A történeti színek értelmezése: Madách nem a történelmet akarta bemutatni, hanem azokat az eszméket, amelyek világnézetének alapját képezték, de az 1850-es évek folyamán erősen kétségessé váltak. A történelemből olyan korokat választott ki, amelyekben az adott eszme leginkább érvényesült, ugyanis ezek a korok voltak leginkább alkalmasak az eszme sorsának és szerepének bemutatására. Így olyan történelmi miniatűrök kerültek a műbe, amelyek az egész történelmi fejlődést érzékeltetik.
Alapkoncepció: a történeti színek alapkoncepciója a küzdés-felemelkedés-bukás bemutatása koronként. E három motívum vonul végig az egész művön.
Madách korának felfogása szerint egy-egy vezéreszme határozza meg egy-egy történelmi korszak lényegét. Ennek megfelelően a korszakváltások során a letűnőben levő korszak vezéreszméje elbukik és az új korszak eszméje kibontakozik.
Így a történelemben állandóan a következő folyamat zajlik. Egy-egy eszme megjelenik, kiteljesedik, de megvalósulása során eltorzul, visszájára fordul, és ebből egy új eszme születik. Ezt a koncepciót Hegel filozófiai rendszerével és történelemfelfogásával hozzák kapcsolatba.
Hegel két gondolata fontos:
- az egyik Hegel történelemfelfogásának dialektikája (ellentétek nyomán megvalósuló fejlődés) – az eszme és annak megvalósult állapota közti ellentét szüli az új eszmét.
Az egyes színek szerkezetében érvényesül az állítás-tagadás-egybefoglalás (tézis-antitézis-szintézis) elve. Hiszen Ádám mindig megfogalmaz egy eszmét, amely aztán megvalósul, de megvalósulása során önértékének ellentétébe csap át (az eredendően szellemi természetű eszme anyaggá válik, amely tökéletlen, így az eszme megvalósulása is tökéletlen).
Ekkor Ádám csalódik, és tapasztalatait felhasználva új eszmét fogalmaz meg, amely ugyanezen a folyamaton megy keresztül. Az eszmék a párizsi színig egyre összetettebbek, fejlődni látszanak, utána azonban hanyatlani kezdenek.
- a történelem a szabadságeszme egyre tökéletesebb megvalósulása – a történeti színek (álomszínek) a szabadság eszméjének különféle megvalósulási lehetőségeit járják körül
A történeti színek alapkonfliktusa a nagy, szent eszmék és az eszméket eltorzító gyakorlat közti ellentét. Ritmikusan tér vissza az ellentétes építkezés: Ádám kigondol egy eszmét, csalódik annak megvalósulásában, de csalódása egy új eszme kiindulópontja lesz.
A csalódás és az újra reménykedés hajtja Ádámot újabb és újabb szintre, és viszi előre a művet. Ezzel Madách az emberi újrakezdést bizonyítja.
Ádám magatartása a történeti színekben: a konstantinápolyi színig aktív résztvevője a történelmi tablóknak, tevékenyen formálja az eseményeket. A szín végén megfogalmazza, hogy többé nem kíván alakítója lenni a történelemnek.
A londoni színtől már szerepe sincsen (csak egy polgár, egy látogató stb.), innentől leveti álarcait, és csak szemlélő, megfigyelő akar lenni. Azonban valami módon – rendszerint Éva által – mindig bevonódik az eseményekbe.
Menekülésszínek: Róma, Prága I-II., Űr.
Mivel a mű Ádám lélektörténete is, az egyes színek nemcsak eszméket, hanem általános emberi törekvéseket is illusztrálnak.
A csalódások nyomán Ádám 3 kísérletet tesz a világból való kivonulásra:
- fiatalon a hedonizmusba, a testi élvezetek világába menekül (Róma)
- érett férfiként a közélettől elfordulva a tudományban keres vigaszt (Prága I-II.)
- idős emberként pedig a földi világból elvágyódva anyagbeli kötöttségétől akar megszabadulni, hogy a lélek tiszta állapotába lépjen át (Űr).
Szerkezeti ismétlődések: jelentésképző szerepük van.
- 3. és 15. szín (ezek Ádám álmát fogják közre és ugyanott játszódnak) – jelentőségük, hogy a tapasztalaton túli (égi) és az e világi (földi) szint érintkezési pontját jelölik. Ádám fizikailag (testében) a paradicsomon kívül, a „kis, durva fakalibában” van, ott álmodja végig az emberiség történetét. Így lényegében a mű a két világszint határán játszódik.
Ide Ádám az előzmények miatt került. Még a 2. színben megtörténik az első emberpár bűnbeesése, ami miatt az Úr kiűzi őket a paradicsomból. Új, Istentől elhagyatott életüket a paradicsomon kívül rendezik be. (Ádám: „Ez az enyém. A nagy világ helyett / E tér lesz otthonom. Bírok vele.”, Éva: „Én meg lugost csinálok, éppen ollyat, / Mint az előbbi, s így körénk varázsolom / A vesztett Édent.”, Ádám: „Önmagam levék / Enistenemmé, / és amit kivívok / Méltán enyém.”)
A 3. és a 15. szín Ádám kérdései miatt is hangsúlyos. Először a 3. színben fogalmazza meg kérdéseit Ádám, itt még Lucifernek és kevésbé egyértelműen („De én az élet fájából nem ettem, / arasznyi lét, mi sietésre int”; „ifjú keblem forró vágya más: / Jövőmbe vetni egy tekintetet. / Hadd lássam, miért küzdök, mit szenvedek”). A tudás vágyától vezérelve Lucifer vezetésére bízza magát („Hagyj tudnom mindent, úgy, mint megfogadtad”).
A 15. színben Ádám visszatér az Úrhoz, kérdéseit immár neki teszi fel, de a 3. színbelinél sokkal árnyaltabban fogalmaz. Ugyanis mostanra már tapasztalatai és tudása alapján képessé vált a lét-és történelemfilozófiai kérdések pontos megfogalmazására. A tudható dolgokat megtudta, a nem tudható dolgokra pedig csak az Úrtól remélhet választ. E kérdésekre a zárlatban az Úr nézőpontjából fogalmazódik meg a válasz (akinek az a jó, ha Ádám bizonytalanságban marad).
- 8. és 10. szín (a prágai színek): a párizsi színt fogják közre, amely Ádám saját, Lucifer nélküli álma. A londoni színben elhangzó első mondatából („Ezúttal a nyakazás elmarad.”) kiderül, hogy Lucifer ismeri Ádám saját álmát is.
A párizsi színt kiemeli Madách két nevezetes aránnyal is:
- aranymetszés (2/3 – 1/3): ha a mű egészét nézzük, a párizsi szín épp az aranymetszésben található (15/9).
- felezőpont: ha csak a történeti színeket (álomszíneket) nézzük, akkor a párizsi szín a felezőpontban (11/6) helyezkedik el.
A kétszeres szerkezeti kiemeltség arra hívja fel a figyelmet, hogy a párizsi színnek tartalmi szempontból kiemelt szerepe van. Ez az egyetlen szín, ahol Ádám nem csalódik. Pozitív kicsengését még a második prágai szín sem írja felül („Mi nagyszerű kép tárult fel szememnek!”, „Mi óriás volt bűne és erénye”).
Ugyanakkor a párizsi színben a szabadság, egyenlőség, testvériség liberális eszméjét a megvalósulás folyamata közben látjuk, így Ádám kiábrándulása itt még nem következhet be. Ezt a csalódást majd csak a liberális eszmék megvalósulása utáni állapotot bemutató londoni szín hozza el.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
