Goriot lányai (Anastaise, Delphine): önzőek, kihasználják apjukat (utolsó kis pénzét is kiszipolyozzák belőle), közönyösek, érzéketlenek Goriot iránt.
Vautrin: alvilági alak, szökött fegyenc. Gátlástalan, pénzért bármire képes. Már a tekintete is ijesztő, arcvonásai ridegek. Ugyanakkor sima modorú és mindenféléhez ért (főleg a zárakhoz). Az értelem és a kérlelhetetlen logika irányítják tetteit. Életének fő szenvedélye a hatalom, az uralkodás általa alacsonyabb rendűnek tartott emberek fölött, akiket kénye-kedve szerint tapos el vagy emel ki.
Erkölcsi fenntartásai egyáltalán nincsenek. Sötét múltja csak sokára derül ki, de abból, ahogy az író jellemzi, már a regény elején érezhetjük, hogy sok jót nem várhatunk tőle.
Ő Rastignac ördögi kísértője és beavatója. Arra tanítja, hogy a pénzt és a vele járó hatalmat csak úgy szerezheti meg, ha feladja az elveit és letér a becsületes útról. A pénzért és a hatalomért folytatott kíméletben harcban ugyanis nincsenek elvek, csak körülmények.
Vautrin a társadalom romlottságára hivatkozva mentegeti saját erkölcsi romlottságát. Szerinte a törvény a gazdagoké, akik pénzzel a bűneiket is el tudják törölni („aki gazdag, erényes”). Cinikus álláspontjával saját magatartását akarja igazolni és elfogadhatóvá tenni. Megpróbálja Rastignac előtt a bűnt úgymond „legalizálni”.
Sok pénz felett rendelkezik, mert rabtársai vagyonát is ő kezeli. Amikor letartóztatják, ellenállás nélkül megadja magát, és mindent beismer. Tekintete olyan, mint a bukott angyalé. Mindig a harcot áhítozza, semmi megbánást nem tanúsít. Öntudatosan szemükbe vágja a penzió szörnyülködő lakóinak, hogy ők semmivel se jobbak, ők csak „egy rothadó társadalom petyhüdt figurái”.
Bár letartóztatják, Vautrin sorsa nyitva marad, így a ciklus más regényeiben is feltűnik majd.
Vauquer-né: 50 év körüli özvegyasszony, a penzió tulajdonosa. Külső megjelenése ugyanolyan, mint a penzióé (mindkettő a nyomort tükrözi).
Előadásmód: E/3. személyű, tárgyilagos „mindentudó” (omnipotens) elbeszélő adja elő az eseményeket folyamatosan, időrendben. Erőteljes elbeszélői jelenlét érzékelhető.
Az elbeszélő szigorú oksági rendbe állítva mondja el az eseményeket, ami a valószerűség érzetét kelti. Ahol szükséges, tájékoztatja az olvasót a szereplők előéletéről, céljairól, indítékairól. Olykor sejtet ill. elhallgat dolgokat, máskor előreutal a történetben. Célja, hogy az olvasó meglássa a felszín alatti folyamatokat, a társadalmi és pszichológiai mozgások lényegét.
Az általa bemutatott „törvényszerűségek”, társadalmi és pszichológiai folyamatok azonban csak a szöveg által teremtett összefüggések. Ezek igazáról az elbeszélőnek meg kell győznie az olvasót.
Mivel az író bizonyítani akarja a történet által megfogalmazott üzenet valóságtartalmát, sokat magyaráz és általános igazságok fejtegetésébe bonyolódik hosszú oldalakon át. Így a regényben eluralkodik a „magyarázat démona” (Gérard Genette).
Elbeszélői nézőpont: változó (Balzac különböző nézőpontokból vizsgálja a korai kapitalizmus társadalmát), de az uralkodó nézőpont Rastignacé.
Írói eszközök: sok a realista eszköz.
- részletgazdag, alapos és szakszerű leírások – sok a leírás, a katalógus. Balzac pontosan megfigyeli és aprólékosan megrajzolja a részleteket. A leírások nem öncélúak, a jellemábrázoláshoz kellenek – a cselekményt a környék, a színhely és a figurák részletes bemutatása készíti elő. A környezetleírások is az embert jellemzik, mert Balzac fontosnak tartotta a környezet és az ember közti összefüggést, pl. a Vauquer-ház leírása komor, hideg hangulatú – a hely nyomasztó légköre jól kifejezi a lakók sivár, reménytelen életét. A leírás során Balzac rendszerint kívülről befelé halad: előbb a környék és az utca, majd a ház külseje, aztán belső terei, a szalon és az ebédlő, végül a bútorzat, a rossz szag stb. Az író szobáról szobára haladva mutatja be a kopott szállót és lakóit.
- hosszú monológok, belső magánbeszédek – ezeken keresztül a 3 főhős (Rastignac, Goriot, Vautrin) indítékait, világlátását és értékrendjét adja át Balzac. Bevilágít a lelkükbe, megmutatja vívódásaikat, döntéseik mozgatórugóit.
- társadalomrajz – Balzac néhány életúton keresztül bemutatja a társadalom egészét, mivel a szereplők egy-egy társadalmi réteget képviselnek. A társadalomrajz eszközéül szolgál pl. a penzió leírása.
Üzenet: Balzac feltárja a kor társadalmának mozgástörvényeit: érdekhajhászás, önzés, a pénz hatalma, erkölcsi beszennyeződés. A mondanivaló realista, de az író romantikus cselekménybonyolítás útján adja át.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
