1. rész 24. fejezet: Egy nagyváros
Julien Besançonba érkezik, s először megnézi a fellegvárat, aztán bemegy egy kávéházba, hogy egy kis kávét és kenyeret fogyasszon.
Mivel vidéki fiú, nagyon esetlenül viselkedik a nagyvárosi közegben, beteges félénkség fogja el, még a pincéreket se meri megszólítani, mert gőgös a tekintetük. Csak álldogál, mígnem a pénztárban ülő magas, szőke lány észreveszi és megszólítja.
Mivel Julien csinos fiú, a lány nem akarja, hogy a kávéház harcias törzsvendégei, akik a biliárdasztaloknál játszanak, gúnyt űzzenek belőle. Így aztán leülteti a fiút egy pénztár melletti eldugott asztalhoz.
Beszélgetnek és kiderül, hogy a lány neve Amanda Binet. Juliennek tetszik Amanda, akinek a lakáscímét is sikerül megszereznie.
Viszont amikor kiderül, hogy a fiú azért jött Besançonba, hogy papnak tanuljon, a lány elkedvetlenedik.
Azért megbeszélik, hogy bárki kérdezi, ők ketten unokatestvérek: Julien mindenkinek azt fogja mondani, hogy Amanda anyjának az unokaöccse és a Dijon melletti Genlis-ből jött, ahonnan Amanda is.
Erre azért van szükség, hogy Julien ne hozza hírbe Amandát, és saját magát se mint szeminarista növendéket, hiszen neki nem lenne szabad lányokhoz járni, ha egyszer papnak készül.
Egyszer csak Amanda egyik szeretője belép a kávéházba és szemtelenül végigméri Julient, aki rögtön párbajozni akarna vele a sértés miatt, de vetélytársa elindul a biliárdasztalok felé, s amikor Julien utána akar menni, Amanda megállítja.
A lány kérésére Julien elhagyja a kávéházat, és egy fogadót keres, ahol átöltözhet polgári ruhájából a papi ruhájába.
Az Ambassadeurs nevű fogadó tulajdonosnője vállalja, hogy megőrzi Julien civil ruháját, hogy a fiú, ha a jövőben sikerülne egy-két órára elhagynia a szemináriumot és föl akarja keresni Amandát, át tudjon öltözni polgári ruhába (mert az elég fura lenne, ha papi reverendában menne csajozni).
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
