F. M. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés (elemzés)

Munkássága: Dosztojevszkij a 19. század egyik legnagyobb alkotója, életműve óriási hatást gyakorolt a modern epika fejlődésére.

Írói pályáját Gogol követőjeként kezdte. Első kisregénye, a Szegény emberek (1846) nagy elismerést váltott ki a kritikusok körében. A kor jelentős költője, Nyekraszov (1821-1878) kijelentette: „Új Gogol született”.

Rabsága alatt Dosztojevszkij 10 évig nem írhatott. Írói hírnevét a Feljegyzések a holtak házából (1862) c. műve állította helyre, melyben a szibériai kényszermunka okozta testi-lelki szenvedéseket írta meg.

Műveiben gyakran feltűnnek a társadalom peremén élő emberek (pl. Megalázottak és megszomorítottak).

Nagy, klasszikus műveinek sora a Feljegyzések az egérlyukból (1864) c. kisregénnyel kezdődik. Ebben a műben jelenik meg elsőként az a kettéhasadt tudatú hőstípus, aki egy eszme megszállottja.

A játékos (1867) c. regényét Polina Szuszlovához fűződő kapcsolata ihlette, de rulettélményeit, játékszenvedélyét is megörökíti benne.

Nagyregényei:

• Bűn és bűnhődés (1866): a regény főhőse, Raszkolnyikov gyakorlatilag egy pszichológiai kísérletnek veti alá magát. Megöl egy idős uzsorásasszonyt, hogy megtudja, valóban a rendkívüli emberek fajtájához tartozik-e, akiknek – Raszkolnyikov elmélete szerint – joguk van megszegni az erkölcsi törvényeket, mert ők az emberiség jótevői. Ha a lelkiismerete el tudja viselni a bűn súlyát, az annak a jele, hogy ő is felsőbbrendű ember (mint pl. Napóleon).
• A félkegyelmű (1868): a főhős, Miskin herceg pont az ellentéte Raszkolnyikovnak: tiszta jellemű, naiv ember, aki szeretné megváltani a világot, de kudarcot vall. A regény hősnőjének, Nasztaszjának Miskin és Rogozsin közt kell választania (utóbbi az érzékek szabadságának megszállottja). Határozatlansága miatt Nasztaszja végül Rogozsinnak esik áldozatul. Halálos ágyánál Miskin és Rogozsin együtt virrasztanak az ember széthúzó belső erőinek megtestesüléseként.
• Ördögök (1872): az anarchista-szocialista eszmékkel száll vitába (a materialista forradalom gondolatát Isten elleni lázadásnak tartja). A regény szereplőit egy közösen elkövetett gyilkosság tartja össze. A magasabbrendűség tudata, az értelem gőgje teszi őket forradalmárokká.
• A kamasz (1875): a fiatal főhős milliomossá akar válni, hogy ezáltal hatalmat szerezzen és élvezhesse azt. Ennek az eszmének szenteli magát, de az első kudarcok után hamar letesz szándékáról és összekuporgatott pénzét szórakozásokra költi.
• A Karamazov testvérek (1880): egy apagyilkosság története, melynek elkövetője a balkézről született féltestvér, Szmergyakov (aki epilepsziás), a legidősebb fiú, Dmitrij (aki valóban meg akarta ölni apját) és a középső fiú, Ivan (aki kieszeli és sugallja a gyilkosság ötletét Szmergyakovnak). A három elvetemült testvér ellenképe a negyedik testvér, a szűzies Aljosa, aki a legfiatalabb köztük.

A négy testvérben Dosztojevszkij valójában egyetlen embert osztott négyfelé: a testvérek az ember fizikai (Szmergyakov), érzelmi (Dmitrij), értelmi (Ivan) és erkölcsi (Aljosa) létét testesítik meg, és a fejlődés négy fokozatát képviselik a testi léttől a szellemi létig.

Világképe: Élete vége felé Dosztojevszkij a szlavofil mozgalom tagjaként az orosz messiástudat egyik megfogalmazója lett. Azt hirdette, hogy Oroszországnak világmegváltó hivatása van. Oroszország a keresztény testvériséggel fogja megváltani a világot, mert képes minden nép iránt a szeretetre, míg a Nyugat elvesztette a hitét Krisztusban.

Vallásos, messianisztikus küldetéstudata az 1870-es évekre bontakozott ki. Ebből a korszakából származik A Karamazov testvérek c. regénye és az Egy nevetséges ember álma c. elbeszélése.

Az 1880-ban tartott Puskin-ünnepélyen fejtette ki gondolatait hazája küldetéséről. Beszéde valóságos nemzeti esemény lett.

Jelentősége: Dosztojevszkij világirodalmi rangját az adja, hogy Flaubert mellett az ő életművében kezdődik el a hagyományos, klasszikus regényforma átalakulása. Nélküle elképzelhetetlen lenne a 20. századi próza kifejlődése.

Új regénytípusokat hozott létre: az ún. filozófiai-ideológiai regényt vagy eszmeregényt, valamint a polifonikus regényt. Elbeszéléstechnikai megoldásai folytatható hagyománynak bizonyultak a 20. század prózájában, több szempontból is előlegezik a klasszikus és a kései modern regény poétikai lehetőségeit.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!