Korstílus: romantika, realizmus.
Romantikus jegyek:
- több szálon futó, bonyolult cselekmény
- váratlan, meglepő fordulatok
- sokáig homályban tartott okok, indítékok
- éles szembeállítások, szélsőséges végletek, kiélezett kontrasztok
- nagy összeütközések, drámai fordulópontok.
- több szereplőnek végletes jelleme van (elsősorban Goriot és Vautrin szélsőséges) – inkább a romantikára jellemző kivételes személyiségek, mint a realizmusra jellemző tipikus jellemek, és alapvonásuk a szenvedélyesség.
Realista jegyek:
- pontos, részletes leírások (pl. a penziónak és lakóinak aprólékos bemutatása a regény elején)
- Rastignac jelleme (mely változik)
- életrajzi és történelmi idő egységben van egymással
Helyszín: Párizs külvárosában a Vauquer-ház (penzió), és főúri paloták (mindenekelőtt a Beauséant-palota). A két helyszín a társadalom két pólusát képviseli (lent és fent, nyomor és fényűzés világa). A szereplők e két pólus között a társadalom minden rétegét képviselik.
Idő: 1819 novemberében kezdődik a cselekmény és 1820 februárjáig tart. A pontos időmegjelölés a valószerűséget szolgálja, azt az érzést erősíti az olvasóban, hogy igaz történetet olvas.
Cselekmény: több szálon fut, melyek lassan összekapcsolódnak. Minden mindennel összefügg.
Szerkezet: egy szereplői hármasságra épül (Rastignac, Goriot, Vautrin – Rastignac döntéseire Goriot és Vautrin gyakorol hatást, akik a karrierépítés két lehetőségét képviselik).
Alaphelyzet: a vagyontalan, ámde becsvágyó Rastignac föl akar törni a társadalmi ranglétrán, és elhatározza, hogy szerez egy gazdag női pártfogót. Dilemmája az, hogy bár a származás biztosította előnye megvan (bárói családba született), nincs elég pénze ahhoz, hogy az arisztokrácia életét élje.
Előkelő rokona, Beauséant-né révén megismeri Goriot apó kisebbik lányát, Delphine-t, aki egy elzászi bankár, Nucingen báró felesége. Rastignac udvarolni kezd neki és az asszony hajlik felé, mert szeretne bejutni Beauséant-né köreibe. Ám Delphine pénzzel nem tudja segíteni a szeretőjét, mert vagyonával a férje rendelkezik.
Bonyodalom: Vautrin tervet kovácsol a gyors meggazdagodásra. Rastignac udvaroljon a szegény, kitagadott Victorine-nak, aztán a lány bátyja haljon meg, így a gazdag apa visszafogadná és örökösévé tenné kitagadott lányát, akit Rastignac elvenne feleségül és egymilliós hozomány ütné a markát. Ebből 200 ezer frankot Vautrinnak adna jutalékként, amiért eltette láb alól Victorine bátyját.
Rastignac elutasítja a tervet, de amikor nem jól mennek a dolgok Delphine-nel, elcsügged és udvarolgat Victorine-nak. Vautrin ezt észreveszi és cselekvésre szánja el magát.
Kibontakozás: a fiatal Taillefer (Victorine bátyja) meghal, mert Vautrin embere provokálta és párbajban megölte. Fia halála után az öreg Taillefer visszafogadja kitagadott lányát, Victorine-t, aki gazdag örökösnő lesz. Így Victorine és Couture-né elköltöznek a penzióból, új életet kezdenek.
Ugyanakkor Vautrint elfogja a titkosrendőrség, leleplezésében Michonneau kisasszony segédkezik. Kiderül, hogy Vautrin azonos egy Jacques Collin nevű szökött fegyenccel, akit 20 év kényszermunkára ítéltek (gályarab volt, onnan szökött meg). Más néven ő a hírhedt „Vasfejű”. Letartóztatása után a penzió lakói kiközösítik Michonneau kisasszonyt, és vele megy Poiret is. Ezzel 5 szereplő eltűnik a regényből.
Ezután a figyelem Goriot apó és Rastignac sorsára összpontosul. Goriot lakást bérel Delphine és Rastignac számára, és bejelenti Vauquer-nénak, hogy Rastignac és ő kiköltöznek a penzióból.
Delphine meghívót kap Beauséant-né báljára, ahová Rastignac fogja elkísérni.
Tetőpont: Delphine eljön az apjához a penzióba és elpanaszolja neki, hogy nem tudja férjétől visszakérni a hozományát, mert a báró kétes ügyletekbe fektette a pénzt, és ha most kell visszaadnia, csődbe megy.
Épp ekkor beállít Goriot idősebb lánya, Anastasie is, aki szintén kétségbe van esve, mert nem tudja a szeretője adósságát kifizetni. Amikor megtudja, hogy Goriot-nak nincs pénze, mert örökös járadékát is eladta, hogy Delphine szeretőjének, Rastignacnak lakást béreljen, dührohamot kap.
A két testvér csúnyán összeszólalkozik, apjuk hiába könyörög nekik, hogy ne veszekedjenek. Végül Rastignac oldja meg a helyzetet azzal, hogy magára vállalja, hogy megszerzi azt a pénzt, ami Anastasie-nak kell.
Goriot már mindenét eladta, hogy lányainak pénzt szerezzen, nem maradt semmije, így most, amikor mindketten egyszerre állítanak be hozzá a gondjukkal, zokog tehetetlenségében. A kiállt izgalmak miatt összeroppan, ágynak esik. Agyvérzést kap, ami gyógyíthatatlan.
Betegségében lányai magára hagyják, többé nem törődnek vele. Delphine elmegy a bálba, nem érdekli, hogy apja betegágyánál lenne a helye. Rastignac és egy másik diák, Bianchon ápolja a haldokló Goriot-t (Rastignac önzetlenül, szánalomból, szeretetből, Bianchon azért, mert medikus, és orvosi esetként érdekli az öreg).
A haldokló egyre csak gyermekeit hívja, de hiába. Rastignacot megrendíti ez az „elegáns apagyilkosság”.
Megoldás: a lezárás megrendítő. Goriot apó meghal, temetéséről Rastignac gondoskodik saját pénzéből. Goriot lányai nem adnak pénzt és csak egy-egy üres hintó által képviseltetik magukat apjuk temetésén. Csak Rastignac, Christophe és két sírásó kíséri a halottas kocsit.
A szegényes temetés után Rastignac magára marad a temetőben. Végignéz az alant elterülő Párizson és azt mondja: „Most mirajtunk a sor!”. Ezzel kihívja maga ellen a társadalmat, kilátásba helyezi az előkelők világának meghódítását. A regény zárlata Rastignac sorsának szempontjából nyitott.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
