1. rész 19. fejezet: Gondolkodni gyötrelem
Julien egy kérvényt talál abban a szobában, amelyben de La Mole márki szállt meg. A kérvényező bizonyos de Cholin úr, aki a verrières-i lottóhivatalt kéri a márkitól, mert az állás nemsokára megüresedik.
A levél háromnegyedében a kérvényező vallásos buzgalmát ecseteli, mert úgy gondolja, ájtatossága jó pont lesz a márkinál. Ezt olvasva Julien még inkább úgy érzi, az egyházi pályára kell lépnie, mert lám, az egyháznak ilyen nagy a hatalma.
A város még egy jó darabig a király látogatásáról beszél, de végül mindent elfelejtenek, csak azt nem tudják elfelejteni, hogy Julien Sorel a díszőrségben parádézhatott. Az egyenlőséget máskor fennen hangoztató gazdag gyárosok most nyíltan gyalázzák Julient, és de Rênalné nevét is szájukra veszik, mert ez a sértés az ő műve, és tudják, hogy csak azért csinálta, mert tetszik neki a fiú.
Alig ér vissza a de Rênal család Vergybe, a legkisebb fiú, Stanislas-Xavier lázas beteg lesz. De Rênalné szerint ez Isten büntetése az ő házasságtörése miatt, és most először támad igazán bűntudata. Retteg attól, hogy fia az ő bűne miatt fog meghalni, és Julien nem tudja meggyőzni, hogy félelme irracionális.
Ahogy a kisfiú betegsége súlyosabbra fordul, de Rênalné kezd abban hinni, hogy ki kell engesztelnie Istent, ami csak vezeklés által lehetséges, és azzal, hogy meggyűlöli Julient. Azonban képtelen meggyűlölni Julient, akit valójában jobban szeret a fiainál.
Amikor a gyerek állapota válságos lesz, de Rênal úr is bejön hozzá, és a kisfiú nem ismeri meg az apját. De Rênalné be akarja vallani a férjének Juliennel való viszonyát, de Rênal úr azonban nem hallgatja őt végig. Azt hiszi, csak az aggodalom okozza az asszony vallásos őrjöngéshez hasonló bűntudatát, pedig ha gyanakvóbb, akkor most rájöhetne az igazságra.
Julien azon tűnődik, mivel tehetné a legjobbat de Rênalnénak. Ha elhagyja, akkor bűntudata csökkenhet, de nem lesz, aki visszatartsa attól, hogy mindent bevalljon a férjének és ezzel örökre tönkretegye magát. A botrány de Rênal urat is tönkretenné: kinevetnék és soha nem lehetne képviselő.
Végül abban maradnak, hogy Julien egy hétre elutazik, de az asszony két nap után visszahívja.
Végül a kisfiú meggyógyul, de Rênalné lelkiismeret-furdalása azonban nem múlik el. A viszony tovább folytatódik közte és Julien között, még forróbban szeretik egymást, de a felhőtlen boldogságnak vége.
Julien igazán csak most kezdi úgy szeretni de Rênalnét, ahogy az asszony megérdemli: már nem a birtoklásvágy és a testiség vezérli, érzelme magasabb rendű lesz.
Közben Elisa, aki azóta is de Rênalné komornája, kiteregeti Valenod-nak Julien szerelmi viszonyának részleteit. A lány gyűlöli Julient, és tudja, hogy Valenod ugyanúgy gyűlöli, ezért pont neki tálal ki.
Valenod hiúságát sérti, hogy a város legelőkelőbb asszonya, akinek ő hat éve sikertelenül udvarol, egy kis parasztfiút választott szeretőnek, akibe ráadásul még szerelmes is.
Elisa azóta tud a viszonyról, mióta Vergyben él a család, de szerinte már korábban elkezdődhetett, és Julien ezért nem akarta őt feleségül venni.
De Rênal úr még aznap este hosszú névtelen levelet kap, amelyet kékes papírra írtak, és amely beszámol a felesége és Julien közti kapcsolatról.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
