Világkép: bár a mű az emberiség útját lefelé vivőnek, a pusztulásba tartónak mutatja, nem szabad elfelejteni, hogy az Ádám álmában látott jövő Lucifer értelmezésén alapszik.
Vagyis az emberiség történetét Lucifer (eleve cinikus) nézőpontjából ismerjük meg, aki egy manipulált tudást ad át Ádámnak (minden történelmi kort a hanyatló fázisában mutat meg, így a negatívumok érvényesülnek). Ugyanakkor a tudást Ádám csak Lucifertől remélheti, hiszen az Úr ellen fellázadt (az Úrhoz való visszatérése hoz létre a végén új helyzetet).
Valójában a mű végkicsengése optimista: az emberi élet célja a küzdés. Záró kérdéseire Ádám nem kap választ, ami az Úr bölcsességét jelzi. Hiszen bármit felelne, egyik fajta válasz sem jó az emberre nézve, de biztatja teremtményét: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”
Üzenet: több üzenetet is megfogalmaz a mű.
1. küzdés
Az egyik fontos üzenet az Űr színben hangzik el, ahol Ádám megfogalmazza, hogy az élet értelme a küzdés. Még akkor is, ha a küzdés hiábavaló, mert az ember nem éri el a célját: „Igaz, igaz, de mindegy, bármi hitvány / Volt eszmém, akkor mégis lelkesített, / Emelt, és így nagy és szent eszme volt. / Mindegy, kereszt vagy tudomány, szabadság / Vagy nagyravágy formájában hatott-e, / Előre vitte az embernemet.”
Vagyis a nagy eszmékért vívott küzdelem értéke akkor sem csökken, ha a történelem folyamán nem hozza meg a remélt eredményt. Az áldozatvállalás erkölcsi értéke akkor is vitán felül áll, ha nem éri el a célját.
2. újrakezdés
Ádám minden kudarca után újrakezdi harcát. Mindig újat akar teremteni, sohasem tudja elfogadni a meglevő rosszat. Így nemcsak a csalódás, a pesszimizmus, a csüggedés kap hangot a műben, hanem a csalódással, pesszimizmussal és csüggedéssel való makacs szembeszegülés is.
Madách nem mutat utat az ígéret földjére, de a pesszimista gondolkodásmóddal szembeszállva azt hirdeti, hogy soha ne törődjünk bele a rosszba, mindig törekedjünk javítani helyzetünkön, és ha kudarcot vallunk, abból is álljunk fel és kezdjük újra a jobbért való küzdelmet. A bukás, a vereség sohasem lehet végleges állapot, a kudarccal szembe kell nézni és felül kell rajta emelkedni.
Ez az üzenet nemcsak Madách korában volt mozgósító erejű, hanem minden kor embere számára érvényes tanulság.
3. szabad választás jó és rossz között
Az ember tragédiája legfőbb erkölcsi elvként az akarat szabadságát fogalmazza meg. A végszó nem az Úré: az antik drámahagyománynak megfelelően a kar (itt az angyalok kara) mondja ki a dicsőíteni vágyott eszmét, ami a dráma legfontosabb üzenete: „Szabadon bűn és erény közt / Választhatni, mily nagy eszme, / S tudni mégis, hogy felettünk / Pajzsúl áll isten kegyelme.”
A tudás megszerzése révén Ádám ezt a döntési jogot küzdötte ki magának (Lucifer közreműködésével). És az angyalok kara biztosítja Ádámot arról, hogy valóban szabadon választhat, mert a szabadság az etikus cselekvés előfeltétele. Az etikus cselekvésnek pedig belső meggyőződésből, belső erkölcsi törvényből kell fakadnia.
E szabadsággal, a bűn és az erény közti választási lehetőséggel a cselekvéseink során élhetünk. Azaz jó és rossz közti döntésünk a tetteinkben nyilvánul meg.
A nagyság és az erény alapja a bizonytalanság: az, hogy nem tudjuk, az etikus cselekvésnek meglesz-e a jutalma. Ugyanis ha tudnánk, akkor az már nem volna etikus cselekvés, hiszen a jócselekedet nem függhet az evilági vagy túlvilági jutalomtól. Az erény gyakorlásának önzetlennek kell lennie és belülről kell fakadnia, tekintet nélkül arra, hogy lesz-e jutalma vagy sem.
Jelentősége: Az ember tragédiája halhatatlanságát annak köszönheti, hogy minden kor számára érvényes mondanivalója van. Nem tanít, kijelent, hanem kérdez. Nyugtalanító, felzaklató kérdései sohasem válnak idejétmúlttá. Keletkezése óta zajlik róla a vita: vagy lelkes ünneplés, vagy rideg elutasítás volt az osztályrésze, de egyetlen korszak sem közömbös iránta.
A mű utóélete: első színházi bemutatója 1883-ban volt a Nemzeti Színházban (a darabot Paulay Ede rendezte). 30 nyelvre lefordították, számos sora szállóigévé vált a magyar nyelvben.
Az új Nemzeti Színházat Az ember tragédiája előadásával avatták fel, a Szikora János rendezte előadást a televízió is közvetítette.
