A magyar nyelvű egyházi irodalom Magyarországon
A magyar vers kezdetei. A magyar verselés történetében későre tehető a bonyolult szerkezetek kialakulása. Egyféleségen alapult a magyar verstechnika (mindig az „a” rímet ismétli a vers, nem jön „b” rím).
Variabilitás: változatosságon alapuló szonett Olaszországban. Magyarországon ezzel szemben azonosságra, ismétlődésre épülő versek születtek. Ez kevesebb művészi szerkesztést igényel. A finnugor rokonság verselése ilyen egyféle rímű. Szinte pontosan megismétlődnek a sorok, míg a magyarban főleg a sor vége ismétlődik.
Az egyféleség a liturgikus költészet hatására lassan alakult ki. Az Ómagyar Mária-siralom magyar változata rímszerkezetben nem egyezik meg a latin vers rímszerkezetével (a bb ccc). A magyar változatot nem lehetett elénekelni az artisztikus, művészi fordítás ellenére sem. Nem sequentia-munka, inkább magányos ájtatosságra való olvasmány.
Az Ómagyar Mária-siralom verselése ősi magyar nyolcas, de ez a szerkezet nincs jelen végig a versben sehol. Az első ilyen szerkezetű munka a Csáti Demeter ferences szerzetesnek tulajdonított Pannónia megvétele, de a verselés ott sem következetes. A 16. században ennek már Dies Irae-nyolcas a neve. A 18. századig a halotti mise sequentiája végig nyolcasokban íródik. (A témához érdemes elolvasni Szabó Flóris tanulmányát, mely a hóráskönyvek összehasonlításán alapul.)
A 16-17. század kolostori irodalom kódexeiben a középkori latin énekek fordításai nem követik az eredeti szerkezetét. (Ajánlott olvasmány: Horváth Iván: Történeti rétegek c. tanulmány és érdemes elolvasni Vekerdi József A régi magyar vers c. munkáját.)
- Himnuszfordítások és zsolozsmák (verses imádságok) fordításai. – A magyar nyelvű középkori költészet első típusa (kb. 15 fordítás maradt fenn). A fordításokat nem laikus hívőknek szánták, hanem a latinul nem tudó apácáknak és világi hölgyeknek. Főként vallási ünnepekre (karácsony, húsvét stb.) és a Mária tiszteletére írt himnuszokból fordítottak.
A zsolozsmához tartozó antifónák, himnuszok, verses officiumok fordításai a breviárium-típusú kódexekben találhatók (Döbrentei-, Keszthelyi-, Festetich-kódex).
A liturgikus énekek egy része nem vers volt, hanem ritmikus próza, melyet gregorián dallamra recitáltak. Ezeket is és a verseket is prózában fordították magyarra: nem törődtek a költőiséggel és a verseléssel, mivel csak az volt a cél, hogy a latinul nem tudók megértsék a szöveget. Magyarul ezeket úgysem énekelték, úgyhogy csak a tartalmi pontosság számított.
A latin himnuszokat emelkedett stílus, választékos szókincs jellemezte. Ez sokszor a prózában fordított magyar szövegekben is érvényesült, pl. Imre-officium (mely a Keszthelyi-kódexben maradt fenn).
Voltak olyan fordítók is, akik megpróbálták versben visszaadni a latin nyelvű himnuszokat. A sok hibás szótagszámú sor között azért alkottak egy-egy sikereset is.
A himnuszokon kívül más verses szövegeket is lefordítottak, pl.
- legendákat (pl. Katalin-legenda – verselés szempontjából eléggé pontatlan, de költői eszközöket sikeresen alkalmaz a fordító, pl. az egyházi költészetben gyakori, bibliai eredetű gondolatritmust: „mert láta egy szép mezőt és egy szűz leányt a mezőben, egy szép gyermeket ő ölében”)
- megverselt szabálygyűjteményeket (pl. Istenes élet regulái – jó példa arra, hogy hibátlan verseléssel is tudtak fordítani, ez a fordító az ún. vágáns ritmust alkalmazza: a 7+6 osztású 13-ast, pl. „Piros rózsát ha szednek pinkest ideében”, „Gyenge rózsa meghervad mikort hévség éri” stb.)
- oratio rythmica, azaz eredetileg imádságnak szánt költeményeket. Ilyenek a Thewrewk-, Peer-, Checz-, Winkler- és Gömöry-kódekben maradtak fenn.
E szövegek esetében a fordítók keze kevésbé volt megkötve és szabadabban tolmácsolták az eredetit. Ez olykor valódi ihletettséget eredményezett. Kiemelkedik:
Szent Bernát doktornak imádsága. Fordítója ismeretlen személy, aki határozottan rendelkezett költői vénával, és szép magyarsággal adta vissza az eredeti szöveg (Salve mundi salutare = „Üdvözlégy világ üdvössége”) képeit.
Verselés szempontjából ugyan pontatlan, de lehet, hogy csak a kódexmásolók hibájából. Lévén dallam nélküli, pusztán olvasásra szánt szöveg, a másolók nemigen törődtek a szótagszámmal. A szöveg a Thewrewk-és a Checz-kódexben maradt fenn.
A jegyzetnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
