Szerkezet: keretes. A mű nem követi a felvonások szerinti hagyományos drámai felépítést: 15 színből áll. Az első három és az utolsó szín közrefogja a többit, mintegy keretbe foglalja a költeményt. Ennek megfelelően Az ember tragédiája színei ún. keretszínekre és történeti színekre (vagy álomszínekre) tagolhatók. A keretszínek bibliai, a történeti színek történelmi eseményeket tematizálnak.
Keretszínek: bibliai színek (1-3. szín, 15. szín) – helyszín a tapasztalaton túli, normaadó szféra, események: a világ teremtése, Lucifer lázadása (tagadja a teremtett világ tökéletességét), az első emberpár kiűzetése a Paradicsomból.
Lucifer az emberen keresztül akarja legyőzni az Urat, ezért álmot bocsát Ádámra, és végigvezeti az emberi nem történelmén. Célja, hogy az öngyilkosságba hajszolja Ádámot és ezáltal megsemmisítse Isten legfőbb teremtményét, az embert.
Álmából felébredve Ádám abba a gondolatba kapaszkodik, hogy nem feltétlenül kell úgy történnie, ahogy Lucifer mutatta. A szabad akaratra hivatkozik: csak akarni kell és meg lehet változtatni az emberi történelem útját.
Lucifer ezt cinikus, tudományos ellenérvekkel cáfolja: az egyén ugyan szabad, de az egész faj sorsa determinált, az ember meghatározott törvények eszköze. Érveit az ún. morálstatisztikával támasztja alá (a sors arányosan osztja el a „házasságot, halált, bűnt és erényt”, a „hitet, őrülést és öngyilkolást” az emberi faj egyedei között).
Ádám végső kétségbeesésében öngyilkossággal akarja bebizonyítani az akarat szabadságát: ha ő, az első ember meghal, akkor nem kezdődhet el az emberi történelem, és az a jövő sem valósulhat meg, amit Lucifer megmutatott neki.
Lucifernek pontosan ez volt a célja, hogy Ádám megölje magát, és már-már eléri ezt a célt, de Éva anyasága meghiúsítja a tervét. Most már hiába ölné meg magát Ádám, a gyermek által mindenképpen elkezdődik az emberi történelem. Lucifernek nem sikerül megsemmisítenie az embert, az Úr legfőbb teremtményét, így végül elbukik.
Ádám elszakad Lucifertől és megadja magát az Úrnak, aki újra kegyeibe fogadja. A luciferi álom miatt azonban kétségek gyötrik az emberiség jövőjét illetően. Abban reménykedik, hogy amit álmában látott, hazugság, hogy Lucifer szándékosan eltorzította a jövőt.
Kínzó kételyeit megosztja az Úrral, tőle remél választ legfájóbb kérdéseire (mi lesz az emberiség sorsa, halad-e előre vagy csak körben jár, létezik-e túlvilági élet, stb.). A mű végén a következő válasz érkezik az Úrtól Ádám bizonytalanságára: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!” Azaz Isten megerősíti Ádámnak azt a gondolatát, amit az űr-jelenetben fogalmazott meg (az élet értelme a küzdés).
Azaz Ádám nem kap egyértelmű választ, bizonyosságot: a jövőt az Úr titokban tartja előtte. Csak arra biztatja, hogy küzdelmei során mindig hallgasson a lelkiismeretére.
Keretszínek értelmezése: Madách a világ keletkezését, az ember megjelenését a Földön a Biblia, a keresztény vallás tanítása alapján képzeli el. Azonban a bibliai anyagot újramitizálta, azaz a mítoszok szellemében újraalkotta. A mítosz ősibb, archaikusabb.
A keretszínekben érvényesül Hegel filozófiája, az állítás-tagadás-egybefoglalás (tézis-antitézis-szintézis) elve.
Az Úr és Lucifer viszonylatában:
- tézis: a világ teremtése előtti állapot
- antitézis: a világ teremtése
- szintézis: az ember és Isten kapcsolatának megújulása a teremtés luciferi tagadása által
Az Úr és az ember viszonylatában:
- tézis: a világ teremtése és az ember teljes függő állapota
- antitézis: az ember lázadása (a bűnbeesés és a paradicsomból való kiűzetés által az ember leválik az Úrról: önállóan dönt és önállóan rendezi be a világát, amivel a teremtés gesztusát imitálja, megvalósítja a maga teremtését a történelemben)
- szintézis: kiegyenlítődés az Úr és az ember viszonyában (15. szín: Ádám visszatalál a hithez, de megtartja viszonylagos önállóságát, pl. a jó és rossz közötti szabad választás kérdésében)
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
