A zárlat tehát mintha azt jelezné, hogy a próbálkozás kudarcot vallott, ezért vacog hangtalanul az emberi szív a semmi ágán. Az emberi sors sivársága jelenik meg ebben. És ez egy végérvényes helyzet, amelyben a beszélő végső számvetést készít: nem lehet rajta változtatni.
A személytelen természet, a táj egyre személyesebb, egyre átemberesítettebb lesz, hiszen a vizes sík szomorúsága is mélyen emberi és a csillagok is megértő lényként nézik a semmi ágán szenvedő embert.
A vers elején szereplő tér, helyszín fokozatosan egyre elvontabbá válik, ugyanis a zárlat jelentése visszasugárzik a korábbi strófákra is. Így a vizes sík már nem is földi táj, hanem a Paradicsomból kiűzött ember élőhelye.
A 2. versszakban megjelenő nyárfa, amelyhez a fejszesuhanás képe kapcsolódik, a befejeződés képzetét erősíti. Ugyanakkor maga a fa az élet jelképe, hiszen egy termő élőlény a kietlen, sivár közegben. Életfa, világfa vagy a bibliai tudás fája is lehetne, amelynek gyümölcséből evett az ember, ezért űzetett ki a semmi ágára.
A néprajz tudománya ismer olyan világfa-képzetet, amely szerint madár ül a világfa tetején. A csillagok a világfa lombozatának gyümölcsei is lehetnek, a fa törzse fehér. Ez még akkor is helytálló, ha a néprajzi helyett a természetrajzi síkot nézzük, mivel a fehérnyárfa a homokos, vizes talajt kedveli, és a levele szív alakú, a visszája pedig ezüstfehér.
A vers azt sugallja, hogy az ember helyzete mégsem olyan végzetesen reménytelen és kétségbeejtő, hiszen a megszűnő lírai én nem a semmibe vész el, hanem a létező világba tűnik át, és ez vigasztaló gondolat.
A reménytelenség érzését több kifejezés is oldja a versben, ilyen pl. a „merengve” szó az 1. strófában. A halálraítéltséget is egy olyan fejszesuhanás jelzi, amely fényes-sejtelmes, játékos, és a záró kép is tele van gyöngédséggel és szelídséggel.
A reménytelenség érzését oldja a vers zeneisége is. Éppen a legtragikusabb jelentésű sorok hangzása, lüktetése a legmegnyugtatóbb, legjólesőbb.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
74 éves vagyok és szeretek olvasni verseket mert sok gondolat van benne mint e versben is.
Szeretnék így fogalmazni, de lehet már csak olvasó leszek.
Mély gondolatok!