Detre: öreg szász fejedelem, akit korábban a hunok legyőztek. Alakjában Arany az intrikus figurát formálta meg. Egy igei állítmánnyal már az elején találóan jellemzi: a hatalom megosztásakor az udvarhoz rendelt főemberek között „ott sunnyoga hátul az idegen Detre”.
A vén Detre már Buda apjának, Bendegúznak is adott tanácsokat. Mivel már idős, nem tettekkel harcol, hanem bölcsességét, emberismeretét veti latba. Buda és Etele érzelmeinek irányításával próbálja elérni a célját. Hosszú, magánbeszédszerű „szónoklatokat” mond előttük, melyek tele vannak burkolt utalásokkal, célzatos bölcsességekkel, példálózásokkal
Detre bőbeszédű és ravasz, s a szóáradat segítségével titkos céljához egyre közelebb lopakodik. Célja a viszály szítása. Tudatosan igyekszik elmélyíteni a két testvér közti ellentétet. Ezt úgy teszi, hogy hamis tápot ad a testvérek, főleg Buda féltékenységének, ezzel hergeli öccse iránti bizalmatlanságát.
Detre azért szítja az ellenségeskedést a két testvér között, mert így akarja saját népét, a szászokat fölszabadítani a hunok uralma alól. Szerepe jelentős az események alakulásában: főleg az elején és a végén van nagy hatással a történésekre (a 2. és a 3. énekben, valamint a 9. énekben főleg ő viszi a szót).
Detre legfontosabb képessége gondolatai ügyes elrejtése, hogy majd a lélektanilag megfelelő pillanatban álljon elő velük. Ezáltal kibővíti, elmélyíti azokat a problémákat, amelyek Buda és Etele között amúgy is megvannak, és viszályukat okozzák.
Más-más eszközökkel dolgozik Buda és Etele esetében, mert a két testvér más-más egyéniségű. Buda idősebb, sértődött és tompább eszű. Detre az emlékekre, a szépnek látszó múltra irányítja a figyelmét, arra az időre, amikor még egyedül uralkodott. Az ősökre, a régi vitézekre hivatkozik, akiknek Buda kortársa volt, vagy akik hatással lehettek jelleme kialakulására.
Rátapint a legérzékenyebb pontjára: „Birkóztam atyáddal, erejim fogytáig, / Vérem apadtáig, inam szakadtáig; / Végre kezét nyujtá, ő az acélmarku; / Tetszett énnekem a becsületes alku.” Detre tehát az emlékek sorolásával, érzelmi hatásokkal nyeri meg Buda bizalmát.
Ismerve jellemének ingatagságát, kihasználja a szavaira már eleve fogékony Buda hajlamát a gyanakvásra. Tudja, hogy Buda gyanakvása kiváltja majd Etele bizalmatlanságát is. Nem változtatja meg Buda jellemét, hanem csak táplálja, fölerősíti eleve meglevő negatív tulajdonságait. Mintegy elindítja a gondolat „megizmosodásának” útján, s ezzel kezdetét veszi a motivációk láncolata.
A 2. énekben Detre még látszólagos tisztelettel közeledik Budához, a 11. énekben ezt már nem tartja szükségesnek. Buda elveszti a tekintélyét, így Detre magatartása megváltozik vele szemben.
Etele fiatal, erős és értelmes, így amikor vele beszél, Detre kb. 10 versszaknyi figyelemelterelő gondolat után mondja csak ki a lényeget. Fiatalsága miatt Etele esetében nincs mód közös emlékekre hivatkozni, ezért Detre a meggyőzésre törekszik: életbölcsességével, tudásával próbál hatni az ifjúra, megalapozva későbbi állításainak logikai fedezetét. Pl. Buda ingatagságát a változás kérlelhetetlen törvényével igazolná Etele előtt (3. ének, 14-18. versszak).
Etele jóindulatát azzal a trükkel is megpróbálja megszerezni, hogy Etele ifjúságával, erejével szemben saját szánandó öregségét emlegeti.
Detre intrikája azért is figyelemreméltó, mert sok érett belátást, bölcs gondolatot is kimond, amit valószínűleg maga Arany is vállalna. Detre az élet folyásának dialektikáját sokszor híven és magas szinten ábrázolja. Szövegében rendkívül sok az általánosítás, Arany szinte tételeket mondat ki vele.
„Láttam hiú voltát emberi dolognak, / Hamari felhágtát, hamar estét soknak; / Királyok elestét, birodalmak vesztét; / Diadallal kezdték, cudarul végezték.”
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
