F. M. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés (elemzés)

Motívumok:

1. az isteni és emberi törvény megszegése, bűn – Raszkolnyikov cikke a bűnről (az elmélet) erkölcsileg igazolni próbálja a bűnt, következménye a gyilkosság (maga a bűncselekmény)
2. bűnhődés, szenvedés – Raszkolnyikov a gyilkossággal saját magát is megölte, mert kívül helyezte magát az emberi közösségen, s teljesen elszigetelődik. Bűnhődése szinte azonnal elkezdődik, ennek része a betegsége (lelki-idegi összeroppanása, ájulása, önkívületi állapota), szorongásos, nyomott lelkiállapota, vívódásai, elidegenedése az emberektől (szeretteitől is), a lelkében cipelt teher (nem osztja meg senkivel, csak Szonyával)
3. szerelem. – Három alakban jelenik meg a regényben:

• Dunya és Razumihin szerelme – tisztes középszerűség jellemzi, lényege a családalapítás és a szorgalmas munka
• Szvidrigajlov szerelmi (vagy inkább szexuális) kapcsolatai – pedofil és szadista jellegű kapcsolatok, szeretőit elpusztítja vagy lealacsonyítja
• Raszkolnyikov és Szonya szerelme – megváltó, életadó szerelem, mindketten ki vannak taszítva a társadalomból (gyilkos és prostituált), csak ők emelhetik fel egymást

A szerelem Dosztojevszkij műveiben általában negatív erő, a szenvedés forrása, amely féltékenységhez, csalódáshoz, meghasonlottsághoz, bűnhöz vezet. Egyetlen kivétel van, a Bűn és bűnhődés, amelyben az író a szerelem megváltó, felszabadító erejét ábrázolta.

4. bukott nő – A bukott nő motívuma a szentimentalizmus révén került be az irodalomba és nagy karriert futott be (bukott nő pl. Schiller Ármány és szerelem c. drámájában Lady Milford). Olyan nőalakról van szó, aki erkölcsileg elbukott, de lelkileg tiszta maradt, és a társadalom megvetése ellenére igaz ember tud lenni. Szonya is ilyen regényalak (így a regény lényegében egy szentimentális toposz realista feldolgozása).
5. bibliai motívumok – A Bűn és bűnhődés bibliai vonatkozásokban gazdag szöveg. A legfontosabb bibliai motívumok Lázár feltámadásának története és az evangélium tanításai.

További példák bibliai utalásokra és vallásos motívumokra a szövegben:

• Szodoma (bibliai város, melyet Isten lakóinak erkölcstelensége, fajtalankodása miatt elpusztított). Marmeladov: „És most egy kuckóban tengődünk Amália Fjodorovna Lippewechselnél, de hogy azt is miből fizetjük, és miből élünk, nem tudom. Még sokan laknak ott kívülünk… Ó, Szodoma, uram, leírhatatlan…”
• Kapernaum – Szonya Kapernaumov szabónál lakik, a Kapernaumov beszélő név: a bibliai Mária Magdolna lakott Kapernaum közelében (másrészt a „kapernaum” az 1860-as évek zsargonjában vidám helyet, kocsmát is jelentett).
• Kazanyi Istenanya – egy ősi szűzanya-ikon a szentpétervári Kazanyi székesegyházban. Mielőtt igent mond Luzsin házassági ajánlatára, Dunya egész éjjel fel-alá járkálva töpreng és a kazanyi Istenanyához imádkozik, vagyis az ikon másolatához, mely édesanyja hálószobájában áll. (Az ikon eredetije található a szentpétervári Kazanyi székesegyházban, melyet 1801-11-ben éppen az ikon méltó elhelyezése céljából építették.)
• Golgota (arameus neve annak a Jeruzsálem melletti dombnak, amelyen Jézust keresztre feszítették). Latinul: Kálvária. A szó jelentése átvitt értelemben kínszenvedés, szenvedések sorozata. Raszkolnyikov egyik belső monológjában hangzik el, amikor Dunya nehezen meghozott házassági döntéséről elmélkedik: „A Golgotára nehéz az út”.

A bibliai motívumok árnyalt jelentésképzést tesznek lehetővé az olvasó számára.

