F. M. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés (elemzés)

Meghasonlik önmagával, lelkében belső harc dúl, és csak két választása van. Két külső személy, Szonya és Szvidrigajlov testesítik meg azt a két utat, amire léphet. Mindketten tudomást szereznek a tettéről: Szonyának ő maga vallja be, amikor már nem tudja egyedül elviselni a bűn terhét, Szvidrigajlov pedig, akinek szobája szomszédos Szonyáéval, kihallgatja ezt a vallomást.

Szonya azt javasolja Raszkolnyikovnak, hogy szenvedéssel váltsa meg a bűnét. Vagyis fel kell adnia magát, bevallani a gyilkosságot és vállalni a bűnhődést azért, hogy új életet tudjon kezdeni.

A lány egy pillanatig sem habozik, határozottan megmondja a főhősnek, hogy mit kell tennie: „Állj fel! Menj most mindjárt, ebben a percben, állj ki a keresztútra, hajolj le, és csókold meg a földet, a négy égtáj felé, és mondd fennhangon, mindenkinek: ’Öltem!’ Akkor az Isten új életet ad neked!”

Szvidrigajlov maga is le nem leplezett gyilkosságok tettese. Egyetért Raszkolnyikov elméletével, miszerint a gaztett megengedhető, ha jó a célja. Nem hibáztatja tettéért, sőt, felajánlja, hogy segít neki elmenekülni (összeköttetései és vagyona révén útlevelet szerez neki és külföldre szökteti).

Cserébe Raszkolnyikov húga, Dunya kell neki, de a lány visszautasítja szerelmi ajánlatait és pénzét, ami rádöbbenti Szvidrigajlovot életének ürességére. Ekkor végez magával (az utcán főbe lövi magát), de előtte még pénzt ajándékoz Szonya árván maradt kistestvéreinek és a lánynak is, akinek kereken kijelenti, hogy Raszkolnyikov számára csak két lehetőség van: a golyó (öngyilkosság) vagy Szibéria (beismerő vallomás, fegyház és kényszermunka).

Azon az éjszakán Raszkolnyikov lelkében is eldől a küzdelem: azt az utat választja, amit Szonya és Dunya javasol neki: elmegy a rendőrségre vallomást tenni. Ezzel azonban csak bevallja a gyilkosságot, de nem bánja meg (továbbra sem érti, hogy miért bűn, nem érzékeli a tett valódi súlyát). Csak saját tehetségtelen voltát ismeri el és azt, hogy a terve nem sikerült, de továbbra is úgy gondolja, hogy az elmélete nem volt ostobaság. Mégis ez a szenvtelen beismerés az első lépés a megtisztulás felé.

A regényt lezáró rövid Epilógus a mű legfontosabb része. A bíróság figyelembe veszi az enyhítő körülményeket és 8 év kényszermunkára ítéli Raszkolnyikovot. A szibériai száműzetésbe Szonya is elkíséri.

Raszkolnyikov nem érez bűntudatot: nem a tettét bánja, csak azt, hogy képtelen volt elviselni a bűn súlyát és feladta magát (azaz bebizonyosodott, hogy a közönségesek közé tartozik). Lelkében még mindig dúl a harc: miért adta fel magát, miért nem lett inkább öngyilkos?

Ezt a lelki konokságot megérzik fegyenctársai is, akik gyűlölik és kiközösítik mint istentagadót. Raszkolnyikov valósággal belebetegszik a tépelődésbe, önkínzásba.

Tökéletesnek hitt elméletével végül mégis leszámol, amikor lábadozása közben rettenetes lázálmot lát. Az álomban egy gyilkos ragály megfertőzi az egész világot, és a fertőzöttek mind okosnak hiszik magukat és mind azt képzeli, hogy csak neki van igaza. Ebből kaotikus helyzet alakul ki, az emberek öldösni kezdik egymást. Ennek az ideológiai mételynek az eredménye pusztulás és szenvedés.

Raszkolnyikov ennek az álomnak a képében számol le azzal a gőggel, amikor valaki csalhatatlannak hiszi magát, valamint a népboldogító eszmékkel, amelyek esetében a cél szentesíti az eszközt. Anélkül, hogy kimondaná, végül beismeri, hogy az elmélet hibás volt, hiszen a „jó cél” sem igazolhatja erkölcsileg egy gaztett elkövetését. Ezzel csődöt mond mindenféle „matematika” és racionalizmus. Raszkolnyikov csak ezután a sok belső vívódás, kín és szenvedés után bánja meg bűnét.

A bűntől való megtisztulás tehát nem úgy történik, ahogy várnánk, nem vezekléssel, ugyanis a szenvedés önmagában nem hozza el a bűnbánatot. Raszkolnyikov akkor válik képessé megbánni a bűnét, amikor végre megfeledkezik önmagáról és lemond az elméletről, ugyanis csak ekkor tud kilépni saját meddő gondolatainak körforgásából.

Szeretni, szerelembe esni is csak ekkor lesz képes. Amikor képessé válik a bűnbánatra és a bűnbánattal párosuló alázatra, akkor válik képessé az igazi, önzetlen szerelemre is Szonya iránt, aki már régóta szereti őt. Ez a szerelem pedig elvezeti a valláshoz, Szonya hite ugyanis rendíthetetlen, és Raszkolnyikov azt akarja, hogy a kettejük meggyőződése legyen azonos.

Ez azt jelenti, hogy végül is Szonya szerelme váltja meg a főhőst azzal, hogy kiemeli abból az Isten nélküli, üres világból, amelyben addig élt, és áthelyezi a hit és a szeretet jelentésteli világába. Dosztojevszkij tehát a halhatatlanság eszméjében, a mennybéli öröklétben látta a kiutat Raszkolnyikov számára.

Üzenet: A regény a napóleoni embertípus radikális kritikája. A szöveg tagadja annak lehetőségét, hogy az erkölcsi törvények következmények nélkül áthághatók volnának, ebből következően a „felsőbbrendű” embertípus nem létezik.

Raszkolnyikov elmélete azért bukik el, mert az isteni törvény ellenében hat. Ha ugyanis az ember Isten képmása, akkor nincs joga őt megölni senkinek. Dosztojevszkij rámutat az evangéliumban megfogalmazott krisztusi ideálra: „aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája.” (Mk 10,44).

Raszkolnyikov sorsa egy paradoxont példáz. Azt mutatja, hogy a hitetlen emberek közül pont a legkiválóbbak válnak szükségszerűen gyilkossá, amikor felismerik a világ abszurditását.

Jelentősége: a Bűn és bűnhődés korszakalkotó jelentőségű mű. Óriási hatása volt, többek között a magyar irodalomra is. Miután elolvasta, Mikszáth például azt írta, hogy egész pályája másként alakult volna, ha indulásakor nem Dickenst és Jókait olvas, hanem Dosztojevszkijt.

Utóélet: 1935 óta hat filmadaptációja született, melyek közül az első érdekessége, hogy Raszkolnyikov szerepét egy magyar származású amerikai színész, Peter Lorre játszotta (eredeti neve Löwenstein László, élt: 1904-1964, legismertebb filmjei: Az ember, aki túl sokat tudott, A máltai sólyom, Casablanca).

Az utolsó két filmfeldolgozás, egy amerikai és egy angol, 2002-ben készült. Az amerikai változat a jelenbeli Los Angelesbe helyezi át a cselekmény helyszínét és megváltoztatja a főszereplők nemét (diáklány gyilkol meg egy öregembert). Az angol filmváltozat a BBC munkája, a készítők az elvárható alázattal nyúltak a klasszikushoz.