Timéa: összetett jellem. A távoli keletről, egy másik kultúrából jött. Önfeláldozó, szűzies, távolságtartó nőtípus. Férjéhez csak a hála köti, szerelemmel szeretni nem tudja, de hűséges hozzá.
Timár oldalán titokzatos, hideg nőnek tűnik, valójában mély érzésű, de valódi énjét el kell rejtenie. Szerelmes Kacsukába, és ezt titokban tartja, emiatt érzelmi beteljesületlenségben él. Tragikusan szép alakja kiváltja az olvasó őszinte rokonszenvét és szánalmát.
Noémi: idilli környezetben élő, becsületes, tiszta szívű, őszinte, szépséges, üde, fiatal lány.
Végletesen eszményített nőtípus. Minden megtalálható benne a nőiességből, ami kedves, és minden hiányzik belőle, ami bántó. „Együtt és összhangzatban él benne a szűz, a tündér és a nő.” Nőisége, melegsége, termékenysége vigaszt nyújt Timárnak, aki a tisztességes, de hideg Timéa mellett nem találta meg a boldogságot.
Noémi pozitív szereplő, együtt van benne az angyali báj, a természetesség és a lelki nemesség. A természet lágy ölén való élet formálta olyanná, amilyen. Alakjában Rousseau tanítása ölt testet: a természet csak jót teremt. Ezt hirdeti Jókai is.
Teréza: a Senki szigetére menekülő, mindenkiben csalódott asszony. Odaadó, jó anya, aki egyedül neveli fel gyermekét. Képes saját erejéből lábra állni és talpon maradni.
Teréza a Senki szigetén a „földi paradicsomot” teremtette meg. Élő példája annak, hogy a gazdasági élet csapásait a nők sokszor bátrabban viselik el, mint a férfiak (férje az anyagi romlás miatt öngyilkos lett).
Teréza mama Jókai természetfilozófiájának képviselője: vallástalan, de hisz Istenben, minden öröme családja és kertje, tud élni és tud meghalni. Mindenkin segít, mindenkit vigasztal, és senkitől sem vár semmit. Eszményített alak, de közel áll a valósághoz.
Krisztyán Tódor: nem szokványos intrikus. Züllött kalandor, kém, zsaroló. Nem született eleve romlottnak, a szerencsétlen körülmények formálták ilyenné. Jókai a boldogtalan gyerekkorral, a szenvedéssel, a hiányos neveltetéssel igyekszik megmagyarázni gonoszságát, alakja mégis olyan, mintha a francia rémregényből lépett volna elő. A „kém” előírt szerepét tölti be.
Athalie: bosszúálló, gőgös, kegyetlen, szinte már démoni gonoszság uralkodik benne. Ő sem született eleve ilyennek: megcsalt és visszautasított szerelme indítja el élete tragédiáját, mert ettől kezdve csak a bosszúnak él. Krisztyánhoz hasonlóan rémregénybe illő figura, aki „a gyilkos” előírt szerepét tölti be. Romantikus jegy, hogy sötét lelkivilágához gyönyörű küllem társul.
Brazovics Athanáz: komáromi rác kalmár, kíméletlen kereskedő, aki tulajdonképpen nem jó üzletember (soha nincs tisztában vállalkozásainak helyzetével). Meggazdagodott polgár, aki kíméletlen uzsorával gyűjtötte a vagyonát, a lelkiismeretlen üzletembert testesíti meg. Halála is a veszteség miatti hirtelen felindulás következménye.
Zófia mama: pénzéhes asszony, aki cselédsorból került magasabb társadalmi pozícióba, amikor Brazovics felesége lett.
Kacsuka Imre: a korrupt államgépezet egyik figurája, aki apró kis korrupciós ügyletekkel gyűjtögeti a pénzt, de nem válik vagyonos emberré. Bár Timéával lovagias, Athalie-val szemben hitványul viselkedik. Csupán Timéa iránt érzett kitartó, néma szerelme miatt emelkedik föl az olvasó szemében.
Jellemábrázolás: Az arany emberben nincs jellemfejlődés, és nincs olyan mozzanat, amely visszamenőleg módosítaná az elbeszélő ismereteit vagy a jellemekről való tudásunkat. A jellemek nem formálódnak, nem változnak, hanem fokozatosan előtűnnek. A szereplők érzelemvilágában nincsenek összetett, rejtett indítékok, motivációk.
Jókai főleg a cselekmény által jellemez. A szereplők jelleme és sorsa összhangban van egymással, akár pozitív (Timár), akár negatív (Brazovics, Krisztyán, Athalie) a végkifejlet. Életútjuk a jellemükből bontakozik ki, amely eleve adott, változatlan. E változatlanság miatt a jellem felvezetése és a szereplő sorsának lezárása szorosan összefügg egymással.
Ennek következtében történnek pl. a következő mozzanatok:
- Timár meghasonlik kettős életével és öngyilkosságra szánja el magát, de Krisztyán véletlen balesete miatt mégis visszatérhet Noémihez: oda, ahonnan regénybeli útja elindult.
- Timéa Kacsuka felesége lesz
- Athalie utolsó merényletében és elítélésében eljut gonoszsága végső fokára.
A jellem és a sors egymást tükrözi. Timár lelki vívódása és bűntudata épp abból fakad, hogy érzékeli, hogy jelleme és sorsa ellentmondásba került egymással. Erkölcsileg kifogásolható az, ahogyan a kincs hozzá került és ahogy annak révén meggazdagodott, vagy ahogy feleségül vette Timéát. Sorsa a történet fordulópontjain mégis a véletlenen múlik (a kincs megtalálása, az öngyilkosság elmaradása).
A véletlenszerű mozzanatok nem tűnnek erőltetettnek, mivel a jellem belső törvényeinek érvényre jutását segítik, a belső okokat hozzák felszínre. Így a műben a belső okszerűség találkozik a külső véletlennel, a várt és a váratlan tényezők harmonizálnak egymással. A véletlen eseményekben a gondviselés szerepe mutatkozik meg.
A jellemek csak fokozatosan tárulnak fel az olvasó előtt. A fokozatos feltárulás miatt fontos az előreutalások szerepe. A később megmutatkozó jellemvonásokat gyakran előre jelzik olyan mozzanatok, amelyek visszafelé olvasva metaforikus tartalommal telítődnek. Példa: Timárról a vesztegzár inspiciense ironikus kétértelműséggel azt írja: „arany ember”.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
