Hatások: felbukkannak a műben a korban új tanok, eszmék:
- biológiai determinizmus (tagadja az akarat szabadságát, az ember sorsát a körülmények és az átöröklés határozzák meg)
- frenológia (koponyaalkat alapján határozza meg a az ember képességeit, lehetőségeit)
- entrópia (fagyhalál – a Nap kihűl, a földi lét megszűnik, az emberi faj elpusztul)
- materializmus (az anyagot tartja elsődlegesnek, a tudatot másodlagosnak, így csak a reális világot fogadja el valóságosnak és tagadja a szellemi világ, valamint Isten létezését)
A 19. századi természettudomány új tanításai nagyon érdekelték Madáchot, és filozófiai tanulságokat vont le belőlük. Ezek a tanítások kétségbe vonták a társadalmi haladást, tagadták az ember erkölcsi-kulturális tökéletesedésének lehetőségét. Arról győzték meg az embereket, hogy minden nagy emberi vállalkozás szükségszerűen kilátástalan.
Madách azonban a végzetbe való belenyugvást az emberi lélek halálának vélte, ő a küzdésben hitt. Nem tudta elfogadni ezeket a tanításokat, de megkerülni se tudta őket.
Filozófiai hatás:
- Immanuel Kant erkölcstana (a mű üzenete, világképe miatt hozzák kapcsolatba Kant filozófiájával)
- Georg Wilhelm Friedrich Hegel történelemfelfogása (a történelem újraélése és a belőle fakadó tapasztalat miatt)
- Charles Fourier utópista szocializmusa (Falanszter szín miatt)
- pozitivista filozófia (a Lucifer alakjában megnyilvánuló ténytisztelet és kétkedés miatt)
- liberalizmus eszmerendszere (Ádám töretlen küzdésvágya miatt)
Minták, források: Az ember tragédiája két művel tart szoros rokonságot: Goethe: Faust, Vörösmarty: Csongor és Tünde.
Közös mindháromban, hogy a lét-és világmagyarázó szándék a mítoszok elbeszélésrendjével is párbeszédbe lép. Madách műve ezt a bibliai teremtéstörténet, ill. a bűnbeesés történetének újraírásával teszi. Nem konkrét mítoszokkal teremt kapcsolatot, hanem a cselekmény felépítése rokonítható egyes mítosztípusokkal (évszakünnepek mítoszi sémája, beavatási mítoszok).
Fogadtatás: Az ember tragédiája első bírálója Arany János volt. Művét Madách először barátjának, Szontágh Pálnak olvasta fel, és az ő tanácsára küldte el a kéziratot Arany Jánosnak 1861 májusában.
Arany néhány sor elolvasása után silány Faust-utánzatnak gondolta és kedvetlenül félretette. Hónapok múlva aztán mégis végigolvasta, és belátta, hogy ítélete elhamarkodott volt. 1861 szeptemberében levélben megkereste a szerzőt.
Arany János megállapításai: a mű szerkezeti és gondolati felépítése hibátlan. Verselése és nyelvezete azonban helyenként javításra szorul. Javaslatot tett arra, hogy Az ember tragédiája a Kisfaludy Társaság kiadásában jelenjen meg. Felajánlotta Madáchnak közbenjárását, és azt, hogy megjelöli a nehézkesnek ítélt szöveghelyeket, illetve feltünteti módosítási javaslatait.
Madách elfogadta Arany segítségét, szövegszerű javításait többnyire méltányolta, így Az ember tragédiája ebben a javított változatban került kiadásra. (Ma már tudjuk, hogy Arany nyelvi-stiláris szempontú javításai több fontos helyen befolyásolták, megváltoztatták az eredeti szöveg jelentését.)
Az első 4 éneket Arany 1861. október 31-én mutatta be a Kisfaludy Társaságban, és a Társaság saját kiadványsorozatában adta közre 1862 január 12-én. 1863-ban pedig napvilágot látott egy újabb, ismételten javított kiadás.
Madáchot a Kisfaludy Társaság (1862. január) és az Akadémia (1863. január) is tagjai közé választotta.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Korstílus: romantika.
Műfaj: drámai költemény, más elnevezéssel lírai dráma (az alcím jelöli). Maga az író is drámai költeménynek nevezte, ami szokatlan műfaj a magyar irodalomban. Tipikusan a romantika terméke, hiszen a romantika fellazította a merev műfaji, műnemi határokat.
