Dosztojevszkij, a Bűn és bűnhődés szerzője

Téma: a főhős, Raszkolnyikov egy eszme megszállottja. Kitalál egy elméletet, mely szerint vannak átlagos („közönséges”) emberek és rendkívüli („nem közönséges”) emberek, akiknek van egy eszméjük, akik az újításokat bevezetik és akik az emberiség jótevői.

A „nem közönséges” embereknek (pl. Napóleon) joguk van áthágni az erkölcsi törvényeket, ha népboldogító eszméjüket másként nem tudják megvalósítani. Számukra „nem bűn”, ami a „közönséges” embernek tiltva van (még a vérontás sem), így nincs lelkiismeret-furdalásuk sem, és nem ismerik bűn és bűnhődés fogalmát.

Raszkolnyikov bizonyítani akarja, hogy ő is a rendkívüliek közé tartozik, ezért megöl egy öreg uzsorásasszonyt és annak félkegyelmű húgát. Áldozatát ki is rabolja, de elsősorban nem a pénzszerzés motiválja, hanem azt akarja látni, hogy lelkiismerete el tudja-e viselni a bűn súlyát. Ettől függ ugyanis, hogy a „nem közönségesek” közé tartozik-e.

A kísérlet végül kudarcot vall. Raszkolnyikov a gyilkosság után lelkileg összeroppan. Lázálmok gyötrik, visszatér a bűntett színhelyére, alulmarad a vizsgálóbíróval folytatott párharcban, és végül beismerő vallomást tesz.

A kudarcból mégsem azt a következtetést vonja le, hogy az elmélet hibás volt, hanem azt látja beigazolódni, hogy nem tartozik a rendkívüliek közé. Csalódik önmagában, az elméletéhez azonban ragaszkodik. Addig nem születik meg lelkében a bűnbánat és nem lelhet nyugalomra, amíg nem veti el az elméletet. Hogyan jut el a gondolattól a tettig, majd a gyilkosságtól a bűnbánatig, ezt mutatja be a regény.

Irodalmi, filozófiai hatások: Dosztojevszkij nagyra becsülte Rousseau Vallomások című művét. A Bűn és bűnhődést is eredetileg önvallomás formájában akarta megírni.

Szenvedélyesen elutasította viszont George Henry Lewis angol pozitivista filozófus tételét, miszerint a tudomány feladata pusztán a jelenségek leírása és rendszerezése.

Hangulat: a regény atmoszféráját az a fojtogató szorongás határozza meg, amit Raszkolnyikov a gyilkosság miatt érez.

Cím: témakijelölő. A magyar cím kicsit más jelentésárnyalattal bír, mint az eredeti orosz cím. Az eredeti orosz cím: Presztuplenyije i nakazanyije. Jelentése: „áthágás (törvényszegés) és büntetés”.

A címet nem lehet pontosan lefordítani, mert az orosz nyelvben két szó van arra, amit a magyarban csak a „bűn” szóval tudunk visszaadni. Az orosz címben szereplő „presztuplenyije” a törvény áthágását, szabályszegést jelent. A magyar „bűn” szónak inkább az orosz „grjeh” szó felel meg, de a címben nem ez szerepel.

A címnek elsősorban biblikus konnotációi vannak. Több vonatkozásban is utal a Bibliára:

  • felidézheti az ószövetségi bűnbeesés-történetet (Ádám és Éva ettek a tudás fájának gyümölcséből) és annak következményét, az Édenből való kiűzetést.
  • eszünkbe juttathatja a tízparancsolatból a „Ne ölj!” parancsot.
  • bűnismétlő történetek
  • a Biblia üdvtörténeti szemléletét is idézi

A cím által felidézett bibliai vonatkozások mellé további bibliai vonatkozások sorakoznak fel a mű szövegében (pl. Lázár feltámasztása).

Dosztojevszkij viszonya a bűnhöz ambivalens volt. Úgy vélte, a bűn forrása a szabadság, ugyanakkor a jótettek forrása is a szabadság. Másrészt a bűn kettős természetű: egyfelől rossz dolog, másfelől aki keresztülmegy a bűnösség állapotán, az valamifajta többlettudásra is szert tesz, vagyis a bűn gazdagíthatja lelkileg.

Dosztojevszkij viszonya a szenvedéshez (bűnhődéshez) ugyanilyen ambivalens volt. Szerinte a bűnösnek vállalnia kell a szenvedést, amire legjobban neki magának van szüksége. Ugyanis csak a szenvedés tisztíthat meg a bűntől. Ugyanakkor a világirodalom nagy írói közül Dosztojevszkij viseltetik a legnagyobb részvéttel a szenvedők iránt.

Idő: a történet a regény megírásával egy időben játszódik, pontosan 1865-ben. Ezt a dátumot az író egyik leveléből tudjuk, a műben ugyanis konkrét dátum nem szerepel. Azt viszont tudjuk, hogy a történet nyáron játszódik, júliusban.

Raszkolnyikov édesanyjának levelében is szerepel egy időbeli utalás: azt írja fiának, hogy Luzsin mindjárt Nagyboldogasszony után szeretné megtartani az esküvőt Dunyával. Nagyboldogasszony ünnepe nem más, mint Mária mennybemenetelének napja augusztus 15-én.

Időtartam (regényidő): mérhető, de naptárilag alig jelölhető. A realista regényekben pontos tér-és időmegjelölés jellemző, ezzel szemben a Bűn és bűnhődés tér-és idővonatkozásai meglehetősen kidolgozatlanok. Ennek oka az, hogy a hangsúly a szereplők tudatának bemutatásán van. Az idő előrehaladását többnyire általános jelentésű időhatározói szerkezetek jelzik.

Hasonló tér-és időviszonyokkal később Franz Kafka regényeiben lehet találkozni.

Helyszín: Szentpétervár (a végén száműzik a főhőst Szibériába, de ott csak az utolsó néhány fejezet játszódik).

A regény nagy része a szentpétervári utcákon játszódik. Gyakran felbukkanó helyszín a Széna tér, ami eredetileg piactér volt a város központjában, ahol szénát, tűzifát és szarvasmarhát árultak, de itt korbácsolták meg nyilvánosan a rosszéletűeket is. Körülötte hírhedt nyomornegyed volt, itt laknak a regény szereplői.

Visszatérő helyszínek: Raszkolnyikov szállása, a gyilkosság helyszíne, a rendőrség épülete. A terek legtöbbször zártak, vagy legalábbis szűkek. Klasszikus példa erre Raszkolnyikov szobája (odúja, amelyet több szereplő is ládához vagy koporsóhoz hasonlít). Ugyancsak zárt tér a gyilkosság színhelye és a kihallgatás helyszínei, de ezt a hatást keltik a keskeny pétervári utcák, a lépcsőfeljárók is.

Maga Raszkolnyikov értelmezi nekünk a rendelkezésére álló teret, fejlődésének gátját látva benne: „… az alacsony és szűk szoba szűkíti az agyat és a lelket…”.

Ezzel szemben a száműzetésben (a börtön az önként vállalt szűk tér) egy idő után megtapasztalhatja a végtelen teret, és ez a jelképes pillanat lesz a megbánás előkészítése („Raszkolnyikov kiment a partra, leült a barakk mellé rakott szálfákra, és nézte a széles, pusztai folyót. A magas partról tágas kilátás nyílott. …. Maga se tudta, hogy történt, de mintha felkapták és odalökték volna Szonya lába elé. Sírt, és átölelte a térdét.”)

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!