Margit-officium (1300 körül). A domonkosok írták saját misztikus rendi eszményeik erősítésének céljából. Lodomér érsek harcias István-képével ellentétben a domonkosok éppen azt dicsérik Margitban, hogy „Bár királyi törzs magzatja, / Nem volt külön akaratja: / Templom lett ő, Istené…”
A pálosok is új versekkel ünnepelték remete szentjüket, Remete Szent Pált. Pálos volt az egyetlen név szerint is ismert himnusz-szerző, Tatai Antal budaszentlőrinci szerzetes (1476 körül).
A magyar himnuszköltészet a középkori katolikus himnuszköltészethez igazodott, a szerzők annak stílusát, versformáit, képalkotását, szellemiségét vették át. A különböző korból és más-más nemzetiségű költőktől származó himnuszok mind az egyetemes kincsestár részei voltak, a szerzők mindet magukénak tekintették.
A magyar templomokban éppúgy énekelték a világirodalom remekei közé tartozó himnuszokat, mint a magyar szerzeményeket. Ugyanakkor a külföldi anyagot lassanként sajátjukká tették, saját kultúrájukra jellemző árnyalatokkal gazdagították.
A himnuszköltészet túlnőtt a hivatalos egyházi liturgián és más mondanivalót is elkezdett megfogalmazni.
Siralomének a tatárdúlta Magyarországról (Planctus destructionis Regni Hungariae per Tartaros = Siralomének a tatárok által elpusztított Magyarországról). Első hazafias versünk, mely 1241-1242 táján keletkezett, valószínűleg Magyarországon. Latin nyelvű, szerzője ismeretlen klerikus költő, aki feltehetőleg a Dalmáciába menekült IV. Béla király környezetéhez tartozott.
Szerinte a tatárjárással Isten büntette a magyarokat. Alapja: Mózes 5. könyve (Deuteronomium) 28. rész. Áldást ígér azoknak, akik megtartják a törvényt, átkot azoknak, akik megszegik. (Ajánlott irodalom: Őze Sándor: Bűneiért bünteti Isten a magyar népet c. könyv.)
A bűnökért, amelyek kiváltották Isten haragját, az ország urai a felelősek: „Jövevényt a kényük elnyom, / Senyved tőlük özvegyasszony, / Koldus elől házuk zárva, / Prédájuk a gyönge árva; / Nem kell nékik semmi jó. // A gúnyájuk csupa pompa, / Cifraság csak mindük gondja, / Gőgösködni egy sem átall, / Kenve vannak hazugsággal, / Bujaságra mind mohó.” (ford. Geréb László).
Olyan gondolatok is megjelennek, amelyek a magyar hazafias líra vezérmotívumai maradtak, és Zrínyi is felhasználta őket a Szigeti veszedelemben, pl. a keresztény Európa szolidaritása elmaradt, ráadásul a „szomszéd nemzet” hátba támadta Magyarországot.
Megrázó képekben írja le a tatárjárás pusztításait, szembeállítja a sivár jelent a dicső múlttal, a végén pedig a csapások megszűnéséért és békéért imádkozik.
A tatárjárás témáját más szemlélettel is feldolgozták: Rogerius (olasz klerikus) Carmen miserable (nyomorúságos ének, siralmas ének) c. műve – ez egy prózai munka, csak a címe ének. Végigírja a tatárjárást, utal a bevezetőben egy másik munkára: Boëthius: A filozófia vigasztalása (a megszemélyesített filozófia vigasztalja Boëthiust a siralomházban).
Rogerius a tatár fogságból szabadulva írta. Egyfajta apokaliptikus szemlélettel dolgozza fel a témát (Jelenések könyve 20, 7-10, Góg és Magóg): a föld sarkáról e rettenetes nép elindul, rátámad az egyházra, és vereséget szenved.
Nem új ez a motívum, hogy keletről egy ismeretlen pogány nép (amelyet Góg és Magóg népének is neveznek) rátör a keresztény Európára. Nemcsak a tatárok, hanem a magyarok és a törökök megérkezésekor is alapul szolgált.
Ez tehát a tatárjárás feldolgozásának két útja.
A himnuszköltészetből nőtt ki az egyház ellen forduló költészet is:
Vágánsköltészet. Az egyház ellen forduló költészet, mely szintén a himnuszköltészetből nőtt ki. A vágánsok olyan diákok, akik az egyházi ismereteket már részben elsajátították, de aztán félbehagyták tanulmányaikat.
A vágánsok az egyház elleni gyilkos szatíra eszközéül használták fel a himnuszok fordulatait. A 11-13. századból nem maradt ránk ilyen vers.
Planctus clericorum (Papok siralma): a 14. század elején keletkezett, latin nyelvű, szerzője ismeretlen. A biblikus, himnikus stílus ebben a műben már némileg a szatirikus ábrázolás eszközévé válik.
Az alsópapság elégedetlenségének ad hangot az egyház vezetői irányában. Támadásának célpontja a pápa és a vagyonban dúskáló felső papság. Hátterében a felső és az alsó papság ellentéte áll, valamint a pápa beavatkozása a magyarországi ügyekbe.
Az ismeretlen szerző a magyar alsó papság tiltakozását fejezi ki Gentilis pápai követ tevékenysége ellen, aki súlyos adókat vetett ki az alsó papságra. A vers már jelzi az eretnekmozgalmakhoz vezető ellentétek meglétét.
A latin nyelvű himnuszköltészet az anyanyelvű költészet, a magyar líra fejlődését is ösztönözte. De végül el kellett tűnnie, mert mondanivalója a 15. századra teljesen időszerűtlenné vált. Világképét, mely fél évezreden át uralkodott, az éleződő társadalmi feszültségek anakronisztikussá és értelmetlenné tették.
A jegyzetnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
