1. rész 23. fejezet: Egy hivatalnok bánata
A polgármester családja visszatér Vergybe, aztán két nap múlva ismét a városba jönnek. Julien csodálkozva látja, hogy de Rênalné titkolózik, s rögtön gyanakodni kezd, hogy új szeretője van.
Valójában az asszony a férjével beszélget suttogva, akinek megígérte, hogy senkinek nem beszél arról a csalási ügyről, amely miatt de Rênal úr nagyon rossz kedvében van. Végül Juliennek mégis elmondja.
Egy nagy, régi házról van szó, amely a város tulajdona, és nyilvános árverésen fogják bérbe adni. Aki a legtöbb pénzt kínálja bérleti díjként, annak adják ki. De az egész árverés csak színjáték, mert Maslon abbé már előre odaígérte a ház bérleti jogát 9 évre 300 frankért de Saint-Giraud úrnak, aki a prefektusi hivatal irodafőnöke. De Rênal úr meg akarta akadályozni a csalást, mire Frilair püspöki helynök berendelte a püspöki palotába és az orrára koppintott.
Az árverésről szóló plakátokat egy nappal az árverés előtt teszik ki, hogy minél kevesebb ember értesüljön róla. Julien részt vesz az árverésen, és ott véletlenül hallja, amint két barát arról beszél, hogy szégyen, hogy a ház kikiáltási ára 300 frank, amikor 800 franknál is többet ér.
Az egyik rá is kínál, így a bérleti díj végül 300 frank helyett 330 frank lesz, de a heves férfit barátja lehülyézi, mert ezzel a húzással magára haragította Maslont, Valenod-t és Frilairt. Aztán észreveszi Julient, s gyorsan figyelmezteti a barátját, hogy a közelben áll a „polgármester spiclije”. Julien dühös lesz a spicli szó miatt.
Egy másik társaság is elégedetlenkedik a megbundázott árverés miatt: arról beszélnek, hogy de Rênal úr megakadályozta volna a csalást, de tehetetlen volt. Mikor észreveszik Julient, ők is elhallgatnak.
A polgármester és családja nagyon kedvetlen az árverés miatt. De Rênal úr attól fél, mindenki tehetetlen fajankónak fogja tartani, amiért nem sikerült a csalást megakadályoznia. De Rênalné vigasztalja a férjét.
A hangulat kicsit javul, amikor egy Geronimo nevű híres énekes érkezik Nápolyból, aki jó modorú, vidám, elbűvölő ember, és de Rênalné unokatestvérétől, de Beauvoisis lovagtól hoz ajánlólevelet, így a polgármesterék fogadják. A vendég hajnalig szórakoztató történeteket mesél és énekel is nekik.
Julien arra gondol, mennyivel vidámabb élete van egy ilyen utazgató énekesnek, mint egy polgármesternek. Bár társaságban kevésbé tisztelik, nincsenek olyan gondjai, mint de Rênal úrnak, aki bármerre néz, mindenhol csalást lát, amit tehetetlenül kell tűrnie. A vendégnek távozásakor a polgármester ajánlólevelet ad a francia udvarhoz.
Ekkor már az egész város de Rênalné és Julien szerelmi viszonyáról beszél, amit botrányosnak tartanak.
Ősz végén a polgármester családja visszatér Vergyből. A verrières-i úri társaság elégedetlen, amiért de Rênal úr ügyet sem vet az ő elítélő véleményükre. Elkezdenek neki óvatos célzásokat tenni.
Valenod elhelyezi Elisát egy előkelő családnál, hogy ha de Rênalék kirúgják, legyen állása, aztán Elisa elmegy előbb Chélan abbéhoz, majd az új plébánoshoz, és mindkettőnek kitálal Julien szerelmi viszonyáról.
Alig tér vissza a de Rênal család a városba, Chélan abbé már másnap hívatja Julient, és megparancsolja neki, hogy három nap alatt tűnjön el Verrières-ből. Legyen Fouqué üzlettársa vagy kezdje meg papi tanulmányait a besançoni szemináriumban.
Közben de Rênalné is hallja a férjétől, hogy az egész város forrong, és amikor Julien előáll azzal, hogy el kell utaznia, nem tiltakozik. Tudja, hogy el kell válnia a szeretőjétől, mert csak így tudja megvédeni a becsületét. Levág a hajából egy fürtöt és Juliennek adja, kétségbeesett kitörés helyett egyszerű búcsú zajlik le köztük.
Julien megígéri, hogy elmegy, de 3 nap múlva még visszatér egy éjszakára de Rênalnéhoz.
De Rênal úr végre elmondja a feleségének, hogy ő is kapott egy névtelen levelet két hónappal ezelőtt. Nagyon dühös, párbajt akar vívni Valenod-val. De Rênalné igyekszik erről lebeszélni, mert ha férje őmiatta hal meg, akkor gyilkosnak érezné magát. Meggyőzi de Rênal urat, hogy éppen most kell barátságosan viselkednie Valenod-val, és Elisát is vissza kell fogadniuk.
Arra is ügyesen rávezeti a férjét, hogy kellemetlen lenne, ha Julien a városban maradna, s még rosszabb lenne, ha Valenod-hoz állna be nevelőnek, mert csorbítaná de Rênal úr tekintélyét. Muszáj őt eltávolítani. Viszont ahhoz, hogy a fiú megkezdhesse papi tanulmányait a besançoni szemináriumban, pénz kell.
De Rênal urat elkeseríti a gondolat, hogy fizetnie kell, ráadásul másnap hajnalban újabb névtelen levelet kap, amely még sértőbb és pimaszabb, mint az eddigiek. De Rênalné egész munkája kárba vész: férje ismét verekedni akar Valenod-val.
Az asszony újra bezárkózik a férjével, hogy megdolgozza, de nagyon nehezen tudja lehűteni. Végül sikerül elérnie, hogy Valenod megpofozása helyett ajánljon fel Juliennek 600 frankot a szemináriumi tanulmányaira.
Ezután de Rênalnéra még nehezebb feladat vár: meg kell győznie Julient, hogy fogadja el ezt a pénzt. A fiú annyira büszke, hogy megalázó lenne a számára kárpótlást elfogadni csak azért, mert nem áll be nevelőnek Valenod-ékhoz, mikor amúgy sem akart soha Valenod-nak dolgozni.
Igyekszik meggyőzni magát, hogy csak kölcsönt fogad el de Rênal úrtól, de a döntő pillanatban mégis visszautasítja a pénzt, amivel nagyon boldoggá teszi a polgármestert. Csak egy szolgálati bizonyítványt kér, amelyben de Rênal úr az egekig magasztalva jellemzi őt.
Julien végül 10 arannyal a zsebében hagyja el a várost: 5 arany a saját spórolt pénze, a másik 5 aranyat pedig Fouqué adja neki kölcsön.
3 nap múlva egyszer még visszatér, és de Rênalnéval tölt egy éjszakát, de az asszony csak arra tud gondolni, hogy most látják egymást utoljára, és a fájdalom teljesen megdermeszti és élettelenné teszi.
Julien hajnalban útra kel Besançon felé. Szomorú, mert egy nagy szerelmet hagy maga mögött, de izgatott is, mert megismerhet egy nagyvárost.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
