1. rész 28. fejezet: A körmenet
Julien hiába tetteti magát ostobának, túlságosan más, mint a többiek. Szerencséjére akad egy tanár, aki megkedveli: Chas-Bernard abbé, aki a székesegyház szertartásainak vezetője.
Chas abbé Julient választja ki, hogy segítsen neki Úrnapja előtt a székesegyház feldíszítésében. Julien tudja, hogy nem szabad kihasználnia, hogy a városban lesz, mert ellenségei azonnal kirúgatnák, ha elmenne Amanda Binet-hez.
A székesegyház feldíszítése kemény munka, és a kövér, derűs Chas atya nagyon örül, mikor látja, hogy Julien valósággal röpköd a létrákon és irányítja a kárpitosok munkáját, akiknek az a dolguk, hogy a magas gót oszlopokat vörös damaszttal vonják be.
A végén a mennyezetre kell erősíteni öt hatalmas tollbokrétát a főoltár fölé, de csak egy korhadt, ódon fapárkányon lehet feljutni, amely a szentségtartó felett fut körbe 40 láb magasságban.
Egyetlen kárpitos se mer felmenni, mert félnek, hogy kitörik a nyakukat. Julien megy föl és gyönyörűen odaerősíti a csokrokat.
Ezután Chas abbé arra kéri, hogy őrszemként is segítsen, mert a körmenet és a nagymise alatt a hívek közé tolvajok szoktak vegyülni, akik ellopják az oszlopok alján levő damasztról az aranyszegélyt.
Juliennek az északi szárnyban kell ügyelnie, de inkább ábrándozik, aztán mégiscsak felfigyel két jól öltözött hölgyre. Lépéseit hallva az egyik hátrafordul, és mikor meglátja Julient, felsikolt, majd elájul.
Julien az ájult nőben felismeri de Rênalnét, a másik nő pedig Derville-né.
Julien a segítségükre siet, ám Derville-né haragosan rászól, hogy menjen el de Rênalné közeléből, még mielőtt az magához térne. Derville-né szerint Julien csúnyán bánt a barátnőjével, aki sokkal boldogabb volt, mielőtt a fiút megismerte.
Julien nem mer vele vitatkozni, ott hagyja őket, de úgy érzi magát, mint akibe a villám csapott. Annyira sápadt és úgy remeg, hogy Chas-Bernard abbé végül lemond arról, hogy bemutassa őt az érkező püspöknek.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
