Téma: egy „úri Don Quijote” története, akinek félőrült különcködéseiben, középkorias álmodozásaiban van tragikus vonás is.
Korstílus: romantika, realizmus.
Hangnem: kedélyes, közvetlen
Hangulat: derűs, humoros, de a befejezés tragikus színezetű.
Cím: témajelölő. Alcím: „Egy különc ember története”, a főszereplőre, Pongrácz Istvánra utal. Mikszáth vonzódott a különc figurákhoz (ez romantikus vonás).
Idő: a történet a 19. században, Mikszáth jelenében játszódik. Konkrét évszám nem szerepel, de elszórt célzásokból valószínűsíthető, hogy a regény központi eseményei az 1870-es években zajlanak.
Helyszín: a nedeci várkastély a Felvidéken (Zsolna közelében). A helyszínt Mikszáth felszínesen mutatja be, a leírás elnagyolt. Az írót sokkal jobban érdekli a környék mondavilága, az elmaradott, jámbor, hiszékeny és babonás nép hiedelmei. Ezen a tájon még elevenek a Semiramis-hegyről és a Jarinkó köhécseléséről szóló mondák.
A regényt nyitó anekdotából ismerhetjük meg a nedeci vár történetét. A kuruc szabadságharc leverése után, az 1715-ös törvény alapján a Habsburgok elkezdték leromboltatni a magyar várakat. Nedec vára azon a címen menekült meg, hogy nem vár, hanem kastély (annak ellenére, hogy valódi vár volt bástyákkal, tornyokkal, tömlöccel és kápolnával stb.).
A nedeci vár és környéke rezervátumszerű elszigeteltsége annak köszönhető, hogy a vidéket messzire elkerüli a vasút. A hely az ősi múltat idézi, semmi sem emlékeztet a 19. századra („Ide ugyan be nem tolakodik a XIX-ik század.”). A várúr és parasztjai is elkülönülnek a modern világtól.
Szerkezet: Mikszáth lassan, körülményesen, messziről indítja a cselekményt. Két, egymástól teljesen független és időben is távol eső eseménysor teszi ki a regény első felét (Estella, Kedélyes atyafiak). A két főszereplő, Pongrácz és Apolka sorsa csak a harmadik részben (A túsz) fonódik össze. Innentől válik egységesebbé a kompozíció. A negyedik fejezettől (Az éj) fokozatosan felgyorsulnak az események is.
Mikszáth nem bőbeszédű, sőt, egyenesen szűkszavú (néha csak egy-egy odavetett megjegyzésre, zárójeles utalásra szorítkozik). De mivel páratlanul gazdag tény-és életanyagot mesél el, és mindenről tájékoztatni akarja az olvasót, a történetben sok a kitérő.
Példa a kitérők, anekdoták beszövésére: egy mondattal leírja Pongrácz külsejét, majd hozzáteszi: „Nem volt más hibája, csak hogy sántított egy kicsit”, ami már egy anekdota bevezetése, ürügy, hogy elmondhassa, miért nem tudta eltört lábát helyreigazítani Sztrelnyik Matykó, a gbelai javasember.
Alaphelyzet: Pongrácz István gróf furcsa, különc ember, aki egy régmúlt kor erkölcsei, szokásai szerint rendezi be az életét. Túlságosan erősen nézett bele a családi hagyományok „mélységes kútjába”, így a múlt benyomásai, magatartásformái nem hagytak helyet lelkében a jelenéinek. Története „középkori történet, melynek egyes szereplői még ma, a XIX. század végén is élnek.”
Mindennapjait a lovagi szokások és szertartások szigorú rendje irányítja. A birtokán élő tót parasztokból hadsereget szervez, vitézi tornákat és hadgyakorlatokat tart. A körülötte lebzselő ingyenélőknek katonai rangokat ad: ezredes, hadsegéd (aki egyben várnagy is), stb. Ezenkívül van udvari káplánja, íródeákja és „lengyele” (barátai házánál élő elszegényedett magyar nemes) is.
A saját szakállára visel háborúkat saját maga ellen. Földjeit a parasztoknak adja hadiszolgálat fejében. Egy-egy hadjárat után tart hálaadó istentiszteletet (Te Deum) és bált is rendez.
Asszonyt úgy hoz a házhoz, hogy egy vándorcirkusz-társulattól 600 forintért megvásárolja a csinos, vörös hajú akrobatanőt, Donna Estellát. Estella játssza el a vár asszonyának szerepét, a „hadjáratok” idején pedig amazon és markotányosnő szerepet játszik. Szeretne feleségül menni Pongráczhoz, hogy grófné lehessen, de Pongrácz nem látja meg benne a nőt (csak úgy szereti, ahogy egy ügyes kutyát szeret az ember).
A békés hétköznapok is a középkor szokásai szerint folynak: ebédkor köszöntők hangzanak el a királyra és Pongráczra három mozsárlövés kíséretében, ebéd után a várúr pénzt szór a parasztok közé, a csontteremben pedig Estella mulattatja az urakat trapézmutatványaival. Vacsora után Pongrácz együtt borozgat a lengyelével.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
