1. rész 17. fejezet: A polgármester-helyettes
Julien egy nap azon kesereg szeretője előtt, hogy milyen nehéz dolga van egy pénztelen fiatalembernek, akinek tudása van, de nincs pénze ahhoz, hogy elinduljon a pályáján.
De Rênalnénak nem tetszik ez a beszéd, a cselédek gondolkodásmódját ismeri fel benne. Őt nem érdekli a pénz, hiszen gazdagnak született. Hideg és megvető lesz, amit Julien észrevesz, és átkozni kezdi magát meggondolatlansága miatt. Elhiteti de Rênalnéval, hogy Fouqué sugallt neki ilyen gondolatokat, közben emlékezteti magát, hogy az asszony nemesi származású, vagyis az ellenséges táborban nevelték, ahol félnek az alulról feltörő, tanult fiatalemberektől.
A fiúnak ezek után már nincsenek őszinteségi rohamai, nyugodtabb lesz, szenvedélyessége is csitul. Ez abból is látszik, hogy éjszakánként most már nem akar ő átmenni de Rênalné szobájába, hanem az asszonynak kell jönnie őhozzá, és néha amikor jön, Julien szinte bosszús, mert szívesebben olvasna.
De azért nagy hasznára van ez a szerelmi viszony, mert de Rênalnétól sok olyan dolgot megtud az előkelőségek életéről, amit csak a bennfentesek ismernek.
Az asszony azt is elmagyarázza neki, milyen politikai ügyletek, panamák zajlanak a városban. Az egyik ilyen ügy, hogy a környék előkelői azért akarják de Moirod urat polgármester-helyettesnek választani, mert három háza áll Verrières főutcáján, így érdeke fűződik ahhoz, hogy ne bontsák le az ottani házakat.
A főutcát ugyanis hivatalosan országútnak nyilvánítottak, ezért ki kell szélesíteni. A szélesítés azzal jár, hogy a kijelölt oldalon levő házakat le kell bontani, s ezek közül kilenc ház a legelőkelőbb lakosoké. Azért akarják Moirod-t polgármester-helyettesnek, mert ő szemet huny majd, ha nem tartják be a törvényt, így az előkelők házai a helyükön maradhatnak.
De Rênalné más csalásokat is leleplez Julien előtt, aki úgy érzi, mintha fátyol hullana le a szeméről. Sok mindent megért, amit eddig nem értett.
Közben a fiú egyre jobban az asszony hatása alá kerül, aki úgy érzi, mintha Julien is a gyereke volna, hiszen olyan kérdéseket tesz fel neki, amiket úri körökben egy 15 éves gyerek is tud. Ugyanakkor csodálja a tehetségéért, és biztos benne, hogy egyszer nagy ember lesz belőle, pápa vagy miniszter.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