Ennek megfelelően kevert műnemiség jellemzi. Alapjellege, külső formája szerint dráma, de a tényleges drámai akciók visszaszorulnak, és a másik két műnem sajátosságai is megjelennek. Így egyszerre megtalálhatók benne mindhárom műnem jellemzői:
- epikusság a történetben (epika)
- nyelviség, költőiség a szövegben (líra)
- külső forma, (valójában monológszerű) dialógusokkal és monológokkal előrehaladó cselekvéssor (dráma)
A színpadon kevéssé érvényesül, mivel filozófiai jellegű mű, és nem teljesülnek benne a dráma, a színház megszokott követelményei (terjedelem, ember és világ reális ábrázolása). De azok, akik azért marasztalták el, mert drámaként „rossz”, tévedtek, mivel a mű nem hagyományos dráma.
Típus: világdráma vagy emberiségköltemény, mert Ádám sorsa általában az emberi törekvéseket és sorsot képviseli. Életének és személyiségének kiteljesítéséért vívott küzdelme megfeleltethető az emberiség küzdelmeinek.
A mű hőse tehát voltaképpen maga az emberiség, akárcsak Goethe Faust c. művében. De míg Goethénél az emberiséget egy konkrétan jellemzett ember (Faust) jelképezi, Madáchnál egy mitikus, elvont alak (Ádám).
Az emberiségköltemények vagy világdrámák az emberiség nagy problémáit tematizálják, a filozófia végső kérdéseit boncolgatják.
Kapcsolat más művekkel: Az ember tragédiája megírása előtt Madách ismerte az emberiségköltemény műfajának világirodalmi példáit:
Dante: Isteni színjáték
Goethe: Faust
Milton: Elveszett paradicsom
Byron: Manfred, Kain
Shelley: A megszabadított Prométheusz
Hangnem: kevert (hol tragikus, hol patetikus, hol ironikus, cinikus, keserű, hol örömteli, hol bánatos).
Cím: birtokos jelzős szószerkezet, utal a tartalomra.
Téma: a mű magába foglalja szinte az egész emberi történelmet. Általános emberi, filozófiai kérdésekre keresi a választ (az emberi lét értelme).
Verselés: időmértékes. A versforma változó. Többnyire jambusokból, trocheusokból áll a mű, de változó a szótagszám. Rímei többnyire félrímek, de páros rím is fellelhető.
- párbeszédes részek: rímtelen ötös (10 szótagos) és hatodfeles (11 szótagos) jambusi sorokból állnak.
- lírai betétek: különböző formájú rímes költemények (pl. a művet indító Angyalok kara félrímes hatodfeles és ötös jambusi sorokban szólal meg, Rómában Cluvia dala páros rímű ötödfeles jambusokban szól, Hippia éneke hétsoros choriambusos, Londonban a zsibongó sokaság morajából egybeolvadó halk zene dallamát 8 és 7 szótagos, félrímes trochaikus verssorok adják).
Felépítés: mozaikos (fragmentált). Azaz a művet csak lazán összefüggő jelenetek alkotják, melyek sem időben, sem térben nem kapcsolódnak közvetlenül egymáshoz. A drámai eseménysor nem az alaphelyzet szerves kibontása. A mozaikos szerkezet egységét a központi helyzetbe állított drámai hős teremti meg.
Felépítése világértelmezés szempontjából: kétszintes dráma.
A kétszintes dráma előzményei:
- ókori rítusok, misztériumok
- középkori drámahagyomány (misztérium, mirákulum, moralitás)
Míg a középkori dráma világképét a vallás határozta meg, a romantikus világdrámában a vallás helyére a filozofikusság lép, kérdésfelvetései történelemfilozófiaiak (az emberiség léte, történelmi haladás vagy körforgás kérdése), létbölcseletiek (egyéni lét értelme, életcél, mulandóság) vagy erkölcsbölcseletiek (jó és rossz közti szabad választás lehetősége).
Felépítés szempontjából azonban a romantikus dráma megőrzi a középkori dráma kétszintességét. Vagyis a cselekményt két, egymással hierarchikus viszonyban álló világszint szervezi:
- szint: tapasztalaton túli (transzcendens) szint – végtelen / kozmikus idő – a szereplők normaadók
- szint: e világi, tapasztalati szint – véges / emberi / történelmi idő – a szereplők normakövetők
A szereplők mindkét szinten allegorikus alakok, akik eszméket képviselnek.
Az ember tragédiája e két világszinten kívül egy harmadik szintet is tartalmaz: az égi és a földi világ határán, a paradicsomon kívül játszódik (ott alszik el Ádám, így a többi helyszínen nem fizikai valójában jelenik meg). Tehát a cselekmény helyszíne lényegében a két világszint érintkezési pontja, a két világszint határa.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
