a galád világ,

A galád világ csak haláluk után kezdte értékelni őket: akkor kezdett hálás lenni nekik, akkor kezdte imádni őket, amikor már semmit se kellett értük tennie, semmit se kellett nekik adnia, mert már meghaltak. Akkor, amikor már „ingyen” imádhatta őket, mondja Vörösmarty keserű gúnnyal.

Népboldogító eszmék vértanúi
Ők mind e többi rongykereskedővel,
Ez únt fejek – s e megkorhadt szivekkel,
Rosz szenvedélyek oktatóival
Ők mind együtt – a jók a rosz miatt –
Egy máglya üszkén elhamvadjanak?

Figyelemreméltó, hogy ezt a kérdést épp egy költő teszi fel, akinek az a hivatása, hogy könyveket írjon! Nagyon fel lehet zaklatva, ha eljut a könyvek máglyára vetésének gondolatáig, hiszen ezzel saját hivatásának értelmét is kétségbe vonja!

Az emberiség előrehaladásáért küzdő nagy elmék – tudósok, költők, vértanúk – munkája nem veszhet kárba. Az ő műveiket nem szabad elítélni csak azért, mert vannak hitvány könyvek is.

A rongy-metaforát zseniális módon búcsúztatja a költő: a „rongykereskedők” szennyirodalma miatt nem szabad megsemmisítenünk az értékes könyveket is.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!