Az 5. versszak abban is különbözik az előzőektől, hogy azokban rendre előkészítette a refrént egy-egy összegző sor. Az 5. strófában ilyen nincsen: a kérdésre, hogy „Mi a kevés? erő vagy az erény?” nem azt várjuk válaszul, hogy „Nincsen remény!” Ezért sokkal inkább letaglóz minket, mint a korábbi refrének.
Miért ilyen ez a refrén? A magyarázatot a következő versszakban találjuk, azaz azért nincsen remény, mert:
Istentelen frígy van közötted,
Ész és rosz akarat!
A butaság dühét növeszted,
Hogy lázítson hadat.
Ez a négy sor közvetlen utalás a galíciai eseményekre: a bécsi kormány, amely leleményességet, furfangot vetett be a rossz cél érdekében, ész és rosszakarat szövetségét testesíti meg. A felhergelhető, saját érdekük, nemzetük ellenében fellázítható parasztok ellenben a butaság megtestesítői.
Figyeljük meg a szakasz feltűnő nyelvi elemét, a megszólítást! Vörösmarty az észt, a rosszakaratot, és a jó ügy eltiprására a butasággal is szövetkező zsarnoki hatalmat szólítja meg.
A költő a zsarnokságtól, az udvar cselszövésétől és az elnyomásban élő, elállatiasodott néptömegektől egyaránt iszonyodik. Ha a világtörténelem pesszimista szemléletén túl is tudna lépni, a galíciai esemény, ez a friss élmény visszarántja a bizakodás küszöbéről. Kétségbeesett, tehetetlen dühöt érez azok iránt, akik elvették, szétdúlták egy jobb világnak a reményét.
Ugyanakkor az aktuális eseményeken túl Vörösmarty az ész és az akarat egymást érvénytelenítő hatását is megfogalmazza. Pont azok a tulajdonságok (ész, akarat), amelyek kiemelték az embert az állatvilágból, juttatják vissza az állatok szintjére, sőt, jóval az alá. Tragikus végkimenetele is lehet annak, ha az ész rosszindulattal párosul.
Az is nyilvánvalóvá válik, hogy nincs idő a jobb kor kivívására, amely Vörösmartynál egy életen át tartó kemény munka, egy hosszú folyamat eredménye. A költő rádöbben, hogy az 5. versszak kérdéseire nincs idő kivárni a választ.
S állat vagy ördög, düh vagy ész,
Bármelyik győz, az ember vész:
Az állat vagy ördög képe visszaidézheti bennünk A Guttenberg-albumba két sorát: „Majd ha baromból és ördögből a népzsaroló dús / S a nyomorú pórnép emberségre javúl…” Tehát már ott is a parasztságot jeleníti meg a költő állat vagy barom képében, az uralkodó osztályt pedig ördög képében. A paraszthoz a düh, az uralkodó osztályhoz pedig az ész attribútumát kapcsolja.
Bizony, a kettő közül nem javult emberségre sem az egyik, sem a másik. Sőt, nyíltan összecsaptak Galíciában! Ami megtörténhet nálunk is…
Bármelyik győz, elvész az „ember”: emberen érthetjük az emberiséget vagy az emberséget, a humánumot, az emberi lét lényegét is. Az ember tehát ebben a harcban csak vesztes lehet.
Ezért kiált fel kétségbeesetten a költő:
Ez őrült sár, ez istenarcu lény!
Nincsen remény!
A romantikus költők szeretik szélsőséges, végletes képekkel kifejezni magukat, így Vörösmarty is az embert az anyag és a szellem szélsőséges pólusai közé feszítve jeleníti meg. Érdekes ez az egymást kizáró, antagonisztikus ellentét: „őrült sár” és „istenarcú lény”, vagyis az ember egyszerre sárból van és istenarcú.
Általában ezzel az emberi sors tragikus pátoszát fejezik ki a romantika költői. Az „istenarcú lény” mint kép sok mindenre emlékeztethet minket: az elvesztett paradicsomi létre, az istengyermekségre, de akár istenkáromlásnak is tekinthető, hiszen az Isten rangjára emeli az embert.
Vörösmarty egészen a teremtés pillanatáig, a Genezisig vezeti vissza az ember tragikumát. Az ember olyan lény, amely már teremtése pillanatában el lett rontva, mivel természetét anyag és szellem egymással összebékíthetetlen ellentéte határozza meg. Ezért léte eleve tragikus, jóért való küzdelme bukásra van ítélve.
Ez a strófa a fájdalom és a kétségbeesés jegyében fogant, ez a jelentésétől függetlenül is érzékelhető, figyeljük csak meg a szavait: istentelen frigy, rosszakarat, butaság, düh, lázít, állat, ördög, vész, őrült, sár.
Az ember bukásra van ítélve, ráadásul saját hibájából, bűnei következményeként. Kölcsey Vanitatum vantias című verse juthat erről eszünkbe, amelyben szintén a hiábavalóság érzése uralkodik.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!
