Korstílus: romantika, realizmus. Az arany ember Jókai legharmonikusabb, a romantikából a realizmusba viszonylag legmesszebb eljutó remekműve. A romantikus alapjelleg természetesen megmarad, de ebbe a művébe szüremkedik be a legtöbb realista elem.
Romantikus jegyek:
- bonyolult, több szálon futó meseszövés meghökkentő fordulatokkal
- kiélezett konfliktushelyzetek, véletlen találkozások, nagy drámai jelenetek (színpadiasság)
- romantikus természetkultusz (a természet mindent átható ősforma, az emberi életutak, sorsok titkos mélységű forrása és közege). A romantika természetélménye főleg a nyitó fejezetben jelenik meg (A Vaskapu), ahol már az első mondat panorámaszerű tablója két jellegzetes természettoposzt mutat fel: hegyvonulat és folyó.
- kisarkító jellemábrázolás (elsősorban mellékszereplők esetében, akik vagy teljesen pozitív vagy teljesen negatív hősök – a valóságban a világ nem ilyen fekete-fehér)
Realista jegyek:
- lélekábrázolás (eszköze: belső monológ). Jókai bemutatja a főhős lelkén belül zajló küzdelmet, ugyanakkor túl mély lélektani értekezések, lelkivilágot bemutató részek, érzelmi leírások nincsenek. Jókai többnyire a természet leírásával érzékelteti a lélekben zajló folyamatokat (amikor lelki változást akar kifejezni, gyakran él tájleírással, pl. a Senki szigete idilli világa, a téli Balaton, a rianás, a ködös Duna, a komor, fenséges Al-Duna mind ilyen leírások tárgyai). Líraian megjeleníti a lélek titkát, de nem boncolgatja (nem elemzi az indítóokot, a következményt), azaz nem alkalmazza a realista regény eszközét, az analitikus lélekrajzot.
- kritikus szemlélettel való ábrázolás, pl. Brazovics úr háza tájának leírásában (Jókai komáromi élményei tették lehetővé a kereskedővilág kritikáját és lélektani elemzését).
Jókai akkor bontakoztatta ki a romantikát Magyarországon, amikor Európában már realista regényeket írtak. A romantika ekkor már nem volt időszerű, Jókai mégis hallatlanul népszerű lett romantikus regényeivel. Az arany ember c. művében pedig már elindult a realizmus felé is. Legjobb regényeiben valójában a romantika és a realizmus sajátos ötvözetét hozta létre.
Regényírói művészetének nagy hatása volt a magyar prózaírásra a 19. század harmadik negyedében, és ez jelentősen nem csökkent később sem. Ez a hatás a század második felének magyar prózaíróinál sorra kimutatható, ezért a születő magyar realizmus nem tiszta formában, hanem romantikus elemekkel vegyítve jelent meg. Ez még Mikszáth Kálmán írásaiban is megfigyelhető.
Cím: témajelölő, a főszereplő jellemzése egyetlen szóval, melynek több értelme is van.
Regényidő: a történet 1828-ban kezdődik egy őszi napon (október végén).
Időtartam: a nyitó fejezettől a végkifejletig, Athalie gyilkossági kísérletéig mintegy 9-10 év telik el. Az utolsó fejezet nagy időbeli vágással él: 40 évvel később játszódik, mint a cselekmény.
Helyszínek: Al-Duna, Komárom (Jókai szülővárosa!), Senki szigete, Balaton
Stílus: az elbeszélői stílus élvezetes és árnyalt, mely különböző műveltségű és igényű olvasókat tudott megszólítani. Gazdag szókincs jellemzi, melyben többféle stílusréteg is szerephez jut (régies szavak, tájnyelvi szavak és különféle rétegnyelvek kifejezései).
Jókai emelte a magyar elbeszélő stílust igazi magaslatra: azt a fordulatot hajtotta végre a prózában, amit Petőfi a költészetben. Elődei és kortársai (Jósika Miklós, Eötvös József, Kemény Zsigmond) nehézkesebb, ünnepélyesebb, szónokiasabb stílusban írtak. Jókai stílusa könnyed, természetes, eleven, szellemes, az élőbeszédet idézi. Nagy mesélőkedve megmozgatta az olvasók képzeletét.
Regényeiben ugyan sok az idegen (főleg latin) szó, de ez a korabeli olvasókat nem zavarta, mert ezek a szavak akkor még használatban voltak és értették őket.
Nyelvezet: Jókai a magyar nyelv egyik legnagyobb művésze. A sajátos Jókai-stílus rendkívül sokféle stílusrétegből tevődik össze:
- egyik jellemzője a jogi végzettséggel is összefüggő, a klasszikus retorika alakzatain formálódott szónokias beszédmód
- leírásaiban a romantika hömpölygően zenei stíluseszménye az uralkodó.
- párbeszédei életteliek (a közlés funkciójától függően)
- sokféle szókincsrétegből merít: a latinos alapozottságú hivatalos-jogi nyelv éppúgy sajátja, mint a tudatosan gyűjtött és használt népnyelvi, tájnyelvi fordulatok, szólások, szólásmondások.
- ő az első magyar író, aki a stílusok és stílushatások vegyítését jellemzésre, leírásra és hangulatkeltésre egyaránt használni tudta.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
