Bonyodalom: Apja elkergeti Behenczy Károlyt, s a fiatal báró Nedec várában próbál szerencsét: felajánlja Pongrácz Istvánnak „ősi kardját”. Pongrácz kinevezi várorvosnak, majd ezredtulajdonosnak és megkapja az „előkóstoló” címét is.
Behenczy Károlynak megtetszik Estella, és a „sokat tapasztalt” lány meg ő Besztercebányára szöknek. Pongrácz a kiadatásukat kéri a besztercei magisztrátustól, de követeit kinevetik és elzavarják. Erre Pongrácz másnap megindítja hadait Beszterce ellen.
Kibontakozás: a regény második részében (Kedélyes atyafiak) hosszú időre megszakad az eddigi cselekményszál, és elkezdődik Apollónia története.
Trnowszky György orvosként dolgozott Zsolna városában és szegény ember maradt. Amikor meghal, nem hagy maga után semmit, csak 11 éves szőke kislányát, Apolkát.
Fivérei, Trnowszky Péter és Gáspár ugyan meggazdagodtak és tekintélyes polgárok lettek, de gyűlölik egymást és folyamatosan viszálykodnak. Emiatt Apolka gyámjává nem a két nagybácsit nevezi ki az árvaszék, hanem Klivényi József városi írnokot, aki a kislány anyai rokona és egy részeges korhely.
Klivényi üzletként fogja fel az árva nevelését: abban reménykedik, hátha csurran-cseppen valami a két gazdag nagybácsitól, de csalódnia kell. Apolkát éveken át cselédként tartja a házánál, rongyokban járatja és alig ad neki enni, ráadásul veri is. A gyerek lesoványodik, elsatnyul, vézna teste mindig tele van kék foltokkal.
Apolka életébe az hoz fordulatot, amikor Volek csizmadia inasának tanácsára megcsókolja Trnowszky Péter kezét. Ekkor a két gazdag nagybácsi érdeklődése felébred iránta. Előbb egymásra licitálva ajándékokkal halmozzák el, aztán félévenként felváltva saját házuknál nevelik.
Trnowszky Péter és Trnowszky Gáspár esztelen vetélkedésbe kezdenek Apolka kényeztetésében és nevelésében. Például ha Péter pánszláv, akkor Gáspár magyar szellemben neveli a kislányt (és hogy fivérét bosszantsa, még a nevét is Tarnóczyra magyarosítja).
Először pazarló gazdagságban nevelik, aztán egy nap könyörtelenül és embertelenül elűzik a házuktól mindketten egyszerre. Ennek oka az, hogy Gáspár fia, Tarnóczy Emil (Trnowszky Miroszláv) beleszeret Apolkába, ami felháborítja Gáspárt („behálózta a kis pondró”). Péter pedig attól dühödik fel, hogy Apolka a bimbózó szerelem miatt Gáspár házában szeretne maradni.
A két nagybácsi eltaszítja, így Apolka újra Klivényi házában köt ki. Mivel azóta gyönyörű hajadonná serdült, a züllött írnok most azt tervezi, hogy eladja őt, s éppen Behenczy Pálnak készül felkínálni. De az is megfordul a fejében, hogy feleségül veszi (mivel azóta meghalt a felesége). Apolka meg akarja ölni magát, másnap reggel a Vág folyó partján találnak rá – ájultan.
Közben Pongrácz István hadai felvonulnak Beszterce megbüntetésére, és éppen aznap érkeznek Zsolnára, amikor Blázy polgármester hajdúja megtalálja Apolkát. Így fonódik össze Pongrácz és Apolka sorsa.
Pongrácz seregének „tisztjei” mindent elkövetnek, hogy elkerüljék Beszterce ostromát, mert az országos botrány lenne. De István gróffal csak a saját nyelvén lehet szót érteni, mert a józan beszédre nem hallgat. Így azt találják ki, hogy öt vándorszínész fogja eljátszani Beszterce város hódoló küldöttségét, és a szökött Estelláért cserébe odaadják Pongrácznak Apolkát mint hadi túszt.
Ez az átadási szertartás a Vág folyó partján zajlik le. A „besztercei követek” vizet, füvet és földet hoznak a város hódolatának jeleként. Pongrácz diadalmámort érez és nagyon boldog. Apolkán rögtön megakad a szeme.
A lánnyal való ismeretség egész személyiségét megváltoztatja (csendesebbé, szelídebbé válik). Élete is megváltozik: vadászik, lovagol, látogatja a szomszéd kastélyokat, és hadi népének hosszú szabadságot ad, mert csak Apolka nevelésével akar foglalkozni.
Kifogástalanul viselkedik a szegény árvával szemben, akit minden jóval elhalmoz, bőkezű és gyöngéd apa módjára bánik vele, örökbe is akarja fogadni. Ő maga sem tudja, hogy amit apai érzésnek és lovagi hódolatnak hisz, az valójában szerelem.
Ez főleg abból látszik, hogy nagyon féltékenyen őrzi a lányt, nem enged senkit a közelébe: párbajozik érte az Ordódy fiúval (és súlyosan meg is sebesül), börtönbe záratja Tarnóczy Emilt, aki el akarja tőle venni Apolkát.
Tetőpont: Apolka és Tarnóczy szerelmével szemben Pongrácz tehetetlennek bizonyul. Nem sikerül a lányt bevonnia az álomvilágába, mert Apolka szerelmes Tarnóczyba és ragaszkodik a valósághoz.
Ez összetöri, megrendíti Pongráczot. Az örökös rettegés, hogy elveszik tőle a lányt, az őrületbe taszítja: beteges víziói, hallucinációi támadnak, őrült gondolatok és rögeszmék hatalmasodnak el rajta, állapota egyre romlik.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
