5. szín
hely: Athén
Idő: ókor
társadalmi forma: demokrácia, de rabszolgák is vannak
szereplők: Miltiádész (Ádám), Lucia, Miltiádész felesége (Éva), görög harcos (Lucifer)
Ádám magatartása: aktív résztvevője, formálója a történelmi eseményeknek.
A megvalósult eszme: közösség („Eljöttem, hogy küldőimnek kezébe, / A felséges nép kezébe téve / Hatalmamat, beszámoljak neki”). A szabadság és egyenlőség eszméje eltorzulva valósult meg. Az egyes ember ugyan jogilag szabad, de lelkileg nem, mert jellemtelen demagógok befolyásolják.
Megjelenik a gyáva, ingatag tömeg és a nagy ember ellentéte. A tömeg gyűlöli a nagy egyéniségeket, mert nem bírja elviselni, hogy valaki különb legyen nála. A demagógok uszító tevékenysége következtében a nép hazája legnagyobb fiát és védelmezőjét ítéli halálra (Miltiádész a perzsa háborúk hőse).
Ádám kiábrándul a felhergelt, félrevezetett tömegből, aki így eldobja azt a szabadságot, amiért ő egy életen át küzdött. A csalódás ezúttal a menekülés vágyát kelti fel benne: elfordul a közösségtől, megtagad minden társadalmi ügyet, eszmét és erényt. A testi gyönyörök mértéktelen hajszolásában keres vigaszt.
6. szín
hely: Róma
Idő: ókor
társadalmi forma: rabszolgatartó
szereplők: Sergiolus (Ádám), Julia, Sergiolus kedvese (Éva), Milo (Lucifer)
Ádám magatartása: aktív résztvevője, formálója a történelmi eseményeknek.
A megvalósult eszme: kéj hajszolása, hedonizmus („Mért is vonz az a kéj Tantalusként”). Valójában nem is egy eszméről, hanem egy életformáról van szó. Ádám a testi élvezetben keres menedéket, a személyes hírnév-dicsőség és a közösségért való harc már nem érdekli. Kéjencek, kéjnők társaságában és durva, szadista orgiák világában él.
A római szín a hedonista életforma, az élvezetekbe menekülés csődjét mutatja be. Az életnek értelmet adó eszme híján ugyanis a közösség széthullott, egyénekre bomlott és lezüllött. Sivár, hanyatló, illúziók nélküli lett a világ. Ádám megcsömörlik a vad mulatozástól, már nem talál örömet a borban és a kéjben. Rómát pestis és a barbárok pusztítják.
Éva ébreszti fel Ádámban az elvesztett Éden utáni nosztalgiát, ahol még ártatlanok és nemes lelkűek voltak. Megjelenik Péter apostol, aki a kereszténységet hirdeti, a szeretet és a testvériség eszméjét. Ádám lelkesedni kezd az új tanért. Ezután a lovagi erényt, a keresztényi szeretetet, a testvériséget keresi.
7. szín
hely: Konstantinápoly
Idő: középkor
társadalmi forma: feudalizmus
szereplők: Tankréd, keresztes lovag (Ádám), Izóra, apáca (Éva), fegyvernök (Lucifer)
Ádám magatartása: aktív résztvevője, formálója a történelmi eseményeknek. A szín végén azonban megfogalmazza, hogy többé nem akar cselekvő módon részt vállalni a történelem alakításában.
A megvalósult eszme: hit és szeretet („Vagy nem látjátok ezt a szent jelet, / Testvérileg mely egy célhoz csatol?”) Ádám keresztes lovagként küzd a keresztény vallásért és a legeszményibb lovagi szerelem fűzi a kor Évájához. Győztesen vonul be a korai kereszténység egyik fővárosába, Bizáncba.
A vallás eszméje azonban megvalósulása során teljesen eltorzult. A keresztény vitézek gyakran rablók módjára bánnak a békés lakossággal, de még nagyobb baj, hogy az egyház tanításai merev és embertelen dogmákká váltak. Fanatikus szerzetesek és hasonlóan fanatikus eretnekek gyalázzák egymást. Az uralkodói hatalommal rendelkező főpap pedig ártatlanok kiirtására ad parancsot.
Fanatikus és babonás világ. Ádám csalódik, mert egy „i” betű miatt ezreknek kell elpusztulniuk a máglyán („homousion” = egylényegű, „homoiusion” = hasonló lényegű) – arról szól a vita, hogy Krisztus azonos lényegű Istennel, azaz maga is Isten, vagy csak hasonló lényegű, azaz nem Isten, hanem ember. Ez az ariánus eretnekség és az ortodox egyházi tanítás vitája volt.
Ráadásul a lovagi ideálok is kiüresedtek, Ádám szerelme nem teljesülhet be, mert Évának apácazárdába kell vonulnia. Kiábrándulása után Ádám már semmiért sem akar lelkesedni, a tudományba menekül.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
