Szereplők: a főhős sokoldalúan van bemutatva, a mellékszereplők ábrázolása elnagyoltabb. A vívódó, meghasonlott Timár Mihály realista alak, a többi szereplő romantikus.
A realisztikus igénnyel jellemzett szereplők több oldalról meg vannak világítva, sokféle élethelyzetben bemutatva, és személyiségük átalakuláson megy keresztül a történet folyamán. A romantikus szereplők ezzel szemben statikusak (változatlanok), vagy eszményien jók, vagy ördögien gonoszak, és igencsak egyszerű, néhány vonással megrajzolható lelki életet élnek.
A romantika eszközét, ezt a kisarkító jellemábrázolást (csak jó vagy csak rossz tulajdonságokkal bír a figura) a regény kevésbé jelentős szereplői esetében alkalmazta Jókai (pl. Krisztyán Tódor, Brazovics Athanáz, Noémi, Teréza mama). Ugyanakkor a romantika módszerével ábrázolt szereplők is elevenek, nem válnak papírmasévá, ami a hangulatok megragadásának, a korabeli atmoszféra érzékletes visszaadásának köszönhető.
Realista vonás, hogy a szereplők már nem mágnások vagy nemesek, mint Jókai korai regényeiben, hanem egyszerű, hétköznapi emberek (hajóbiztosok, kormányosok, kistisztviselők, kereskedők, kézművesek). A nemesség csak 10%-át adta a népességnek, a kiváltságos réteg volt és nem az átlagemberek rétege.
Azokra koncentrál most Jókai, akik korábbi regényeiben csak mellékszereplők voltak (zsánerfigurák, akik a korabeli magyar világ sokféle rétegéből, csoportjából származnak és a szegényebb emberek közé tartoznak).
Timár Mihály: rendkívül bonyolult jellem (ezáltal rendhagyó hős Jókai életművében). Sorsában az író saját világképét mutatja meg. A főhős útkeresése mögött lappangó problémák:
- a hazai kapitalizmus kérdései
- Jókai lelki válsága
A regény elején Timár karakterét még romantikus túlzások jellemzik: ügyes, bátor, erős, kitartó, leleményes és sokoldalú. Akadályokat nem ismerő, rendkívüli teljesítményre képes ember (pl. akrobatikus ügyességgel és lélegzetelállító bátorsággal menti meg hajóját és utasait). Se a természeti erők, se az emberi hatalmak nem győzhetik le.
Kezdetben erkölcsi igényesség és feddhetetlenség jellemzi. A megvesztegetésnek (az egészségi ellenőrzéskor, a vámvizsgálatnál) nem kezdeményezője, hanem csak puszta eszköze, végrehajtója.
Brazovics alkalmazottjából, egyszerű hajóbiztosból vállalkozóvá, sikeres üzletemberré válik (a dúsgazdag földbirtokosok külkereskedője lesz). Ekkor még a Fekete gyémántok főhőséhez, Berend Ivánhoz hasonló figura, bár az ő mesés vagyona nem becsületes munkából származik, hanem azzal a kinccsel alapozza meg karrierjét, amit a vörös félholddal megjelölt búzászsákban talál.
Erkölcsi megingását jelzi, hogy amikor megtalálja Ali Csorbadzsi legendás kincseit, ellopja azokat. Ragyogó karrierjét e kincseknek köszönhetően futja be. Ám ahogy nő a tekintélye az emberek szemében, úgy hatalmasodik el lelkében az önvád. Ugyanis erkölcsi igényességét, tisztességét elveszíti, és emiatt konfliktusba kerül önmagával. Nem válik becstelenné, de lelki nyugalma odavész.
A világ szemében „arany ember”, mert amihez csak hozzáér, arannyá változik. Mindene megvan, amire az emberek áhítoznak, mégis a legszerencsétlenebbnek érzi magát, mert magánéletében tragikus helyzetbe sodródik. Ráadásul nemcsak ő maga szerencsétlen, hanem másokat is azzá tesz („akihez hozzáér, az mind szerencsétlenné válik, átok és szenvedés terem az öt ujjának helyén”).
Erkölcsi megingása lelki vívódásának kezdete. Eleinte mentegeti, aztán egyre kegyetlenebbül vádolja önmagát. (Tépelődéseit Jókai egy nála szokatlan írói eszközzel, a belső monológgal jeleníti meg, ezek a szövegrészek idézőjelben állnak.)
A török kincseinek ellopása miatt pl. azzal mentegeti magát, hogy Timéa érdekében tette: mivel feleségül veszi Tíméát, úgyis a lányé lesz végül az apja pénze. Ha átadná a kincseket Brazovicsnak, akire Ali Csorbadzsi a lányát bízta, az elvenné Tíméától a kincseket (ez az aggodalom nem alaptalan). Ő viszont, ha megtartja, megháromszorozza a vagyont. Szándékai jók, hiszen boldoggá akarja tenni az árvát, de belül érzi, hogy ez akkor is lopás.
„Mert attól a naptól kezdve, amidőn Timár az elsüllyedt hajóban megtalálta Ali Csorbadzsi kincseit, oda volt lelkének nyugalma; minden fényes siker után, mely vállalatait kísérte, felemelte szavát a belső vádló: ez mind nem a tied! Ez egy árva leánynak a vagyona volt, amit te bitorolsz. Szerencsés ember vagy? Nem igaz! Szegények jótevője vagy? Nem igaz! Arany ember vagy? Nem igaz! – Tolvaj vagy!”
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
