A Reménytelenül műfaja gondolati költemény. Hangulata rezignált, lemondó, a semmibe veszésbe belenyugvó, elégikus, reménytelen. Hangvétele mérhetetlenül szenvtelen.
Témája egy panasz, egy lelkiállapot jellemzése. A beszélő az egyéni élet és a történelem tragikusra fordulását panaszolja el.
Kulcsszavai: magány, egyedüllét, elidegenedettség, üresség.
A motívumok szintjén fontos a hármas szám szerepe: a világfának három szintje van, az alsó, a középső és a felső világ, és ezek a múlt, a jelen és a jövő szimbólumai.
Figyeljük meg a térbeli hármasságot: előbb a sík jelenik meg, aztán a falevelek szintje, végül a csillagok szintje.
Kifejezőeszközök, képek: megszemélyesítés, metafora, szinekdoché.
Nagyon fontosak az ellentétek: földi-égi, parányi-kozmikus, élő-élettelen, hidegség-melegség (otthoniasság), magány-kapcsolatteremtés, üresség-benépesítettség, semmi-mindenség.
A konkrét és az elvont képek, az egyes és az általános, a metaforikus és a tárgyias kifejezésmód keveredik.
A vers szerkezete:
Az első rész, a Lassan tűnődve a belső táj, a lélek leírása, valamint a közönyösség tudomásul vétele. A tragikus helyzetet „szép” képek által fogalmazza meg József Attila, ami több értelmezést is megenged. Felfoghatjuk a tárgyi világ szépsége és az ember elidegenedettsége közti ellentétként, de lehet ez a szépség a rend, a rendezettség kísérője is.
A második rész, a Vas-színű égbolton a külvilág leírása, megjelenik benne a fa-motívum, amely ősi toposz (lásd életfa); jellemző az időtlenség, az eltűnés élménye (érdemes összevetni a Medáliák 5-10. versszakával vagy a Talán eltűnök hirtelen című verssel).
A vers statikus jellegű, mivel az igék többsége történést fejez ki, azaz nem cselekvő igék.
A Reménytelenül nyelvezetében érdekes, hogy a hangzás és a ritmus is a mélyre kerülést követi. A második részben közel kétszer annyi a mély magánhangzó, mint az elsőben.
Klasszikus dalformájú, négysoros vers. Verselése szimultán (időmértékes és ütemhangsúlyos is), 5/3 szótagszámú soraiban jambusok jellemzők, rímelése keresztrím. A mássalhangzó-torlódások lassítják a tempót.
Ami a címeket illeti, a Lassan tűnődve cím egy utalás a zenében használatos előadásmódra, tempójelzésre: lassan, tűnődve lehet eljutni a síktól a semmi ágáig. A zeneiség egyébként lényeges sajátossága a versnek. A felismert és az életben feloldhatatlan disszonanciát csak esztétikailag lehet feloldani. A Vas-színű égbolt mint cím a rideg külvilág, a természet megjelenítése.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
74 éves vagyok és szeretek olvasni verseket mert sok gondolat van benne mint e versben is.
Szeretnék így fogalmazni, de lehet már csak olvasó leszek.
Mély gondolatok!