Petőfi Sándor: Nemzeti dal (elemzés)

A vers értelmezése

Már az első sor tömören megfogalmazza a lényeget: benne van a harci felhívás, Petőfi a haza érdekében riadóztatja a magyarságot.

Talpra magyar, hí a haza!

A szónok-költő T/2. személyben beszél a közönséghez, meg is szólítja hallgatóit, méghozzá egy általános jelentésű kifejezéssel („magyar”), amely az összegyűlt tömeg minden tagjára igaz, így mindenki azt érzi, hogy személy szerint őhozzá szól a vers.

Mára teljesen megszoktuk ezt a „talpra magyar” kifejezést, sőt, a vers is „Talpra magyar!”-ként vonult be a köztudatba, ezért talán nem is érzékeljük, milyen remek, tömör és magyaros stílusfordulat ez a két szó! 

Petőfi ezzel a két szóval fejezi ki azt a bonyolult mondanivalót, hogy a magyarságnak végre fel kell ébrednie hosszú ideje tartó álmából, talpra kell szökkennie és a haza felszabadítására kell sietnie.

Állítólag Petőfi a vers első változatában még „Rajta magyar”-t írt, de egyik barátja figyelmeztette, hogy mielőtt rohamra indítunk valakit, aki elesett, előbb talpra kell állítanunk. A költő tehát átírta a vers első szavát, amely így már nem csupán buzdítást fejez ki, hanem azt is, hogy a magyar népnek mintegy álomból kell felébrednie, s elesettségéből talpra kell állnia.

Hatalmas feszültség oldódik fel ebben a két szóban, hosszú évek visszafojtott izgalma, várakozása tör most felszínre. Végre eljött a pillanat, amelyet a költő várt: itt az idő!

A második sorban újabb felkiáltás következik, amelyben Petőfi arra hívja fel a figyelmet, hogy most van itt az alkalom, ezért rendkívül fontos, hogy most milyen döntést hozunk:

Itt az idő, most vagy soha!

A „most vagy soha” egyszerűnek tűnő szavak, de csak látszólag: ez a sor valójában egy politikai helyzetértékelés volt, így nem véletlen, hogy pár órával a vers első elhangzása után már ezt idézték a politikai vitákon.

Petőfi számos verse A farkasok dalától és A kutyák dalától a Levél Arany Jánoshozig ezt az egy mondatot mondja el egyre harsányabban. Voltaképpen azt lehet mondani, hogy a Nemzeti dal egész eddigi költészetének egy végtelenül egyszerű összefoglalása, ezért is lett belőle döntő vers.

A „most” és a „soha” szembeállításával érzékelteti a költő, milyen óriási jelentősége van annak, hogy a megfelelő időben lépjünk, hogy most tegyük meg, amit kell, amikor itt az alkalom. Ha most elmulasztjuk, talán soha többé nem lesz rá lehetőségünk, ezért élet-halál kérdése, hogyan döntünk.

Ezután tudjuk meg, miről kell döntenünk, mi az a létfontosságú történelmi kérdés, amely abban az időben az egész nemzet sorsát eldöntötte:

Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –

Petőfi nemcsak felveti a kérdést, hanem fel is szólítja a tömeget, hogy válasszanak a két lehetőség közül.

Tehát az első négy sorban három erőteljes felkiáltást követ egy kérdés. A kérdés természetesen költői kérdés, mert a költő nem vár rá választ: legalábbis egyelőre nem vár a jelenlevőktől hallható választ, és a tömeg nem is tud felelni, bár mindenkinek a fejében ott motoszkál, aki a verset hallja, hogy persze, hogy nem akarunk rabok lenni.

A kérdésbe tehát bele van építve az egyetlen lehetséges válasz is, így nem igazi kérdés (nyilván senki sem fogja azt választani, hogy rab akar lenni).

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!