1. rész 18. fejezet: A király Verrières-ben
Szeptember 3-án kedden egy csendőr hozza a hírt, hogy még azon a vasárnapon a király a városba érkezik. A legnagyobb pompával kell fogadni, ezért Verrières elöljárósága díszőrség felállításáról dönt, és futárt küldenek a polgármesterért Vergybe.
Az előkelők de Moirod urat választják a díszőrség vezetőjének (a lebontandó házak ügyét elősegítendő), annak ellenére, hogy a polgármester-helyettes nem tud lovagolni és fél a lovaktól.
Másnap reggel de Rênalné is megjön Juliennel és a gyerekeivel. Nagyon lefoglalják az előkészületek, hiszen a királyt de Rênal úr házában fogják fogadni.
Julient bosszantja, hogy az asszony mintha megfeledkezett volna a szerelemről, de kiderül, hogy de Rênalné azért olyan elfoglalt, mert neki akart meglepetést szerezni: sikerült ugyanis elérnie, hogy a fiút bevegyék a díszőrségbe. Még Valenod-t is rávette, hogy adja alá az egyik szép normandiai lovát, pedig Valenod gyűlöli Julient. Az egyenruhát, kalapot, kardot is meghozatta Juliennek.
Mivel a király hódolni akar Szent Kelemen híres ereklyéi előtt, melyek a Verrières-től egy mérföldre levő apátságban, Bray-le Haut-ban vannak, egy nagy egyházi szertartással is készülnie kell a városnak.
Az új plébános, Maslon nem akarja, hogy elődjét, Chélan abbét meghívják, ám de Rênal úr megérteti vele, hogy muszáj, mert a király kíséretében ott lesz de La Mole márki, aki Chélan abbé jó barátja. Ha a márki nem látja ott Chélant, képes lesz megszégyeníteni a várost, amilyen csúfolódó kedvű ember.
Végül tehát felkérik Chélan abbét, hogy vegyen részt a szertartáson, ő pedig azt kéri, hadd legyen Julien a segédpapja. Így Julien két minőségben is szerepelhet: díszőrségi egyenruhában és reverendában.
Vasárnap rengeteg paraszt érkezik a városba, az emberek a háztetőkről, erkélyekről nézik a látványosságot.
Nagy méltatlankodás támad mind a royalisták, mind a liberálisok közt, mikor felismerik Julien Sorelt, az ács fiát a díszőrségben, miközben a gazdag gyárosok fiai közül sokan kimaradtak.
A nemesek tudják, hogy de Rênal úr számára milyen fontos a származás, ezért sejteni kezdik, hogy nem ő nyomta be Julient a díszőrségbe, hanem a felesége keze lehet a dologban.
A díszőrségben lovagoló Julien nagyon boldog, igazi hősnek, Napóleon segédtisztjének képzeli magát. De Rênalné még boldogabb, és még utána is hajtat kocsijával a díszőrségnek, hogy minél tovább nézhesse a fiút.
Az érkező királyt de Rênal úr fogadja. Az üdvözlő beszédek után a király megebédel, majd Bray-le-Haut-ba indul az apátságba.
Julien ekkor rohan, hogy átcserélje a ruháját és csatlakozzon Chélan abbéhoz, aki ad neki reverendát és miseinget. Az abbé dühös a fiúra, aki elfelejtette levetni a sarkantyúit.
Chélan abbé a fiatal agde-i püspök kíséretének tagja, ám a püspök valami okból késlekedik. Julien néz utána, hogy miért, és kiderül, hogy a püspök süvegét Párizsban rosszul csomagolták, megsérült rajta az ezüstbrokát, ráadásul még késnek is vele. Julien előkeríti a süveget, aztán nézi, ahogy a fiatal püspök tükör előtt gyakorolja az áldásosztást, mert idősebbnek, komornak és méltóságteljesnek akar látszani.
A kényes főpap udvarias, szelíd modora teljesen elbűvöli Julient. Odakint díszsortűz hangzik fel, de a fiút már nem érdekli a katonai dicsőség, se Napóleon: azt találgatja, mennyit jövedelmezhet az agde-i püspökség.
Julien abban a kiváltságban részesül, hogy az egész szertartáson végig jelen lehet, még a királyt is közelről látja, amikor áhítatosan letérdel az oltárnál. Látja de La Mole márkit is, akinek gőgös és kihívó a modora.
A szép szertartás után az ünnepség zárásaként a márki tízezer üveg bort osztat ki a parasztok között.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
