Ádám: az emberiség ősapja, nemes eszmék képviselője. Férfiként a tudás, a tapasztalás, az értelem megtestesítője (ő az intellektus, Éva pedig az érzelem, az életerő). Átlagemberből emelkedik ki nagy emberré, így jellegzetes romantikus hős. Mindig a jóra törekszik, lételeme a küzdés. Célja a tudás (az isteni tudás elérése kedvéért adja fel paradicsombeli nyugalmát: „Legyünk tudók, mint Isten.”).
A műben Ádám az a szereplő, akinek nem elég a döntés szabadsága, aki vetekedni kíván az Úrral, akár a maradandó alkotás terén (Egyiptom), akár a tudásban (Prága), akár a tiszta szellemi létben (Űr). Azonban az ember előtt nem áll nyitva az isteni lét lehetősége.
Ádám a teremtés legnagyszerűbb eredménye. A teremtett anyag, amely képes az öntudatra. Lucifer az Urat és a teremtést csak Ádámon keresztül tudja tagadni. Álombeli utazása során Ádámot a tökéletes teremtés földi megvalósításának eszméje vezérli, ezért válhat a luciferi tagadás eszközévé, médiumává.
Lucifer célja az, hogy Ádám belássa, hogy az isteni teremtés megismételhetetlen az emberi világban és eljusson önmaga tagadásához, az öngyilkossághoz. Ádám öngyilkossága pedig hiteltelenítené az egész teremtésnek a tökéletes voltát és Lucifer győzelmét jelentené.
Lucifer és Ádám viszonya nem konfliktusos. Kapcsolatuk csupán egy lehetőség, ami Ádám választásán múlik. Dönthet Lucifer mellett és dönthet az Úrhoz való visszatérés mellett is. Tudásvágya Lucifer hideg racionalizmusához köti, hite és küzdésvágya azonban szemben áll Lucifer kétkedésével és tagadásával, és az Úrhoz kapcsolja.
A 15. szín elején Ádám saját kezébe akarja venni a sorsát, maga akar dönteni életéről és haláláról. Nemcsak az Úrral, hanem Luciferrel is szembe akar szállni, és mindkettőjükkel szakítva öntörvényűen véget vetni a „komédiának”.
Ez a szöveghely Arany János javításában: „Dacolhatok még isten, véled is” (dacolhat még istennel is). Az eredeti: „Dacolhatok még istennek, neked” (tudniillik Istennel és Luciferrel is dacolhat). Arany stiláris javítása gyökeresen megváltoztatta a jelentést.
Madách eredeti szándéka szerint Ádám Istennel és Luciferrel, erénnyel és bűnnel egyaránt szakítani akar. Ez azt jelenti, hogy nem akar dönteni az egyetlen dologban, amiben szabad választása van, nem akar dönteni se az erény, se a bűn mellett. Az eredeti irányba Éva fordítja vissza az események menetét.
Ádám véget akar vetni az életének, de amikor Éva bejelenti, hogy állapotos, rádöbben, hogy csak erény és bűn kérdésében dönthet, létének kérdésében nem. Öröklét és pusztulás egyaránt kívül esik a hatáskörén.
Lucifer és Ádám viszonya ambivalens. Lucifer ugyanis nemcsak az Úrnak, hanem Ádámnak is kiegészítő ellentéte. Ezt jelzi, hogy a szövegkörnyezetből kiragadott mondataik időnként összecsengenek: „Küzdést kívánok, diszharmóniát” (Lucifer), „küzdés nélkül mit ér a lét” (Ádám).
Az Úr és Ádám viszonya Lucifer megfogalmazásában meglehetősen ironikus színben tűnik fel: „Hol sárba gyúrt kis szikra mímeli / Urát, de torzalak csak, képe nem.” A záró színben Ádám ugyanezt tragikus hangon fogalmazza meg: „Uram, legyőztél. Ím porban vagyok.” Az Úr pedig patetikusan: „Karod erős – szived emelkedett: végetlen a tér, mely munkára hív.”
Éva: sokarcúság, változatosság jellemzi – alakját Madách részben feleségéről, részben anyjáról mintázta.
Lénye ellentmondásos, „méregből s mézből” van „összeszűrve”. Az a kettősség jellemzi, amit Madách saját feleségében is felfedezett, akiről így írt barátjának: „Hol is kezdjek írni ezen minden vonzó és minden álnok, minden jó és minden könnyelmű, minden lelkület és minden cynismus mykrokosmusáról?”
Éva negatív tulajdonságaiban tehát Fráter Erzsébet ismerhető fel, akiben az író nagyot csalódott, és csak édesanyjának köszönhetően nem látta a női nemet teljesen negatívan („Anyámnak köszönheti Éva, hogy kirívóbb színekben nem állítottam elő” – nyilatkozta.)
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
