Helyszín: kevesebb a helyszín, mint ahány szín van (nincs 15), ugyanis két helyszín ismétlődik (Pálmafás vidék a paradicsomon kívül, Prága).
Idő: a cselekmény indulásának konkrét időpontja nincs meghatározva. A végtelen idő egy véges pillanata, amikor a teremtés befejeződik, a szellem anyaggá válik.
Az álomszínek eseménysora a végtelen idő folyamatának egy kinagyított időpillanata, mely a paradicsomból való kiűzetés és Ádám felébredése között történik. Az álomban látott eseménysor tehát voltaképpen a jövő, melyet Ádám leszármazottai (az emberiség) fognak megvalósítani.
Időkezelés: az időviszonyok három részre bonthatók.
- végtelen idő, örökkévalóság, mitikus idő (a menny, a normaadó szint ideje: 1-2. szín) – Lucifer, az angyalok kara és a főangyalok kortalanok és halhatatlanok, ugyanakkor mivel ők is az Úr teremtményei, halhatatlanságuk az Úr akaratán múlik. Még a lázadó főangyal, Lucifer is az isteni terv része (ez a 15. színből derül ki).
- jelöletlen idő (a két világszint, menny és föld határának ideje: 3., 15. szín) – nem tudjuk meghatározni ezt az időt. Annyi biztos, hogy a paradicsomból való kiűzetés után, de még az emberi történelem kezdete előtt vagyunk. Térben Ádám és Éva a paradicsomon kívül vannak egy pálmafás vidéken. Ez egy határszituáció térben és időben egyaránt. Itt, ebben a nem meghatározható időpontban álmodja meg Ádám az emberi történelmet mint saját és utódai jövőjét.
- véges idő, ami történelmi idő az emberiség számára és életidő az egyén számára (a földi szféra, a normakövető szint ideje: 4-14. szín) – a történelem és az egyes ember életének egy véges időtartam van kiszabva. Ennek oka, hogy az első emberpár a halhatatlanság fájáról már nem ehetett a Paradicsomban. Ádám kénytelen szembenézni saját mulandóságával, ebből fakadnak az élet értelmére, céljára, ill. a történelem irányára (fejlődés vagy körforgás) vonatkozó kérdései.
Alapkonfliktus: biológiai lényből szellemi lénnyé válás.
Cselekmény felépítése:
Expozíció (alaphelyzet): 1-2. szín – harmónia és annak megbomlása
Bonyodalom: 3. szín – távolodás az indító erkölcsi elvtől
Kibontakozás: 4-14. szín – útban egy új harmónia felé.
Tetőpont, megoldás: 15. szín – a bukás és az újfajta harmónia, az erkölcsi rend győzelme a megoldás
A zárlat nem az alaphelyzetbeli állítás-tagadás (hit-tudás) ellentéthez tér vissza, hanem az ellentétekből fakadó, magasabb szintű harmónia (szintézis) érvényre jutását hozza.
Cselekményvezetés: lineáris, időrendben haladunk.
Ádám ifjúból aggá válik a színekben: az emberi történelem kezdetén még fiatal, Madách jelenében (londoni szín) már élemedett korú férfi, az elképzelt jövőben pedig egy megtört aggastyán. Éva ellenben mindvégig megőrzi a fiatalságát.
Cselekményformálás: a cselekmény két, egymással összefonódó szálon bomlik ki: az egyik szál az Úr és Lucifer vitájának története, a másik Ádám férfivá érésének, „felnövekedésének” története.
- az Úr és Lucifer küzdelmét tematizáló cselekményszál a bibliai teremtéstörténetet írja újra. Felépítése az évszakünnepek meghaló-feltámadó isteneinek mítoszi sémája szerint alakul.
Három fázisa van:
- az Úr és Lucifer összecsapása
- az Úr látszólagos veresége és eltűnése a világból
- az Úr dicsőséges visszatérése
- Ádám férfivá érésének, „felnövekedésének” története a másik cselekményszál, amely a bibliai bűnbeesés történetét írja újra. Felépítése a beavatási mítoszok sémáját követi.
A két szál azért fonódik össze, mert az Úr és Lucifer küzdelme csak a földi szférában dőlhet el. Ezért van szükség Ádámra, őt hívják döntőbírául. E tekintetben Ádámnak alárendelt szerep jut, csak eszköz a vita eldöntéséhez, mégis olyan feladatot kap, ami felnőttet, férfit kíván. Ezért kell Ádámnak férfivá érnie.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