6. önhittség, istentagadás

• Kristálypalota – egy pétervári étkezde neve, kitalált helyszín. Dosztojevszkij szándékosan adta az étkezdének a Kristálypalota nevet. Az 1861-es angliai világkiállításon ugyanis volt egy Kristálypalotának nevezett épület, amely a világkiállítás szenzációja volt, de az író szemében a krisztusi szeretettől elrugaszkodott, önhitt nyugati civilizációt szimbolizálta.
• Raszkolnyikov hitetlenként, vagy legalábbis kételkedőként jelenik meg, de vannak jelzések arra, hogy azért mégsem távolodott el teljesen a vallástól. Gyermekként még járt templomba, de már nem imádkozik. Szonyának felteszi a kérdést: mi van, ha nem létezik Isten? Szvidrigajlovnak pedig azt mondja, nem hisz a túlvilági életben. Ugyanakkor Polenykát megkéri, hogy imádkozzon érte, és amikor Porfirij rákérdez, hisz-e Istenben, határozottan azt feleli, hogy hisz.
• Raszkolnyikovot a fegyenctáborban társai mint istentagadót kiközösítik, mert bár elmegy velük együtt a templomba, megérzik lelki konokságát. Ugyanakkor Raszkolnyikov Szonyától elkéri és a párnája alatt tartja azt az Evangéliumot, amelyből a lány Lázár feltámasztását felolvasta neki, a szerelem hatására pedig visszatér a valláshoz, hogy kettejük meggyőződése azonos legyen.

7. találkozhatunk a regényben egy-egy szerző (kortárs vagy korábbi író) nevével.

• Friedrich Schiller – Dosztojevszkij fiatalkori bálványa, aki az egyik legnépszerűbb külföldi író volt a 19. századi Oroszországban. Neve a romantikus emberszeretet és a valóságtól elrugaszkodó forradalmiság jelképe lett. A regényben többnyire ironikusan szerepel. Szvidrigajlov többször is Schillernek nevezi Raszkolnyikovot, amiért ennyire ragaszkodik az erényhez,

Raszkolnyikov pedig saját édesanyját tartja széplelkűnek, amiért abban reménykedik, hogy Luzsin majd meghívja hozzájuk lakni, miután feleségül vette Dunyát: „Így vannak ezek a schilleri széplelkek mindig: utolsó pillanatig pávatollakkal ékesítik az embereket, utolsó pillanatig jóra számítanak és nem rosszra, és noha titokban sejtik, hogy az érem a másik oldalára fordul, ezt a világért ki nem mondják, erre még gondolni sem akarnak, egészen addig a pillanatig, amíg a felékesített ember saját kezűleg fricskát nem ad nekik.”

• Alekszandr Nyikolajevics Ragyiscsev (1749-1802): az orosz felvilágosodás neves íróegyénisége. Razumihin említi meg a nevét, amikor fordítási munkát ajánl Raszkolnyikovnak. Rousseau Vallomások c. műve második részéből azért fordítanak le valamit, mert valaki azt mondta a kiadónak, hogy Rousseau olyan, mint Ragyiscsev.

8. „A cél szentesíti az eszközt”-elv. Raszkolnyikov a „jezsuita példa”-ként utal rá, mert ez az elv a jezsuiták fő tétele volt, akik a hittérítés érdekében semmilyen eszköztől sem riadtak vissza.

Ironikus, hogy Raszkolnyikov elmélete is erre az elvre épül (ha a jó cél csak gaztett árán érhető el, akkor a gaztett megengedhető), ugyanakkor a főhős kárhoztatja ezt az elvet, amikor a húga akarja alkalmazni a Luzsin-házasság kapcsán (Dunya számára a jó cél anyja és főként bátyja jóléte, ennek érdekében kész volna lelkileg és erkölcsileg bemocskolni magát ezzel az érdekházassággal).

Írói eszközök: dialógus, belső monológ, leírások, melyekben nemcsak a környezet jelenik meg, hanem a szereplők tudata is (a világ objektív leírásánál sokkal fontosabb az, hogy a szereplők mit gondolnak a világról).

A legfontosabb eszköz a dialógus. A regényszerkezet minden eleme közt dialogikus viszony van, s ezen belül helyezkednek el a szereplők kompozicionálisan megalkotott dialógusai is (a legfontosabb Raszkolnyikov és Porfirij három nagy dialógusa).

A szereplők közti dialógusok, viták következtében az emberi tudatok kölcsönhatásba lépnek egymással, és az egyes szereplők által képviselt eszmék értelmezik, átértelmezik, árnyalják egymást.

A szereplők belső monológjai is gyakran párbeszédes formát öltenek, pl. Raszkolnyikov töprengései közben gyakran odaképzeli anyja vagy húga szavait, álláspontját, beépíti őket belső monológjaiba.

A regénybeli dialógusok viszonyítást és kölcsönhatást eredményeznek. Ez az írói eljárás azt a modern tapasztalatot közvetítheti, hogy a személyiség nem ismerhető meg önmagában, csak más személyekhez viszonyítva.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!