Alapkonfliktus: a drámai küzdelem színtere Timár Mihály lelke. Nem egymással szemben álló társadalmi csoportok csapnak össze, mint Jókai más regényeiben. A főhős ellentétes értékek között hányódik, úgy mint a feleségéhez való hűség és a szeretője iránti szerelem, a nagy vagyon és a társadalmon kívül megtalált boldogság.
Timár megoldhatatlan helyzetbe kerül, hol Komárom, hol a Senki szigete az otthona, és a döntéskényszer valósággal felőrli. Egyre jobban vívódik, és talán a halált választaná, ha a véletlen nem segíti hozzá a végső döntés meghozásához (a társadalom elhagyásához és a szigeten való otthonra találáshoz).
Értelmezés: Az arany ember mondanivalóját a magányos szigeten élő „Senki” így fogalmazza meg: „Volt egyszer egy ember, aki odahagyta a világot, amelyben bámulták, és csinált magának egy másik világot, amelyben szeretik.” Miért hagyta el ez az ember a világot, amelyben bámulták?
Timár Mihály sorsában a romantika teljességvágya és az azt csorbító társadalmi korlátok ellentéte bomlik ki. Timár úgy küzd a társadalmi akadályokkal, mint a Vaskapunál a természeti erőkkel, de míg az Al-Dunánál lelkiállapota még harmonikus, a kincs megtalálása után már bármit tesz, súlyos gondokat okoz önmagának és másoknak. Vagyis az eredendő, harmonikus lét megromlásának oka a pénz.
Az arany ember sorsok bemutatásával érzékelteti a pénz megrontó hatalmát. Ebben az akkortájt születő magyar kapitalizmus kritikáját érhetjük tetten. Jókai antikapitalizmusa tragikus vagy humoros formában végigvonul az egész regényen, s ez az író legfőbb mondanivalója.
A regény minden konfliktusa anyagi okokból ered:
- Timár magához láncolja Timéát, akiről tudja, hogy mást szeret.
- Kacsuka cserbenhagyja menyasszonyát, Athalie-t, amikor Brazovics tönkremegy és meghal.
- Ali Csorbadzsi megrabolja a szultánt.
- Krisztyán Tódor az öngyilkosságba kergeti Ali Csorbadzsit.
- Brazovics Athanáz a múltban kergette öngyilkosságba Teréza férjét.
A szereplők egy csoportja (Teréza mama, Noémi és Timéa) nem becsülik az aranyat, és elsősorban ez a tulajdonságuk szeretteti meg őket.
Timár belső konfliktusának lényege pedig az, hogy először nem dönt helyesen: az aranyat választja, s ezért boldogtalanná válik. Midászi tulajdonsága megbontja a természetes harmóniát, ebből következnek a társadalom közegében megélt, boldogtalansághoz vezető sorsfordulatai (Ali Csorbadzsi kincsének megtalálása révén elért üzleti sikerek, Brazovics Athanáz tönkretétele, Timéa nőül vevése).
Végül a társdalom közegében kialakuló problémái elől egy történelem előtti paradicsomi idillbe menekül el. A Senki szigete nem tartozik egy államhoz sem, nincsenek hivatalok, nincs pénz, hanem cserekereskedelem van, nincs vallás, van viszont istenhit, és csak a természet törvényei léteznek.
A Senki szigete emellett a jóság, a szeretet, a nagy emberi erények otthona is. A romantika elvágyódása mutatkozik meg abban, hogy Timár egy ilyen helyen találja meg a boldogságot (a kereskedők, üzletemberek világát elhagyva, a társadalmon kívül).
A regényhez kapcsolt utolsó fejezet jövőre vonatkozó utalása azonban bizonytalanná teszi az életproblémának ezt a megoldását: „S ötven év alatt – ki tudja mi lesz a világból?!” Ez kétféleképp értelmezhető:
- lehet, hogy elpusztul a Senki szigetén megvalósult idilli életforma
- lehet, hogy a Senki szigetén élők értékrendje kiterjeszthető a társadalmi közegre is, az egész világra (ez egy utópisztikus elképzelés)
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
