Akhilleusz és Agamemnón. Agamemnón visszaél fővezéri hatalmával, amikor megfosztja Akhilleuszt a zsákmányrészétől, azaz ágyasától, és Akhilleusz hősi hírnevén is csorbát ejt. Nem az ágyas, Briszéisz személye a lényeges, bár Briszéisz szeretett és szerelmes rabnője Akhilleusznak, azaz érzelmi szálak is összefűzik őket.
A lényeg mégis az, hogy Agamemnón elvett valamit Akhilleusztól, ami az övé, és ezzel becsületében és rangjában sértette meg őt. Akhilleusz jogosan háborodik fel, hiszen felsőbbrendűsége eddig vitathatatlan volt a közösség szemében, de most tekintélyén csorba esett.
Önértékelésének, értékrendjének lényegét (hírnevét) veszi semmibe Agamemnón akkor, amikor megfosztja rabnőjétől. Ez az oka annak, hogy Akhilleusz haragjának jogosságát mindenki elismeri, annak ellenére, hogy e harag következményei a hős saját szövetségeseit, a görögöket sújtják. Később maga Agamemnón is elismeri Akhilleusz igazát (a 9. énekben).
Bár a sértés indokolttá teszi Akhilleusz engesztelhetetlen haragját és heves indulatát, ez a harag túllépi a megengedett mértéket és önzéssé válik. Olyan önzéssé, amely mások pusztulását okozza, pont a hős saját közösségében. Akhilleusz a közösségtől kapott tisztelet védelme érdekében vonul vissza a harctól, amivel pont azt a közösséget dobja oda áldozatul, amelyben a tekintélyét meg akarja őrizni.
A főhős az önmagát gerjesztő harag rabja és a hübrisz (önmagát mindenek fölé helyező gesztus) bűnébe esik. Amikor Agamemnón erkölcsi veresége nyilvánvalóvá válik és a fővezér már készen állna a békülésre, Akhilleusz akkor sem enged. Makacssága, duzzogása nem enyhül, továbbra is személyes sérelmén rágódik.
Csak annyit enged meg, hogy Patroklosz az ő fegyvereit öltse fel, de barátját is azzal a feltétellel indítja harcba, hogy csak a közvetlen veszélyt hárítsa el, ne merészkedjen a trójai falakig, mert ezzel az ő hírnevét kisebbítené. Ezután Patroklosz meghal, ami új irányt szab a főhős haragjának.
Amikor a sértés ellenére Akhilleusz visszatér a harcba, csak a bosszúvágy hajtja. Önmagáért harcol, nem a közösségért: saját bosszúvágyát akarja kielégíteni, barátja halálát akarja megtorolni. Kérdés, hogy a Hektór iránti bosszúvágya jogos-e, elvégre önnön döntése, a harctól való távolmaradása vezetett Patroklosz halálához. Ugyanakkor a harchoz való visszatérés, ami e bosszúvágy hatására történik, egyben Akhilleusz sorsának beteljesedését is sietteti.
Akhilleusz megváltozik a mű során, a szereplők közül egyedül ő megy át jellemfejlődésen. Az első esemény, ami változtat rajta, Patroklosz halála. Barátja elvesztésekor makacssága megtörik, önvád gyötri.
Van benne egy jó adag kegyetlenség, gátlástalanság is, hiszen a bosszúvágy arra sarkallja, hogy meggyalázza Hektór holttestét. De hiába tesz bármit, nem tud megnyugodni. Hektór megölésével ugyanis a közösséget váltotta meg, önmaga megváltásához a haragján kell úrrá lennie.
Csak akkor tér vissza a lelki békéje, amikor megjelenik a trójai király, az öreg Priamosz, aki fia holttestéért könyörög neki, s a kezét csókolja annak, aki megölte gyermekét. Akhilleuszt idős apjára emlékezteti, aki hiába várja majd őt haza Trója alól, s végül meglágyul a szíve, a szánakozás legyűri benne a vadságot.
Akhilleusz édesapjára gondolva képessé válik a megtisztulásra, a megbocsátásra, és az emberséges magatartásra az ellenséggel szemben. Mindketten szeretteikre és saját közeli halálukra gondolnak, s heves zokogásba kezdenek.
Az emberi nyomorúságnak olyan felismeréséig, ameddig Akhilleusz eljut, senki más nem jut el az eposzban: Akhilleusz megpillantja saját állatiságát és csak ezáltal tud emberré válni.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Nagyon könnyű volt így tanulni
Köszönöm