Homérosz: Iliász (elemzés)

Az Iliász szereplői, Akhilleusz jellemzése

Szereplők: a szemben álló trójai és akháj sereg harcosai.

Akhájok:

Menelaosz: Heléné férje
Agamemnón: Meneláosz testvére
Akhilleusz: hős harcos, félisten
Patroklosz: Akhilleusz barátja.
Diomédész: hős harcos
Odüsszeusz: Ithaka királya
Aiász

Trójaiak:

Párisz: trójai királyfi, a háborús konfliktus okozója.
Hektór: Párisz bátyja, trójai harcos
Polüdorosz: Hektór öccse
Priamosz: az apjuk, trójai király.
Rhészosz: a trójaiak szövetségese.
Dolón: trójai kém.

Minden szereplő a maga módján jelkép, egy lehetséges sors vagy magatartásforma megtestesítője.

• Akhilleusz a harag foglya, az indulatainak van alávetve.
• Agamemnón a kincseket és a hatalmat hajszolja, ezeknek nem tud ellenállni.
• Aiászt és Diomédészt a fizikai erejük, bátorságuk tartja fogva.
• Meneláosz a kötelességteljesítés és a tradíció foglya.
• Nesztór és Odüsszeusz a szó művészei, másokat befolyásolnak.
• Párisz és Heléna a szerelem foglyai: nem képesek erkölcsi szabályokat betartani, számukra csak a vágy szabályrendszere létezik.
• Priamosz és Hektór a hazaszeretet és a családszeretet magasabbrendű erényét testesítik meg.

Külön szereplőgárdát képeznek a háborúban részt vevő istenek. Az akhájok oldalán áll: Héra, Pallasz Athéné, Thétisz, Héphaisztosz, Poszeidón. A trójaiak oldalán áll: Aphrodité, Apollón, Aineiász (Aphrodité fia), Hermész (Priamosz segítője). Az istenek szerepe nagy a műben. Ők irányítják a háború menetét, az emberek csak játékszerek a kezükben.

Akhilleusz jelleme. Ő a legvitézebb görög: hatalmas erejű, bátor harcos, hősiessége kiemelkedő. Testi ereje, bátorsága és hadi sikerei kiemelik őt társai közül.

Isteni származású (anyja Poszeidón lánya), így családi kötődései is egyedülállóak, kiemelik a többiek közül. Egy isteni sarjról van szó, egy félistenről, ráadásul az eposz félisten szereplői közül (Akhilleusz, Aineasz, Szarpédón) egyedül neki van szoros kapcsolata isteni szülőjével (Thétisszel, aki az édesanyja). Thétisz más istenek pártfogását is megszerzi a számára.

Akhilleusz öntörvényű személyiség: saját törvényei szerint cselekszik. Az eposzban ő az egyetlen, aki egyedül dönt. Saját elhatározásból vonul vissza a harctól, és amikor visszatér a küzdelembe, az is a saját döntése.

Makacs, haragtartó és büszke. Nemcsak származása, ereje és hérosz-erkölcse emelik ki a többiek közül, hanem indulatának mértéke is elkülöníti. Akhilleuszt ugyanis teljesen az indulatai vezérlik.

Az ő érzelmei és tettei határozzák meg a cselekmény menetét, döntései nemcsak önnön sorsára vannak hatással, hanem a közösség sorsára is. Az egész háború kimenetelét befolyásoló tényező az, hogy Akhilleusz részt vesz a csatában vagy visszavonul a harctól.

A fő érték számára a hősi halállal megszerzendő, hervadhatatlan hírnév, a sosem múló halhatatlan dicsőség. Ő az eposz egyetlen olyan hőse, aki ismeri életének két lehetőségét, a két utat, amit bejárhat, és ő maga választja tudatosan a sorsát. „Édesanyám, az ezüstlábú Thetisz, isteni asszony, / mondta, hogy engem kettős végzete vár a halálnak, / Hogyha a trójai vár körül itt maradok verekedve, / elvész visszautam, de sosem hervadhat a hírem: / ámde ha megtérek szeretett földjére hazámnak, / elvész nagy hírem, hanem éltem hosszura nyúlik, / és gyorsan nem is ér el végzete már a halálnak.” (9. ének)

A jóslat szerint tehát Akhilleusz választhatná a hosszú, békés, nyugodt életet is, de hírnév nélkül, ismeretlenségben. Ő ezzel a hosszú, de névtelen, dicstelen élettel szemben azt választja, hogy élete legyen rövid, de valamennyi hősnél váljon híresebbé. (A jóslatra és Akhilleusz választására az eposz több szöveghelye utal már az 1. énekben is: „életed oly rövid, és sok időd nincs”, „rövidéletűnek hoztál a világra”.)

Az Iliász egyik legmegrázóbb jelenete az, amikor megszólal Akhilleusz két halhatatlan lova közül az egyik (még a főhős apja, Péleusz kapta ajándékba a két örökéletű lovat Zeusztól), és figyelmezteti őt hamarosan bekövetkező halára: „Tudd meg, erős Akhilleusz, megmentünk mostan a harcból: / mégis, a veszted napja közel van, s nem mi okozzuk, / mert a nagy isten lesz az oka és az erőskezű Moira.” (A moirák a sorsistennők).

Akhilleusz gőgösen, ingerülten rendre utasítja a lovat, mondván, ő is ismeri a Végzet döntését, és önként vállalja ezt a sorsot a dicsőségért: „Mit jósolsz te halált, Xanthosz? Hozzád nem is illik, / Jól tudom azt magam is, hogy végzetem itten elesni, / messze nagyon szeretett szüleimtől: ámde a harcot / mégse hagyom, míg torkig nem laktatnak a trószok.” (19. ének)

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!